Hogy is kezdődött....

Amíg le nem ültem először kezemben a kosárfonó vesszőkkel, nem tudtam, mekkora örömöt okoz a vesszőkkel való bíbelődés, hajlítani, fonni, bújtatni őket, míg végül kialakul a kosár. Végtelen nyugalom és valami ősi ritmus árad szét bennem, amikor rakom szépen sorra a vesszőket és hagyom, hogy a kosár felvegye az alakját.
Egy mesebeli kis házikóban, amit búbos kemence fűtött be, szép parasztbútorok társaságában találkoztam Zsókával évekkel ezelőtt, aki megtanított a kosárfonás alapjaira. Benne most, sok évi fonás és tanítás után is állhatatosan munkálkodik a szépre, jóra való törekvés, aminek a kosárfonás egy jó kifejező eszköze. Mint Zsóka mondja: fonni jó! 
Annyira megszerettem a fonást, hogy a Hagyományok Házában tartott OKJ-s kosárfonó kétéves képzésre is beiratkoztam.
Szeretem készíteni a különböző alakú kosarakat, váltogatva a különféle vesszőket, majd gyönyörködni bennük és használni őket. Most elérkezett az idő, hogy másoknak is örömöt okozzanak az általam készített kosarak.

Megmutatok pár kosarat az elmúlt hónapok terméséből.

Ez a piaci kosár különböző szinű nyers vesszőből készült, jó nagy, megfelel egy hétvégi bevásárláshoz.

Világos, főzött fűzvesszőből és zöldvesszőből font csikos, kétoldalán emelt fülű kosár. Nekem ilyenben vannak a fürdőszobában a henger alakúra tekert tiszta törülközők.

Zöldvesszőből font szennyestartó, emelt füllel.

Zöldvesszőből font, kétfülű kosár például 2 cserép virágnak a teraszra.