sebtolvaj

Öreg szívem van. Azt ugyan meg nem tudnám mondani, hogy eleve így születtem-e, vagy csak megöregedett, vagy megöregítették. A cinikusok, a hazugok. Olykor mondom is, hiszen ezt érzem, hogy öreg vagyok. Azon kevesek akik még szeretnek, vagy azt hiszik, hogy szeretnek, azok ezt elhárítják.
Olyankor arra gondolok, hogy tán az öregség alatt a szív öregségét értem, hogy az ami igazán öreg bennem. De igaz, én nem a szívem vagyok, ha az volnék talán már nem is látszanék, még magam magam sem venném észre. Már nem úgy lát mint régen, van hogy kétszer kell neki valamit mondani és van hogy elfelejt év és telefonszámokat. Régebben úgy hittem, hogy egész jó kis szív ez, egész sok dolog fért el benne, hasznosak és haszontalanok éltek ott viszonylagos békességben, néha úgy tűnt, hogy az idők végezetéig. Végezte a dolgát. Nem vettem én észre ám, hogy ennyire megöregedett, csak azt veszi az ember észre, hogy egyre kevesebb dolog fér bele, és ami bele is fér, az valahogy kiszivárog, kifolyik. ami meg benne van az odakozmál. Amúgy nincs baja, formás, kerek és egész, pumpálja a vért. elalvás előtt még hallgatni is szoktam. Olyankor van, hogy azt gondolom, el kellene nevezni, mielőtt meghal.