Bajzáth Mária: Én, senki, segítség - Blogturné

A mesékből sosem lehet kiöregedni, ezért a Blogturné Klub három bloggere kézbe vette a Bajzáth Mária szerkesztésében megjelent “Én, senki, segítség” című mesegyűjteményt, és elindult a világ népmeséinek világába. Tartsatok Ti is velünk, vegyetek részt a nyereményjátékon, és a turné végén a könyvet megjelentető Kolibri Kiadó jóvoltából meg is nyerhetitek a mesekönyvet. 

Mostanában nagyon rákattantam a gyerekeknek szóló történetekre, mesékre. Talán, mert kevesebb az időm olvasni, és ezek a rövidke történetek szórakoztatóak, tanulságosak, és viszonylag gyorsan olvashatók. Szóval, amikor megláttam, hogy kijött az Én, senki, segítség című népmesegyűjtemény, azonnal kaptam is az alkalmon.

Kiknek szól?

Bajzáth Mária mesepedagógus kiskamaszok számára válogatta össze a könyvben lévő meséket, vagyis ezek 9 évtől felfelé ajánlottak. Ahogy olvastam a történeteket, én is körülbelül így lőttem volna be a célkorosztályt, ugyanis a mesék nyelvezete, stílusa, mondanivalója inkább a nagyobb gyerekeket kötheti le, a kicsiknek (néhány koraérett gyerkőctől eltekintve) talán még túl bonyolultak.

Az viszont jó, hogy felső korhatárt nem jelöltek a könyvön, mert szerintem nemcsak a kiskamaszok élvezhetik a kötet meséit, hanem a fiatal felnőttek, felnőttek, sőt az idősebbek is. Ha nem is tetszik mindenkinek mindegyik mese, biztos vagyok benne, hogy talál a sok történet között jó párat, amely miatt úgy érzi majd, hogy érdemes volt kézbe vennie a könyvet.

Miért fogott meg?

Őszintén szólva, a magyar népmesékért sosem voltam oda. Gyerekként sem igazán kötöttek le, és ez felnőttkoromra sem változott, inkább olvastam Hófehérkéről, Hamupipőkéről, A kis hableányról vagy Piroskáról, semmint a legkisebb fiúról, aki elment szerencsét próbálni, és elnyerte a királylány kezét vagy Mátyás királyról, aki álruhában járta az országot. Ám ez a könyv mégis érdekesnek bizonyult számomra, és örülök, hogy módomban állt végigolvasni.

Egyfelől voltak benne klassz, tanulságos mesék, amelyek elgondolkoztattak, kuncogást váltottak ki belőlem. Másfelől nagyon sokszínű gyűjteményt sikerült összehozni mindenféle szempontból.

A meséket téma szerint gyűjtötte fejezetekbe Bajzáth Mária, a teljesség igénye nélkül olvashatunk többek között a barátságról, összefogásról, igazmondásról és hazugságról, az időről, életről és halálról, különleges lényekről és a mese erejéről.

Ezen kívül a mesék származási helye is nagyon változatos. Található a kötetben néhány magyar népmese, de ezek mellett rengeteg más nép, népcsoport meséi is bekerültek. Ismerteké is, mint például a kínai, japán, német, koreai, olasz, cigány, de olyan (számomra legalább is) soha vagy ritkán hallott népeké is, mint pl. az eszkimó, tibeti, jávai,irokéz, munduruku, kadiueu, burját vagy a guaraní.

Szerencsére a könyv végén van egy klassz térkép, amely segít abban, hogy mindegyik népet, népcsoportot el tudjuk helyezni a világban.

Szóval ezek a mesék nemcsak a történetük tanulságával tanítanak az olvasónak fontos dolgokat, hanem különböző népek életvitelét, gondolkodásmódját, a különböző témákhoz való viszonyulását is kicsit megismerhetjük belőlük. Hiszen már az is nagyon sokat elmond egy népről, hogy milyen témát választ a meséihez, a gyerekeinek milyen tanulságokat tart fontosnak átadni.

Kedvenc

Kedvenc fejezetet, pontosabban témakört nem igazán tudnék kiválasztani a könyvből, mert mindegyik fejezetben volt olyan mese, ami kevésbé fogott meg, és olyan is, ami nagyon tetszett. Viszont kedvenc mesém volt, mégpedig A hónapok című olasz mese, amely arról az egyszerű, mégis nagyszerű tanulságról szól, hogy: „A jó mindig elnyeri méltó jutalmát.” Sajnos ez az életben nincsen mindig így, de jólesik az embernek legalább olvasni arról, hogy aki kedves, megbocsátó és mindenben, mindenkiben képes meglátni a jót, azt az élet (vagy ebben az esetben a hónapok) megjutalmazzák.

A könyvet kiskamaszoknak, gyermeklelkű felnőtteknek és gyakorló magyartanároknak is szívből ajánlom.

