sebtolvaj

- Majd boldogok lesztek. Hiszen annyira akarjátok a boldogságot. És nem valami zavaros, áporodott boldogság lesz a tiétek, ha pohárba töltenétek, nem is lenne az alján semmi üledék. Átlátszó lenne, akár a víz, színtelen, szagtalan, íztelen meg pláne.
Mindegyikőtök a boldogságra vágyik, a maga clean tiszta boldogságáért ácsingózik sorba itt boldog és boldogtalan. Akinek nincs boldogsága, azért, akinek meg van, az azért, mert jobbat akar, felső kategóriásat vagy milyet. A boldogság az a hely, ahol nem kell attól félni, hogy valahol a világban 15 percenként egy mosógép a vízkő áldozatává válik, nincs ezen mit szépíteni, a boldogság megejtően egyszerű, másoknak pedig a lélek unalmas halmazállapota. Könnyű és finom boldogság lesz nektek elrendelve és ha be is szennyeződik, időnként lesz, aki eltávolítsa belőle a makacs foltot. A boldogságról köztudott tény mindemellett, hogy fogcsikorgatásoknak kell megelőznie, egyfajta önigazolása ez a világrendeknek, tudnillik, hogy a befektetett energia nem hiábavaló, busásan megtérül, amikor is magunkon érezhetjük a boldogság langyos permetének jótékony hatását. A fogcsikorgatás - lehet állítani - tuladonképpen nem egyéb, mint a boldogsággal folytatott - egyesek számára életfogytig tartó - petting. A fogcsikorgatás magyarázza azt is, hogy a legtöbb fogorvos jelentős vagyont keres élete során. Mások boldogságának a vámszedői.
Erről jut eszembe, hogy amikor manócska még kicsi volt, akkor olyannyira boldog volt a világ, hogy férfiak jelenlétében sem volt zsenánt a középkorú középvezető nőknek szájukra venni a hüvelygombát. Az azért egy kicsit borzasztó, hogy ez, ami most van, egyszer csak boldog békeidővé desztillálódik, és úgy böfögi fel a jövő, mintha csak probiotikus joghurt volna. Az a baj, hogy sok tévét nézek, és kifolyik belőle széles sávon a boldogság fékezhetetlen habja. Egy igen kis helyre van már besűrítve minden. Mindent, de mindent kiszorít a boldogság, vagy ha nem is az maga, de az irányába érzett múlhatatlan vágy. Ha az ember nem vigyáz, meg kell őrülni, hogy van ilyen, de szinte azt érzi, hogy el sem fér a sok boldogságtól.

Gondolta mindezt özv. Soponya Andrásné nyugalmazott szemfelszedő, mikor is öngyilkosságot forgatva a fejében egy igen sok dines nylonharisnyára hurkot kötött, aztán valami olyat motyogott magában, hogy: az egyik kezével ad, a másikkal meg elvesz. Meg még valami olyasmit is, hogy lassan égni, mint a gyertya, de abba már belealudt.