Magyar culture spread itself around Eastern Europe from the first millennium BCE. After the first World War, which cut the Austro-Hungarian Empire into bits, Hungary lost all of Transylvania to the reformed nation of Romania.
The Carpathian mountains are inhabited by a diversity of peoples and tribes. The region known as Transylvania has heard Latin, German, Russian, and hundreds of dialects over the past two thousand years, as well as local tongues, mainly Romanian and Hungarian between which there are almost no similarities. Dialects abound. In some places the lingua franca changes from village to village. In Romania the mother tongue
Daco-Romanian or
Moldovan is a Romance language and part of the giant Indo-European language family. Hungarian on the other hand, is
Finno-Ugrik, and does not derive from the Indo-European root at all. Its only close relatives are in Northern Scandinavia, Finland, and Estonia, though a few patches of Finno-Ugrik are spoken south of this region and inside Russia.
Acquiring language appropriate for a subject is only half of a poet's task. It may take a lifetime to learn Hungarian for a non-native speaker, and even so, would leave the studious foreigner unable to relate to concepts that are social in origin. The great linguists, such as Captain Richard Burton, were able not just to acquire foreign speech, but also pass in behavior, as natives of that land. It is notable that when Burton travelled in disguise to Mecca, his traveling companions were never wiser as to his British origin, except when mistakenly, he peed standing up, rather than squatting which was the Islamic custom.
Is it necessary to be Transylvanian to understand or feel for the vampire myth? I think not. Vampires are a universal suggestion of all mythos, as old as beliefs in aliens from other planets, and one that has roots in almost every culture. From Indonesia to Central South America, tales of blood-drinking beings are firmly embedded in the human imagination worldwide.
My perceived connection between Pennsylvania and Transylvania began when I made a weeklong trip to Philadelphia to visit the fine art museum there. I made day trips, and explored the local Schuylkill River to its source. At that time I wondered why most myths about Vampires posit that these creatures are afraid of water. The rivers in the Eastern US all possess a haunting beauty. The Hudson, the Delaware, the Susquehanna, carry a form of self-consciousness that at times can be terrifying. The rivers themselves tell their story. It is violent. They think, they feel, they are not us.
Never is this quite as true as around the upper Schuylkill and Brandywine. These are literally the veins of our history, blood vessels of our land, draining past and present into the sea.
And then of course I wondered, suppose there was a vampire whose
modus operandi was to hunt along these rivers, swim in them, and move through their waters with ease. Suppose he used the carnage of the American Civil War to grow strong. Suppose he drank the blood of a desperate nation.
If he were from Transylvania originally, he would understand the situation in which he found himself. Once a man, now a mere form of consciousness, in human terms, dead already, but able to ponder his own fate and the fates of those he lives by. He would live like history lives, dead, yet always alive.
To do this right I'd need something from Transylvania. Not just memories, not just internet research, but something from the structure and sound of the language itself. If I could get the sound pushing inside the mind of my subject. he'll become a metaphor for the predicament of all living things. There are three forms of nutrition, plan, animal, and mineral. Having the latter helps, but one cannot survive without an adequate diet of the first too. We live taking the lives of other beings. Do we think we're exempt? Does nothing eat
us?
Since beginning this project I've come to love the sound of Magyar speech, and know that past migrations of warriors to the Transylvania region of Romania suits the progress of my coal-dark tale.
-=:)(:=-
Az Ének un Pennsylvania Vampir
Révén Pennsylvania táplálja, a holló,
Ingyenes, és érezte a régi Erdélyben.
Ő a magyar, cseh származású,
Soha számít, ahol a magyarság ment.
A háború után hagyta el Romániát,
A halálfélelem, a gyűlölet és a vágóhidak.
"Drága feleségem, én itt található magyarázat,
Az élet külföldön, mert én fordult vámpír.
A szomjúság a lelkeket, egy fájdalom a vérben,
Teszi az én átok, sokkal rosszabb, mint a szén.
De egy perc ezekben Egyesült Államok,
Ott álltam a szenátus, győzött aznap versenyt.
Aztán gyertyafényes, vitatkozunk eltörlése,
Én lettem az áldozata egy angyali nő.
A hölgy megragadta a karom,
És préselt olyan közel, mintha a csók,
A kék szeme beszélt. Nem forma ártalmak,
Hozna a halál, de az életnek nincs rendjén.
Ő lecsapolták az én akaratom. M fej gyenge volt.
Összeszorított fogakkal nyakam helyett.
Azt gondoltam, hogy furcsa megcsókolta olyan nehéz,
Halvány, észrevettem, vér részeg volt.