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 

Nyereményjáték:

A kötethez tartozó nyereményjátékunkban a Népmesekincstár további köteteivel kapcsolatos kérdéseket találtok az egyes állomásokon. A feladatotok, hogy a helyes megoldást a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok. Kellemes ismerkedést a sorozat további köteteivel is!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés a játékhoz: Mi a címe a Népmesekincstár kiegészítő sorozata (Népmesekincstár Plusz) első, mindmáig egyetlen megjelent kötetének, mely 400 találós kérdést és talányos meséket közöl a világ minden tájáról?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 25. Szembetűnő

09. 27. Deszy könyvajánlója

09. 29. Spirit Bliss Sárga könyves út

V. E. Schwab: Viszály

Sosem érdekeltek igazán a szuperhősök. Az egyetlen, akinek sikerült lekötnie, az Superman volt, de ő is csak a Lois és Clark, Superman legújabb kalandjai és a Smallville című sorozatokban érdekelt, a filmekben sosem fogott meg. Szóval kivételesen nem a fülszöveg miatt választottam ki magamnak V. E. Schwab Viszály című könyvét, hanem egy ismerősöm ajánlása miatt. Nem is az adott könyvet ajánlotta, hanem magát Schwabot, én pedig kíváncsi lettem, hogy miért is kedveli őt íróként.

A történet két egyetemista srácról szól, Victorról és Eliról, akik a diplomamunkájukban azzal foglalkoznak, hogy léteznek-e különleges képességgel bíró emberek, vagyis RK-k (RendKívüliek), és ha igen, hogyan válnak azzá. Elvégeznek egy kísérletet, amely teljesen megváltoztatja őket, a jövőjüket és a barátságukat is.

Rövid, mégis tartalmas fejezetek

A napjaim elég zsúfoltak, így mostanában nagyon örülök, amikor egy regény rövidebb fejezetekből áll, mert így könnyebb olvasni. Azt viszont nem szeretem, amikor ezek a fejezetek azért rövidek, mert össze vannak csapva. Nos, erről itt szó sincs. A Viszály fejezetei rövidek, de stílusban nagyon jók, és igazán tartalmasak. Sokkal több valódi és lélektani történés van bennük, mint más könyvek hosszú fejezeteiben. Szóval számomra ilyen egy tökéletesen kidolgozott, jó stílusú, tartalmas és az elfoglalt emberek számára is könnyen olvasható regény!

A regény több idősíkban játszódik. Az egyik szál elmeséli a múltat, hogy Victor és Eli az egyetemen hogyan kísérleteztek önmagukkal, és váltak RendKívülivé. A másik megmutatja, hogyan találkozott már tíz évvel később Victor és Sidney. A harmadik pedig a jelen, amiben Victor, Sydney és Mitch arra készülnek, hogy leszámoljanak Elijal.

Az idősíkok ide-oda ugrálnak, ám ez egyáltalán nem zavaró. Sőt! Schwab tökéletesen fűzte egybe ezeket a szálakat, hogy fokozatosan tudjuk meg, mi is történt a múltban, és mi történik a jelenben, valamint, hogy hogyan érnek össze végül a szálak. Mindig van valami, ami fenntartja a kíváncsiságunkat, de mindig kapunk annyi infót, hogy ne érezzük elhanyagolva magunkat.

Hősök vagy gonoszok?

Nagyon szeretem azt, amikor egy regény karakterei összetettek. Akár annyira, hogy képtelen legyek eldönteni róluk, jók-e vagy rosszak. Itt is ez a helyzet. Végig azon gondolkoztam, hogy vajon kinek kéne drukkolnom. Elinak, aki úgy véli, az RK-k túl veszélyesek az emberekre nézve, nem természetes, hogy léteznek, és ezért ki akarja irtani őket? Vagy Victornak, aki meg akarja állítani Elit, de közben érzéketlennek tűnik az emberek halálával, fájdalmával, életével kapcsolatban? Nehéz filozófiai kérdés, az biztos…

Eliról nekem a Death Note című anime jutott eszembe. Annak az egyik főszereplője, Kira eleinte arra akarja használni a halállista nyújtotta hatalmát, hogy kiirtsa a bűnözőket a világból, és biztonságosabb világot teremtsen az emberek számára. Maga a gondolat elsőre szimpatikusnak is tűnik. Elsőre…

Aztán Kira már nemcsak a bűnözőket gyilkolja, hanem azokat a jó embereket is, akik a céljai útjában állnak. Járulékos veszteségnek tartja őket. És persze a végén eljut odáig, hogy ő akar lenni az általa teremtett új világ istene.

Eli esetében is hasonlót éreztem. Alapjában véve valóban ijesztő lenne, ha olyan emberek járkálnának köztünk, akik egy intéssel meg tudnak ölni, vagy ami még rosszabb, irányítani tudnak minket, és rávehetnek olyan borzalmakra, amiket magunktól sosem tennénk meg. Szóval Eli félelmeit értem, de a módszerével nagyon nem értek egyet. Biztos, hogy másképp is meg lehetne oldani a problémát úgy, hogy az emberek biztonságban legyenek, és ne kelljen megölni egyetlen RK-t sem csak azért, mert ijesztő a képessége.

Victor pedig… Nos, sokszor azt éreztem, hogy valóban nincsen benne együttérzés, szeretet, emberség, és túlságosan becsvágyó, irigy Elira. Néha pedig azt, hogy vannak pozitív érzései, csak azokat is elnyomja a képessége, akár a fizikai érzeteit, de néha áttörnek a pajzson. Pl. Sydney iránt is mintha érzett volna valamiféle gyengédséget, kötődést. És Mitchhez is kötődött.

