fodor készítése, kosárbélés, -huzat varrása, kezdőknek

Ha esetleg valamely részt nem gondoljátok világosan érthetőnek, akkor lehet, hogy azért nem részleteztem nagyon, mert egy másik varrási tájékoztató alatt bővebben bemutatva megtaláljátok. Érdemes átnézni a blog többi leírását is!!!

Először is kell egy kosár.  Nálunk éppen szétnyűtték a gyerekek az addigi textiljáték-tartó kosarat, amit egyben fel is újítok, 2:1 módon. A képen már nem látható a teteje, csak ahol azt kiszakították a kosárból; abból csipeszes zokniszárító készült. A másik új darab pedig hosszas áztatás után megrövidül és egy szép béléssel valami-tároló kosárka lesz.

El is készültem a lefonással, ilyen lett. Kosárfonásban nincs nagy tapasztalatom, ezért nem lett szép egyenletes, tekintsetek el  tőle...

Ez lesz belőle.

 AKKOR KEZDJÜNK IS HOZZÁ!

Ezt az anyagot választottam; olyan holland kék-fehér benyomását kelti. Megmértem a kosár belső kerületét és magasságát. a hosszára ráhagytam 2 cm.-t, hogy "kényelmes" legyen, plusz a varrásráhagyás 2x!!!!                                                               A magassága is tartalmazzon 2x varrásráhagyást, de ott előbb el kell dönteni, hogy hol kezdődjön a fodor, attól függ a magasság. Ezen a képen már az oldalvarrást összevarrtam és a varrásráhagyását az egyik oldalra elhajtva ismét levarrtam.

A kosárhuzat alja a fodorhoz hasonlóan  fehér anyagból készül majd. Lusta voltam, ezért a kosár alapját kívülről körberajzoltam és levágtam. Erre már nem hagytam varrásráhagyást, hiszen belülre kerül és a különbség szinte pont annyi volt, amennyi kell a ráhagyáshoz

Ez a fodorhoz kell. Nem a teljes anyagot látjátok, hanem csak egy darabkát, hogy jobban átlátható legyen a munkamenet. Hossza attól függ, hogy milyen gazdag fodrozódást szeretnétek. Én itt 2.5 x annyi hosszúságot szabtam ki.

Hosszában félbehajtom; ha mintás anyagból készül, akkor fonákot a fonákhoz, tehát a színe van kívül.

A varrógép szálfeszesség-állítóját a leglazább állásba tekerem.

Az öltéshossz-állító a legnagyobb lépéshez kerüljön. A képen látható kiegészítőt pedig jó szívvel ajánlom minden varrósnak. Egy darab mágnest pillanatragasztóval rögzítettem a varrógépre előzetesen felragasztott, többrétegű celluxra. A celluxnak köszönhetően nem sérül a gépház a pillanatragasztótól és szükség esetén le is lehet venni a mágnest. Azért tettem több réteg ragasztót egymásra, mert nem vagyok benne biztos, hogy a pillanatragasztó nem marja-e át magát egy rétegen. Az öltésbontó és a mindenes zsákvarró tű kap rajta állandó helyet.  A tűn pedig a piros szalag a megtalálást segíti, hogy ne kelljen a padlón keresgélni, ha leesik.

Na akkor vissza a fodorhoz! Tehát félbehajtottam, "0" szálfeszességgel és nagy öltéshosszal végigvarrtam az anyagot talpszélességben (a talpszélesség általában 0,8 cm; tehát a tű középállásban lévő öltési helyétől számítva a talp külső oldaláig mért távolság). Az elején lezáró, oda-vissza öltéssel kezdek, hogy rögzítsem a varrást, és később ne nyíljon szét. (ide kattintva bővebben ismertetem), de a másik végén csak simán elvágom a cérnát néhány cm-re az anyag végétől.

A levarratlan cérnájú oldalon az egyik szálat (amelyik hagyja magát) elkezdem az anyagból kihúzni, illetve az anyagot összeráncolom a húzott cérna segítségével. Ha nagy az anyag ellenállása, akkor lassan, aprólékosan haladok, hogy a cérna ne szakadjon el. Ha mégis megtörténik, akkor lehet, hogy újra kell varrni; vagy elkötni a szálat a szakadásnál, aztán folytatni ismét a szakadt cérna másik oldalától tovább a lezárt varrású részig és később a hiányzó részt kézi varrással kell összeráncolni. Olyan hosszúra kell ráncolni, amilyen hosszú az anyag, amire majd rávarrjuk.

Így néz ki a ráncolt anyag.

Ez a mostani munkához szükséges teljes mennyiség.

Nem tartozik a munka folyamatához, de azért bemutatom a másik fontos kiegészítőmet, a csíptetős asztali lámpát, ami varrógéplámpa lett. A fogantyúra csíptettem fel, és a munkaasztalt látja el helyi fénnyel. Nekem kevés a gép saját fénye; felesleges helyem viszont az aprócska asztalon nincs, ezért ezt a megoldást választottam. Aztán a munkaasztal alján futó csíkot is magam kényeztetésére készítettem Nem nagy cucc, de praktikus; egy fél centinkénti beosztással jelölt papírcsík, melyet az asztal szélére ragasztottam, a mérés megkönnyítésére. Tudom, vannak papír mérőszalagok, de nekem jobbról balra haladó kellett, mert az asztalka jobb oldalán ülök, onnan dolgozom. Kicsit már elnyűtt állapotba látható, bocs.