A nő felállt, egy szerető elutasított,
"Most már tudom, ez az, amit keresett,
"A nap alatt rabszolgák minden küszködik,
"De most egy gazfickó, aludni alatt talaj."
Saját út Richmond, amikor fiatal voltam,
Becsapott a az a nő, és az ő csábító nyelvét.
Egy szénfekete éjszaka, vágási készült,
Ivott a lelkem, és elhagyta ezt helyette.
Hagyta, hogy elég oltja rá szomjat,
A legkegyetlenebb leányzó, hogy biztosítsa egy átok.
"Van most már tanulni, te csak egy szolga!
"Mint minden az életben, szenátorok, gazfickók."
Hetek nincs lélegzet, nem egy darab kenyeret.
Utáltam a víz, én majdnem meghalt.
Vágytam sót, húst engem geg,
Hogyan átkozva, hogy parázna banya.
Saját visszatérés az egészségre, amikor végre etettem,
Egy vértócsában egy baleseti halál.
De egy csepp megérintette ajkamat,
Egy sebből felemelte, a keze ügyében.
A rendőrség és a mentősök lökött félre,
És vissza a szervezetben, hogy szegény gyerek.
Rögtön tudtam, hogy mit száguldott az ereimben,
Az én ősi helyén, a magyar nevet.
Amerikai élet rájött,
Milyen bujkált benne mindezen századok.
Milyen gének vágy táplálja a halhatatlanság,
Cserélni átkokat az emberiségtől.
Kezem-lábam nőtt erős, az új hatalom megfogta.
Most már fürdött, az én testem kihűltek.
A szenátus elmentem több alkalommal több.
Nem szóltam, de even'd az állás.
Egy tucat rabszolga találkozott szörnyű véget ér,
A megelőző hetekben, hogy a lázadó kongresszus.
By este tombolt virginiai földön,
Szeletelés nyakára képmutató születés.
Dél-Mason-Dixon kerestem William Preston
Ki fejlett, hogy számlát déli győz.
A Smithfield Mansion, ereiben vért vettünk,
Halvány csuhé ültetett ágyban.
A lámpafényes hajógyári egy borús nautch,
Két Yankee tengerészek állt a végső óra.
A jelenés, hogy lecsapolták a fiatalok,
Volt, sápadt bőr, mint rabolt igazságuk.
Fedélzet alatti összes fogvatartott megjelent,
De megvágta őket először, így hamarosan ők 'táplálkoznak.
A gyáva Dél-átok szétszórt,
Elkapták a mesterek, majd hirtelen a szomjat.
Én rendezik a folyón északra Philadelphia városában.
A emberiség szerelmese voltam minden kerek.
Egy óriás kúria falai négy tégla vastag,
Nem lehet eladni, szellemek lakták.
Én nem vett tudomást a siránkozás lidércek,
Ki felsikoltott éjjel aludtam, mint nap.
A megrémült szomszédok pedig nem lép,
A jól őrzött otthont a távollevő bérlő.
Hogy a nagy barát város a férfiak,
Sokkal jó élet volt ütött, majd,
A nyomorúságos kórházban, tele kétségbeeséssel,
Lelkek, akik több remény, mint ellátást.
Azt kerülni üszkösödés azokban a szörnyű óra,
Mint egy éjféli nővér állatias morgás.
Éjjeli orvosok telt keresztül a korai reggel,
Hogy nem talál impulzusok, a legények voltak ott.
Nem halálos járványt fog dönteni a háború,
Nap eljön nélkül Istenről.
Én pimaszul bedugult a folyók ömlött,
Miután Shiloh a zsákmányt, a föld tönkre só,
Ettől a pillanattól kezdve ittam élni,
És szem előtt tartotta, hogy minden élet egy ajándék.
Egy kisgyerek egy kis labdázni.
Szakadt a gyermekbénulás, arra gondoltam, talán esni.
Örömét forró volt, mint áramok a füst,
Egy kis meccs, hogy az apró fazont.
Gyengéden, hálásan megragadtam, hogy az élet.
És úgy érezte, hogy szaporodnak mélyen.
Valaha zöld levél táplálja a vágy,
A nem kerül felhasználásra, így a virág nagyobb?
Bár minden lény át kell mennie az élelmiszer,
Jellemzők élet, hogy nekünk utódokat.
Csaták, kórházak, utak, iskolák,
Kedves követte vér medencék.
Ne veszítsünk csepp, amikor a ivás,
Nem öntsön lényeg vagy több, mint szüksége.
Kedves szereti a vizet, annak ellenére, hogy a mítosz.
De az élő száraz, mint a viperák megőrizni erőnket.
Mi rejlik a helyeken, ahol halál követhet,
És vágja le az állomány, mint egy farkas, hogy szólója.