Szóval lényegében mindkét karaktert szerettem, mert összetettek, érdekesek, megvan a maguk igaza és akadnak pozitív tulajdonságaik is, ám mindegyikük tett megbocsáthatatlan dolgokat, és mindegyikükben ott az a sötétség, ami miatt nem tudom egyiküket sem pozitív karakternek nyilvánítani.

Talán Sydney és Mitch karaktere, valamint Victor iránti kötődése az, amely miatt mégiscsak Victornak szurkol az ember, vagy az, hogy alapjában véve taszít a vallási fanatikusság, amely Elira is jellemző.

A kislány és a szelíd óriás

Sydney karakterét szívből sajnáltam. Nincs is rosszabb, mint amikor az árul el és bánt, akinek pedig az lenne a dolga, hogy szeressen és megvédjen. Egyáltalán nem értem a nővérét, engem egy férfi sem tudna annyira megbolondítani, hogy ártsak a húgomnak vagy anyának. Egyszerűen tudnám, hogy aki nekik akar ártani, az nem jó ember és nem méltó arra, hogy foglalkozzak vele.

Nem is csoda, hogy Sydney ezek után annyira elkezdett kötődni Victorhoz, és próbált egyfajta kapaszkodót, új családot keresni benne.

Mitch pedig… nos, őt szinte azonnal megszerettem. Egy nagytermetű, agyontetovált, börtönt is megjárt férfi, aki szelíd, mint a ma született bárány, ám ha a szeretteit (Victort vagy Sydneyt) akarják bántani, akkor bármire képes.

Azt hiszem, olvasás közben végig inkább értük aggódtam, nem Victorért vagy Eliért. Féltem, hogy ne ők legyenek az áldozatok a két RK párharcában.

A könyvet azoknak ajánlom, akik kedvelik a jól kidolgozott, szépen összerakott regényeket, a szuperhősöket és azokat a sztorikat, amelyekben nem egyértelműen megállapítható, ki a hős és ki a gonosz.

Kedvenc karakterek: Mitch, Sydney.

Kedvenc jelenetek: amikor Sydney először megmutatja az erejét Victornak.

Kedvenc idézetek:
„– Mitchel – mondta Victor –, áruld el Sydney-nek, miért voltál börtönben.
– Hekkelésért – felelte Mitch vidáman.
Sydney felnevetett.
– Komolyan? Inkább amolyan „a saját letépett karoddal verlek agyon” típusú alaknak néztelek.
– Mindig nagydarab voltam – mondta Mitch. – Nem tehetek róla. – Megint megropogtatta az ujjperceit. A két keze együtt nagyobb volt, mint a billentyűzet.”

„Akár egy ragadozó, jött rá egy napon Mitch. Elég természetfilmet látott a tévészobában ahhoz, hogy tudja, a zsákmányállatoknak a koponyájuk oldalán van a szemük, és állandóan résen vannak, de a ragadozók szemei előrenéznek, közel ülnek egymáshoz, és nem ismerik a félelmet. Annak ellenére, hogy Victor feleakkora volt, mint az elítéltek többsége, és egyáltalán nem úgy festett, mint aki bunyózott valaha, nemhogy még meg is nyerjen egyet, mégis minden azt sugallta körülötte, hogy ő egy ragadozó.
Ez volt az első alkalom, amikor Mitch eltűnődött rajta, vajon Victor tényleg rászorul-e a védelemre.”

„(…) – Te nem vagy a bosszú angyala, Eli – folytatta. – Nem vagy áldott vagy isteni, nem nyomja a vállad semmilyen teher. Csak egy tudományos kísérlet vagy.
Victor kihúzta a kést. Eli fél térdre esett.
– Nem érted – zihálta Eli. – Senki sem érti.
– Ha senki sem ért, az általában azt jelenti, hogy tévedsz.”

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Frank Schwieger: Zeusz és bandája - Blogturné

A Kolibri Kiadó elhozta nekünk a görög mitológia legnagyobb alakjait egy szórakoztató könyvben. Frank Schwieger vicces sztorikkal mutatja be a görög istenségeket, és halandókat, akiket eddig csak a történelemkönyvekből ismertünk meg. A Blogturné Klub öt bloggere belevetette magát a Zeusz és bandája című könyvbe, és mesél nektek arról, hogy mennyire szórakoztató is tud lenni a görög mitológia. Tarts velünk, és a turné végén, ha az isteni szerencse is úgy akarja, te is megnyerheted a könyv egyik példányát.

Frank Schwieger Zeusz és bandája – Görög mitológia újratöltve című könyve a témájával és a klassz borítójával fogott meg magának. Már diákként is nagyon szerettem a görög mitológiáról szóló történelem és irodalom órákat, de az egyetlen görög mitológiás könyv, amit anno a kezembe vehettem, nagyon száraz és unalmas volt. Szóval kíváncsian vártam, vajon ez a könyv tényleg a fiatalokhoz szól-e. Fel tudná kelteni a kíváncsiságukat a témával kapcsolatban, tudja őket úgy tanítani, hogy azt észre sem veszik, mert közben jól szórakoznak?