Visszaállítom alapállásba a gépet (öltéshossz és szélfeszesség). Az összehúzott anyagot (továbbiakban már fodor) elkezdem rágombostűzni az alap színére. Lehetne előbb a fodor két végét (a kezdőt és a befejezőt) is összevarrni és aztán illeszteni a fodorkarikát az anyagra, de én itt útközben meggondoltam magam és mégsem akartam a fodor teljes hosszát rávarrni, átrendezgettem a ráncoláselosztását. Ebből kifolyólag maradt feleslegem, ami a képen az anyag felett kígyózik. Ebben az esetben úgy lehet megoldani, hogy addig gombostűzzük a fodrot körbe, amíg elérünk a kezdő részhez és ott varrjuk össze a két véget.

Így néz ki összevarrva, és persze a varrásráhagyás itt is letűzve (ez esetben kétoldalra széthajtva, így két tűzésvonal látható az összevarrás vonala mellett bal- és jobb oldalon).

Itt rávarrom a fodrot az anyag színéről, hogy mikor majd álló helyzetbe kerül, akkor a varrásráhagyás belülre kerüljön. A fodor persze nem arról hírös, hogy szépen, szabályosan tűri a varrást (lásd kép), ezért el kell igazgatni, mielőtt végigmegyünk rajta.

Na, ez már igen! Így már varrható! Persze a fodor-összehúzó varrás nem látszódhat a kész munkán, ezért annak már a varrásráhagyásba kell kerüljön. Lentebb látszik, hogy 1 mm-rel arrébb varrtam a fodrot az anyagra.

A jobb oldali öltéssor a fodor-összehúzó, a bal oldali pedig a szép anyagra rögzítő.

Szöszök eltávolítása következik kívül és belül is.

Érzékenyen érintene, ha látnám a fodrozódás miatt vastagon futó varrásráhagyást a kosárbélés belsejében, ezért ezzel a csík anyaggal eltakarni tervezem azt. Nem mértem ki a hosszát, majd a felesleget levágom a varrás végén. (Annyira lusta vagyok...)

Nem lesz széles, csak 2 cm, +  2x ráhagyás. A ráhagyásokat behajtom és a körmömmel megkaristolom az éleit (én bizony nem szoktam ezeket levasalni; mint följebb is jeleztem, most is lusta vagyok ).

Na, ezt nem óhajtom nézni! Ügyelve, hogy éppen csak eltakarjam a felső öltéssort (1 mm-ről beszélek), ráfektetem az aláhajtott varrásráhagyásos takarópántot és...

...keskenyen levarrom. Mikor körbeértem, akkor levágom a felesleges pántot, és a kezdő részre egy adag varrásráhagyással együtt ráhajtva varrom le. De!!! Nem vágom el a cérnát, hanem lekanyarodok az alsó varrnivaló felé (lásd lejjebb), aminek a varrásráhagyását természetesen az anyag alá hajtom. Tehát néhány öltéssel eljutottam a pánt aljához, ahol szintén végig varrom a takaró anyagot.

Itt haladok tovább az alsó varrnivaló felé. Egyúttal a pánt még nyitott varrásbehajtását is rögzítem, a szélétől 1 mm-re lezárom a varrással. 

A takarópánt felvarrása után így néz ki az anyag a színoldalán.

Az alapot adó fehér vásznat félbe, aztán megint félbe hajtom, így megkapom az ívek közepét. Körmömmel megerősítem az éleket, vagy gombostűvel meg is lehet jelölni azokat. Nem jól látszik, de a képen piros gombostű jelöli a felső közepét a mintás anyagnak.

Mikor megvannak a közepek, akkor összeillesztem őket az oldalakéval.

Csak negyedenként gombostűzöm össze az anyagokat, mert különben nehezen lehetne dolgozni a sok szúrós tű között. Az egyenletes illesztés érdekében a két szélét rögzítem először, aztán annak cikknek a közepét, aztán annak is a közepét. Ezt mindenféle munkánál így csinálom, nem csak itt. 

Elkészült az alj felvarrása, de...

...a varrásráhagyás még ide-oda fordul. (Egy rendszerető ember ezt nem tűrheti!!!)Az alap felé fordítom a ráhagyásokat és levarrom azt.

Aki akarja gombostűzheti is, én csak a magyarázat kedvéért teszem azt. Viszont az ívekben feltétlenül vágjátok be az anyagot, a következő képen látható módon!

A varrásvonaltól egy biztonságos mértékig vágom be a varrásráhagyást, számomra ez 2 mm-nyi távolságot jelent.

Ilyen lesz a huzat. Az alja felé eső varrás látványát szerettem volna bemutatni, de nem igazán látszik.

Így mutat a végeredmény. Nekem tetszik!

A konyhaszekrény tetején kapott helyet.

A maradék anyagot sem dobtam ki, hanem egy kis kék madeira szalaggal megbolondítva, kicsi Rege lányomnak varrtam egy fehérneműs zsákocskát. Ha majd megyünk valahova, akkor ebbe teszi a bugyikat.:-)