Volt egy élet harc valaha nyert?
A győztes vámpír, a Bull Run?
Majd vadászni újra, ezek a versek I kísérteni,
Annyi voltam a boxban, de maradni örökre szikár.
Hol légiók bátor halandók menni,
Mint én most hazugság örökre hideg.
Akiknek a szíve egyszer megverte most már festett lelkek,
Egy vágy a folyadékok, ellopott és üríteni.
Szegény antietami a megszentelt föld,
Egy öreg katona I vérzett a Gettysburg városában.
A legkisebb száma életét I Döfködték,
Varjak mint a rettenetes Civil War.
Neath hulló levelek I follow'd a nyomában.
Öreg tölgyfa áldott lelkek tenni.
A presbiteriánus, hamar lenne ápoló,
Majd elájul rá riverside temetési halottaskocsi.
A háborúk vége erőm nőtt légió
Re életét vesztette az a hírhedt térségben.
Félelmeim a fulladás eloszlik,
Mélyen a folyók, én türelmesen várt.
És a part menti mélyén egy éjszaka
Egy szerencsétlen úszó megfulladt a láthatáron,
Az ő gyáva szeretője verte a partra.
Megtalálták a két testület által már reggel.
Ahol az Erie-tó vizenyős medencében végződik,
Vettem egy kőműves lánya, elemzi Jenn.
A következő éjszaka, hálát adva szórakoztató,
Én esett a rémülettől, majd ivott a fiát.
És végig a gyönyörű Lackwana,
Én Fanged egy hórihorgas gal nevű Joanna.
Egy szerető ma este énekel egy Randy dallamot,
Aztán szörnyethalt, alatta egy Borbuggyan hold.
A vámpírok nem szeretnek énekelni, és barangolni,
Bár este véget ér az agyarak és élénkvörös habot.
A zene egy módja van,
A elcsábítani szerelmeseinek a halála előtt.
Amennyire csak lehetséges, igyekszem megkímélni,
A fitt és egészséges, azoknak a lelkes imádság.
Bénító élmény, a jóga tanultam,
Inni, majd indulnak a nyomorult féreg.
Most túra folyók, patakok, és tavak,
Backyard játszani készletek, és szabadtéri felfújtak.
De sajnos a mi fajunk nem tudja eldönteni,
Milyen élelmiszer táplálják a szennyezett belsejét.
Mennyire hosszú a nedves ágy legtöbb,
Ahol én rég eltemetett régi cseh kísértet,
Hogy a pincéjében sötét és nedves,
Nem megyek oda, legalábbis még nem.
Vágyom aludni ezer évvel,
Hogyan Én már sírtam, mint a mérgező könnyek!
Van bányák meglátogatni, tengelyek szén,
Városok befeketíteni az én átkozva lélek.
Barangolni az esős Allegheny éjszaka,
És mi a sima költészet rémület.
Éhes, szomjas, éhen több,
Azt nem lehet megmenteni, kivéve metafora.
Saját szavai elsápad, amit üríteni őket,
Az én Wolfen üvöltés, és a prérifarkas hívást.
Sajnos én kutatnak ihletett vers,
Oldalak haldoklik az én átok.
Saját esze éles, van foga, mint a kés,
Nem tudom abbahagyni táplálkozó ezeket az életeket.
A tragédia nem tudok inni ahhoz,
Szavakat, mint én, és szeretem szavakat, mint a szerelem.
Keresztül nyugtalan hegyek, a végtelen vándorlás,
Én simogatni a kitöltést, a comb és a nyak.
Sávos pisztráng fut fel Northkill Creek,
A szeplős fiatal elragadtatott csak ezen a héten.
Hol Schuylkill hullámai robbant a Delaware,
Saját erkölcstelen izgalom volt a legrosszabb rémálma.
Amikor a gyors Susquehanna árvíz csúcsán,
Én formálni tolódik a vérem felé Chesapeake.
Amikor éjszakai jön, a szívverésem szárnyal,
Ijesztő Végzet, a hátsó utca üvölt,
Remélem és imádkozom gyógyítja Isten.
Éjszakai fordul nap, de végződik gyep szőnyeg.
Gyere rózsás hajnal, csúszik az én ágya.
Szunnyad és meleg, a büdös föld.
Dobálni, és álmodni bélrendszer fájó,
Vagy üvölteni és kiabálni jövőm kockára.
Az út, hogy vadásznak rám, hogy felajánl egy ünnep,
Szavak kábító én, a remény, a béke.
De az érintés a talaj, a natív sár,
Hozza forrni, én vágy a vér.
-=:)(:=-