A könyv felépítése

Mielőtt kézbe vettem volna a könyvet, azt gondoltam, hogy csak a legfontosabb görög istenekről lesznek benne történetek. Ez a könyv azonban nemcsak az isteneket, hanem a görög mitológiában fontos szerepet játszó halandókat is bemutatja.

A fejezetek három részből állnak, az elsőn egy illusztráció található az adott istenről vagy halandóról, mellette pedig találó tulajdonságait sorolja fel a szerző röviden, pár címszó, mondat segítségével. Ez segíthet, hogy egy diák könnyen megjegyezze, ki minek az istene, vagy miről híres a görög mitológiában, hiszen vizuálisan látva maguk előtt sokkal könnyebben megmaradnak a fejükben ezek az adatok.

Ezután jön egy karakter adatlap szintén klasszul illusztrálva, amelyből megismerhetjük az adott isten vagy halandó nevét, családját, lakhelyét, fontosabb tulajdonságait jobban kifejtve, azt, hogy mihez ért a legjobban, és mi az, amit utál. Ezek a karakterlapok úgy vannak megírva, mintha az adott isten vagy halandó töltötte volna ki őket. Humorosak, könnyedek, érdekesek és szintén sokat segítenek abban, hogy bizonyos adatokat könnyebben megjegyezzenek a diákok.

Végül következik egy átlagosan 5-6 oldalas történet, amelyben az adott isten vagy halandó maga meséli el az életét, kihangsúlyozva életének egy legfontosabb, kiemelt pillanatát. A stílus itt is fiatalos, humoros és könnyed. Egy diák biztos, hogy szívesebben olvassa majd, mint egy száraz, unalmas, tankönyvi szöveget.

A könyv elején egyébként található egy üres karakterlap, amelyet a könyv tulajdonosa tölthet ki saját magáról, valamint a könyv végén vagy egy térkép, amelyen megkereshetjük egy-egy mitológiai történet helyszínét.

A nyelvezet

A könyv nyelvezete fiatalos, lévén fiataloknak szól. Ami nagyon klassz. Ám volt néhány szó, kifejezés, ami számomra túlzás volt, mert bár sok fiatallal vagyok körülvéve, én ezeket a kifejezéseket sosem tőlük, hanem inkább a tanulatlan, buta, nem túl kulturált környezetből érkező emberektől hallottam.

Szóval jó az irányvonal, de a fordítás szövegén még lehetett volna kicsit csiszolni, hogy megmaradjon a fiatalos nyelvezet, de azért ne csússzunk át egy bizonyos határon.

Szerencsére ezt a határt tényleg csak néhány szó és kifejezés lépte át számomra, a szövegek nagy része élvezhető és valóban vicces.

Az erotika az élet része

Olvastam néhány értékelést a könyvről, amelyben kifogásolták, hogy egy fiataloknak szóló könyvben miért jelenik meg az erotika témakör. Nos, nekem ezzel egyáltalán nincsen bajom. Köztudott volt már nekünk is diákkorunkban, hogy az ókori istenek szerették a szexet. Sokszor a perverz vagy mostanra már egyenesen törvénytelen és elítélendő változatát is.

Ez a téma élethez és a mitológiához tartozik, és ha hitelesen akarunk tanítani, nem lehet cenzúrázni a dolgot, lévén, úgy érthetetlen lenne a legtöbb mitológiai történet. Ami fontos, hogy legyen egy felnőtt, akár tanár, akár szülő, akivel esetleg a felmerülő kérdéseket meg lehet beszélni.

Egyébként a könyvben ezek a szálak egyáltalán nincsenek részletesen kifejtve. Van néhány utalás arra, hogy ki kivel feküdt össze, de konkrét szexjelenettel nem találkoznak azok a fiatalok, akik a kezükbe veszik ezt a könyvet.

Férfiak és nők

12 női és 12 férfi isten és halandó található a könyvben, vagyis teljes az egyenlőség, aminek nagyon örülök. Ahogyan annak is, hogy mindegyikük nagyon emberien lett leírva. Megismerhetjük mind a nők, mind a férfiak jó és rossz tulajdonságait is, egyik nem sincsen idealizálva, a másik fölé emelve.

A férfiak és a nők között is vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus személyek. A kedvencem mégis egy nő, Dido, aki az eszével szerzett a népének új otthont átverve az adott terület eredeti királyát, aki lenéző és gúnyos volt vele, amikor ő segítséget kért tőle.

A legkevésbé szimpatikus címen egy nő és egy férfi isten osztozik. Athénét a bölcsesség istennőjének is tartják, ám az, hogy nem képes elviselni a vereséget, és beismerni, hogy valaki más (Arakhné) jobb valamiben (a szövésben), mint ő, nem vall túl nagy intelligenciára. Zeusz a másik, akit nagyon nem tudok kedvelni. Az, hogy a felesége mellett folyton más nők után kujtorog, egy dolog, ám az, hogy ezeknek a nőknek egy részét elrabolja és megerőszakolja, elfogadhatatlan egy 21. századi, európai gondolkodású ember számára. Szóval nem is értem, miért ő a főisten, amikor nem más, mint egy mocskos, erőszakos perverz. Ha női isten lennék, tutira legalább megpróbáltam volna letaszítani a trónjáról.

Fiataloknak szóló könyv?

Nos, igen, ez a könyv elsősorban a fiataloknak szól, ám ez nem jelenti azt, hogy a felnőtt olvasók nem élveznék. Számomra is szórakoztató volt a kötet, ám leginkább az mutatja, hogy egy felnőttet is meg tud fogni magának, hogy bevittem magammal a munkahelyemre, hogy a szünetekben olvasni tudjam, de a munkatársnőm annyira rákattant, hogy végül ő olvasta napokon keresztül a szüneteiben.

A könyvet a fiataloknak, gyakorló magyar és történelem tanároknak és fiatalos lelkű felnőtteknek ajánlanám.

Kedvenc „karakter”: Dido

Kedvenc jelenet: amikor Dido átveri az őt lenéző királyt.

Kedvenc idézetek:

„A tanáromat Kheirónnak hívták, elég öreg volt, de néhány nap után már egyáltalán nem zavart a külseje sem. Egyedül a patacsattogását nem tudtam megszokni. Meg a lócitromot. Minden teli volt vele. De hát a kentaurok már csak ilyenek.” (Akhilleusz)

„Sokan azt hiszik, hideg vagyok, mint a jég, keményszívű és kegyetlen. Erre csak azt mondhatom: igazuk van! Jobb is, ha nem kötözködtök velem!” (Artemisz)

„– De hisz ez nevetséges! – próbálkoztam. Még egy tyúknak is nagyobb helyre van szüksége. Több mint százan keresünk új hazát. Hát így kell bánni a segítséget kérő menekültekkel?” (Dido)

„Később Iarbasz még házassági ajánlatot is tett nekem! De köszönettel visszautasítottam. Arra a megállapításra jutottam ugyanis, hogy férfiak nélkül is egészen jól tudok kormányozni, és egyelőre elképzelhetetlennek tartom, hogy bármelyik pasi meg tudna győzni ennek az ellenkezőjéről.” (Dido)

Értékelés: NAGYON TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT  

Nyereményjáték:

Te mennyire ismered a görög istenségeket? Képben vagy, Zeusz népes családjával? Most letesztelheted magad! Minden blogon találsz egy leírást Zeusz egyik gyermekéről és neked rá kell jönnöd, hogy kiről is esik szó. A turné végén megnyerheted a három példány egyikét Frank Schwieger Zeusz és bandája könyvből. Készen állsz, hogy bebizonyítsd, hogy te vagy az Olümposz legnagyobb ismerője?

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

Én vagyok maga a bölcsesség meg a jog istennője, de ennyivel nem lehet elintézni. Én vagyok az istennője a művészeteknek, az igazságos háborúnak, a kézművességnek, és természetesen minden ügyvéd és jogi szakember hozzám imádkozik, ha a bíróság ajtaján lép át.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09. 14. Zakkant olvas

09. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út

09. 18. Dreamworld

09. 20. Olvasónapló

09. 22.  KönyvParfé

 

BTK születésnapi turné - 5 évesek lettünk

Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.
Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.

Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

Mielőtt válaszolnék a kérdésekre, szeretnék néhány mondatot mesélni nektek arról, hogyan is csatlakoztam a Blogturnéhoz, mit gondoltam róla előzetesen, és mit gondolok róla most.

Nos, amikor elkezdtem újra aktívan vezetni a blogomat, fel sem merült bennem, hogy esetleg BTK-s lehetek. Aztán Rácz Tibi meghívott külsősként egy turnéra, amit megtisztelőnek, de egyszeri alkalomnak hittem, ám miután lement a turné, legnagyobb meglepetésemre, Tibi újra megkeresett, és megkérdezte, lenne-e kedvem végleges tagként csatlakozni.

Őszintén szólva először kicsit féltem, mert nem tudtam, milyen is lesz ez az egész, kívülállóként csak annyit láttam a BTK-ból, hogy hatalmas munkát végeznek a tagok. Épp ezért bennem volt a kétség, nem lesz-e túl nagy falat számomra az állandó tagság, bírom-e idővel, energiával, olvasási kedvvel, nem érzem-e végül kényszernek egy-egy könyv elolvasását. De meghallgattam a tagság feltételeit, amik nagyon szimpatikusak voltak, és úgy gondoltam, annyira megtisztelő egy ilyen csapathoz tartozni, hogy megéri belevágni. Végül is, mi történhet, maximum elbukom útközben…

Ahogy tag lettem, az első megérzéseim nagyon pozitívak voltak, mert egy végsőkig segítőkész társaságba kerültem. Lehet, hogy nem egyezik teljesen az ízlésünk, más könyveket szeretünk, más a véleményünk egy-egy történetről, de ez egyáltalán nem vita tárgya. Amikor valamiben segíteni kell, akkor biztos, hogy akad legalább egy tag, akire számíthat az ember.

Szerencsére a félelmeim is alaptalannak bizonyultak. Egyelőre egy percig sem éreztem azt, hogy kényszerből kell olvasnom valamit a turnék határideje miatt, és belefásulnék a dologba. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy a többiekhez hasonlóan kiválaszthattam, hogy mit is akarok elolvasni, és így szinte csak olyan könyv került a kezembe, amire valóban kíváncsi voltam, másfelől annak, hogy hála az égnek, sikerült úgy alakítanom az életemet, hogy abba beleférjen az olvasásra szánt idő is.

Szóval szeretek BTK tag lenni, mert jó a csapat, és mert olyan könyvek kerülhetnek így a kezembe, amikről lehet, hogy egyébként nem is hallanék, holott igazán szórakoztatóak, sőt, több közülük örök nyomot hagyott a lelkemen és az életemen.

És most jöjjenek a kérdések… :)

Történt már olyan, hogy egy könyvet nagyon nem szerettetek, mégis közepesen értékeltétek, mert időközben befolyásolt titeket a többiek véleménye?

Nem befolyásol senki véleménye. Volt már olyan, hogy én imádtam valamit, a többieknek meg egyáltalán nem tetszett, és fordítva, de ez nem volt kihatással arra, amit a könyvről írtam, és a többieket sem befolyásolta az én véleményem. Hála az égnek, teljesen elfogadjuk egymás ízlését, és ha el is mondjuk azt, hogy nem értünk egyet a másikkal egy-egy könyv kapcsán, azt nem vitatkozás, hanem értelmes vita szintjét tesszük.

Olykor előfordul, hogy olyan könyvekről is írtok, aminek nem szeretitek a műfaját. Miért van ez?

Én mindenevő vagyok műfajok, zsánerek tekintetében, ha valami jó, akkor jó, és kész. Szóval sosem írtam még olyan könyvről, aminek alapból nem szerettem volna a műfaját, zsánerét. Hogy a többiek hogy vannak ezzel, azt nem tudom, de véleményem szerint nem baj, ha az ember néha kilép a komfortzónájából, és megpróbálkozik valamivel, ami addig nem állt túl közel hozzá. Lehet, hogy egyszer csak rájön, hogy az adott műfaj, zsáner nem is annyira rossz. Ha pedig mégsem, legalább megpróbálta…

Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?

Ó, de még mennyire! Bloggerek vagyunk, de közben könyvmolyok is, úgyhogy ugyanúgy tudunk rajongani egy-egy könyvért, és ugyanúgy tudunk epekedni egy-egy folytatásért, mint bárki más. Én pl. baromira várom Kincaidtől A kárhozott folytatását, de Rowling Cormoran-krimijének a 4. részéért is majd megveszek.

Több fantasy turnét szeretnék, lehetséges? :)

Sokan vagyunk a Blogturné Klubban, és sokféle az ízlésünk. Talán ennek köszönhető, hogy nem egy irányba mutatnak a turnéink, és már nem csak a fantasy van előtérben. Megértem, ha valakinek ez a kedvenc zsánere, ám őszintén szólva én örülök a változatosságnak. Szeretek sokfélét olvasni, szépirodalmat, szórakoztató irodalmat, novellát, mesét, felnőtteknek való regényt, fiataloknak való regényt, és szinte az összes zsáner érdekel, ha az adott könyv minőségi. Szóval biztosan lesznek fantasy regényes turnék, de én azért megmaradnék a magam részéről a sokszínűségnél. :)

Van úgy, hogy nagyon szerettek egy írót, de az aktuális könyvét utáljátok? Ha igen melyik könyv az?

Hmmm... Gondolkodom, de olyan szerintem nincs, hogy szeretek egy írót, de az egyik könyvét utálom. Olyan van, hogy az egyik könyve nem fog meg annyira, mint az összes többi, de azt sem utálom, csak nem szeretem annyira. Pl. Anna Gavalda esetében a regényeit imádom, de a novelláskötetei annyira nem fogtak meg. Nem utálom őket, de nem is szeretem.

Használsz könyvjelzőt? Mit?

Gyűjtöm a különböző könyvjelzőket. Van egy csomó sima papírkönyvjelzőm, de vannak különleges darabok is fémből, ruhaanyagból, hajtogatott papírból, horgolt fonálból stb. Olvasás közben a sima papírkönyvjelzőket szoktam használni, mert a különlegesek inkább díszként funkcionálnak számomra.

Szoktál jegyzetelni olvasás közben?

Jegyzetelni nem, de kis papírdarabokkal vagy post-itekkel megjelölöm a kedvenc idézeteimet, hogy aztán megoszthassam őket veletek. Na meg persze, fejben „jegyzetelem” a történettel kapcsolatos gondolataimat és érzéseimet. 

BTK-s tagtól kapott kérdésem:

Van valamilyen rituáléd az olvasáshoz? Ha igen, milyen? (pl. időpont, evés-ivás, beleolvasás a végébe, ülés-fekvés… :D)

A legjobban az ágyamba kuporodva szeretek olvasni félig ülő, félig fekvő helyzetben, és általában esténként, amikor már nincs erőm a monitort bámulni, viszont még aludni sem tudok. Enni vagy inni nem szoktam könyv közelében, mert tudom magamról, hogy béna vagyok, és megőrülnék, ha összekoszolnám az egyik könyvemet véletlenül. :D És a könyvek végébe sem olvasok bele soha, mert szeretek izgulni azon, hogy mi történik majd, valamint elméleteket gyártani, találgatni azt, hogy mi egy-egy rejtély megoldása, vagy hogyan alakul a karakterek sorsa végül. Nem tudom, ez rituálénak számít-e, de mindig bejelölöm a kedvenc idézeteimet, valamint mindig nagy gonddal választom ki, hogy melyik könyvbe melyik könyvjelzőmmel jelöljem, hol is tartok éppen.  

Nyereményjáték:

6 meglepetéskönyv kerül kisorsolásra! Minden állomáson egy-egy bloggerünk jellemzőit találod, ami alapján meg kell tippelned, kiről van szó és beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, utána automatikusan újat sorsolunk.

Leírás a játékhoz:

A könyvek világában menedékre talált blogger leginkább a romantikus könyveket habzsolja, nem számít, hogy mai vagy történelmi, humoros vagy sírós, misztikus vagy valós, illetőleg fiatal vagy éppen idősebb karakterekről szóló történetről van szó. 2016-ban csatlakozott a csapathoz.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

09.07. Kelly & Lupi olvas

09.08. Függővég

09.09. Deszy könyvajánlója

09.10. Sorok között

09.11. Dreamworld

09.12. Nem félünk a könyvektől

09.13. Spirit Bliss Sárga könyves út

09.14. Könyv és más

09.15. Never Let Me Go

09.16. Könyvvilág

09.17. Ambivalentina

09.18. Zakkant olvas

09.19. Hagyjatok! Olvasok!

09.20. Betonka szerint a világ...

09.21. KönyvParfé

09.22. Olvasónapló

09.23. Insane Life

09.24. Szembetűnő

09.25. A Szofisztikált Macska

 

Gyerekszáj a könyvekben

A gyerekek szókimondóak, aranyosak, viccesek. A maguk módján néha sokkal jobban átlátják a dolgokat, mint mi, felnőttek. Nyitottak és elfogadók. Na és persze okosak. Ha lenne eszünk, akkor jobban megfigyelnénk a gyerekeket, mert sok mindent tanulhatnánk tőlük a szabadságról, boldogságról, az élet értelméről. Szóval most olyan idézeteket hoztam nektek az általam olvasott könyvekből, amelyek gyerekkarakterekhez kapcsolódnak, lesz köztük olyan, amin jót kuncogtam, és olyan is, amit olvasva kicsordult a könnyem.

„– Összetörte a szívedet? – kérdezte Rudi. – Az a férfi?
Mindenki elhallgatott. Sem Jo, sem Tommy nem tudott rám nézni. De Rudi igen, Rudi apró mandulavágású szemével és tökéletes gyermeki világlátásával.
– Összetörte a szívedet, Sarah?
– Én… Hát, igen – feleltem, amikor megtaláltam a hangom. – Igen, attól tartok, összetörte.
Rudi hintázott a sarkán és engem figyelt.
– Ő egy gonosztevő – jelentette ki alapos mérlegelés után. – És egy fing.
– Az – értettem egyet.” (Rosie Walsh: 7 nap szerelem)

„– Ez meg mi? – kérdezte a fiú.
– Fájdalomfal. Ha valami bajod van, azt ráírod, vagy rárajzolod – magyarázta a nő. Samu hosszan elgondolkodott a válaszon, majd intett egyet, mint aki az áldását adja:
– Oké! Jobb, mintha sírnál – férfias egyszerűséggel reagálta le. Miri közelebb ment a szekrényhez, és tisztelettel megtapogatta a világos, koszbarna papírt.
– Mit írsz rá? – faggatta az anyját merengve.
– Elhagytál – vágta rá Sára. Miri megértően bólintott.
– Rajzoljak rá neked levágott fejű embert nyakából spriccelő vérrel? – tudakolta készségesen.” (Finy Petra: Akkor is)

„Emmának azon járt az agya, hogyan szabadulhatna meg a nőtől. Lelökni a lépcsőn… Túl feltűnő. Agyonverni a vaslábossal… Úgyszintén. Talán az lesz a legjobb, ha rányitja a fürdőszoba ajtaját, és tiszta erőből ráordít. „Pisilés közben szélütés érte a gyámhivatal munkatársát.”” (Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?)

„Egy nagy boldog család

 
Ma az óvodában farsang volt.
Azt mondták,
mindenki annak öltözik,
aminek akar.
De én aztán mégsem lehettem
egy nagy boldog család,
ami lenni szerettem volna.” (Haász János: Felnőtteknek nem)

„– Örülök, hogy megismertelek, Honey!
Bizalmatlanul szemléltem a kezét. Szinte éreztem Griffin Holmes sürgetését, hogy rázzam már meg. De egy dolog szóba állni valakivel, és egészen más meg is érinteni. Előbb-utóbb minden érintésnek fájdalom a vége.
Végül félretoltam az aggályaimat, és a tenyerembe zártam a kicsi kezet. Megremegtem, amikor óvatosan megszorította, aztán elcsodálkoztam bőrének hűvös simaságán. Zach irányította a mozgásunkat, föl-le mozgatta egymásba fonódó kezünket. Az egész nagyon begyakorlottnak tűnt.
– Ezt is a bátyádtól tanultad? – kérdeztem.
– Nem, ezt apától – felelte, és huncut fények csillantak a szemében, majd egy mozdulattal oldalra fordította a kézfejem, és óvatos puszit nyomott rá. Dicsőséges mosolyt villantott. – Ezt viszont a bátyámtól tanultam.
Nem tehettem róla, ezen már nevetnem kellett.” (Benina: Mindig és soha)

„– Majd egymás mellé ülhettek a barátoddal, ha bementetek Mrs. Mason termébe – súgta neki Mrs. Parry. – De előtte Carl megmutatja neked a fiúk öltözőjét. Ott már vár rád egy fogas, rajta van a neved is. Hát nem nagyszerű?
– De én lány vagyok – mondta Luke.
Mrs. Parry kezdett hasonítani a dülledt szemű boszorkányhoz.
– Na, ne butáskodj!
– Lány vagyok!
– Csitt! No, engedd el szépen a barátod kezét!
Luke nem engedte el.
– Miért mondja, hogy én fiú vagyok?
A dülledt szempár most felmérte Luke-ot egészen az új szandáljáig, és vissza, ellenőrzés gyanánt.
– Mert Isten annak teremtett.
– Szerintem Isten ezt elrontotta.
– Azon az ajtón fogsz bemenni, a többi fiúval. Erről nem akarok több vitát. És most elengeded!
Mrs. Parry most már haragos volt, elrángatta Janey kezét.
Luke ezt nem bírta elviselni. Muszáj volt megértetnie velük. Torkaszakadtából üvölteni kezdett:
– Isten ezt elrontotta!” (Charity Norman: Luke Livingstone titkos élete)

„Misu most is a kerítésnél ült. Vele szemben, a túloldalon a kislány. Senki sem foglalkozott velük. Misu darabokat tört egy szelet kenyérből, és a lyukakon keresztül dugta át neki. Volt, amelyiket meglocsolta egy kis vízzel, mert a palackot nem tudta átadni. Piszkos és nyúzott volt a kislány arca. Lassan rágta a falatokat, néha Misura mosolygott.” (Pachmann Péter: Misu háborúja)

„Ez a lány olyan kedves, hogy valószínűleg a tenyeréből tudna etetni egy őzikét, mint az a kis hercegnő Leah egyik kedvenc filmjében. Ugyanakkor nyolcadikos korában – ezt a saját szememmel láttam! – egyszer bevitt egy gyomrost Patrick Lowensteinnek, amiért puncinak nevezte a bátyját. És még csak nem is azért tette, hogy megvédje Diegót! Ezt is tudom, mert a Patrickot kétrét görnyesztő csapás előtt Ellie így kiáltott: „A LÁNYOK NEMI SZERVE NEM JELENTI AZT, HOGY NYÁPIC!” Szerintem ez állati vagány duma volt.” (Emery Lord: Amikor összeütköztünk)

„– Miért tettél két babot a villámra? Meg akarsz fojtani? Utálom a zöldbabot! – hepciáskodik Tiffin.
– Miből van a zöldbab? – kérdezi Willa.
– Kígyószarból – közli vele Kit.
Willa leejti az evőeszközt, és szent borzadállyal mered a tányérjára.
(…)
– Lochie, én sem szeretem a zöldbabot! – siránkozik Willa.” (Tabitha Suzuma: Kimondhatatlan)

„– Ne sírj, apa! – szól rá Kitty, mire apa bólint, és a karjába zárja.
– Megtennél nekem egy szívességet, Kitty? – kérdi tőle.
– Mit?
– Mindig ennyi idős maradnál?
– Lehet szó róla, ha kapok egy kiskutyát – vágja rá Kitty gondolkodás nélkül.
Apám harsogó nevetésben tör ki, és Kitty is vele nevet.” (Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem)

„– Mit művelsz, Laura? Hiszen ez a Biblia!
– Kivágom azokat a részeket, amik nem tetszenek.” (Margaret Atwood: A vak bérgyilkos)

(Az utolsó idézet kicsit kilóg a sorból, mivel Sutyi már fiatal felnőttnek számít a kora alapján, ám szellemileg sérült, és emiatt gyerekként gondolkozik és viselkedik.)

„Sutyi közben félhangosan játszott három kanállal. A két leveseskanál volt a papakanál és a mamakanál, a kávéskanál meg a kicsijük.
– I-di-óta vagy – mondta a papakanál. – Nem kellesz nekem.
Aria egy ideig durcásan mélázott, most viszont már azt hallgatta, mit játszik Sutyi.
– Mondjuk, hogy a mamakanál meghal. A papakanál meg bedugja a kicsit az intézésbe. Mondjuk, hogy a csésze lesz az intézés.
Sutyi a kiskanalat belemártotta a maradék kávéba.
– Segítség, megfulladok! Blublublublu, süllyedek lefelé... Mondjuk, hogy a kicsikanál meghalódik a Malicroix-ban, a testvére meg elviszi egy másik házba...
Sutyi keresett valamit az asztalon. Meglátta az Aria csészéje mellett heverő kiskanalat. Mutatóujját begörbítve, középső ujját kinyújtva araszolt a kiskanál irányába, akárcsak egy kis emberke, majd alulról felfelé nézett Ariára:
– Add ide a kanalat – súgta.
A lány odanyújtotta neki. Sutyi fülig érő mosollyal nyugtázta.
– Ő lesz a testvér – magyarázta.
– Elmegy a kicsikanálért az intézetbe?
Sutyi olyan boldogan bólintott, hogy Aria szemét elfutotta a könny.” (Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!)

Van kedvenc gyerekkarakteretek? Mi a kedvenc idézetetek tőle vagy róla?