Isten hozott nálam!


Örülök, hogy meglátogattál, gyere máskor is!

2011. november 27., vasárnap

Advent.......várakozás



Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)

Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

2011. november 24., csütörtök

Adventi koszorú......natúr egyszerűséggel

Colette felhívására......igaz csak harsonásnak jelentkeztem.........de az a kisördög....... ott motoszkált a fejemben......aztán előkotortam a kincseimet, s megszületett az én verzióm. Régi szalma alapra anyósom padlásáról előhozott , kissé lyukas vászon szőttest tekertem.........amit előtte csíkokra szabdaltam. Édesanyámtól kapott horgolt csipkéből készültek a virágok.........nem vágtam el......csak feltekertem. Egy kevéske csipke a vászon alapra........majd a párom édesanyjától kapott gombokkal díszítettem. Három hosszú fahéj rúdra ültettem a gyertyákat.

2011. november 23., szerda

Jól kezdődött a hét......

........csomagot hozott a postás............. ez a gyönyörű banner lapult a borítékban.


Ildikó ajándéka, teljesen váratlanul.......mellette egy képeslap, melynek tartalma nagyon megérintett. Köszönöm neked Ildikó!.....köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, és a kedves szavakat!

Aztán a tegnap este...........mi lányok hármasban a Pécsi Kodály Központ hangversenytermében Arad szimfonikus zenekarát hallgathattuk.
Nehezen indultam el ...........fáradt voltam.....maradásra csábított az otthon melege..........de azért meggyőztem magam.
A hangversenyteremben becsuktam a szemem és átadtam magam a pillanatnak....éreztem a zenét............nagyon jó volt!
A műsoron:
Liszt Ferenc:
les préludes; Az ember érzelmei, küzdelmei, eszméi szólalnak meg a műben hol sejtelmesen, hogy kirobbanó erővel, a romantika teljes eszköztárát felhasználva.
I.Mefisztó keringő;
Nikolaus Lenau Faust című, 1836-ban írt nagy drámai eposzának egyik jelenetét ragadja meg a zene eszközeivel.
Dinu Lipatti: Concertino klaszikus stílusban
George Enescu: I. román rapszódia

A karmester: Valentin Doni
Zongorán közreműködött: Sorin Dogariu

2011. november 20., vasárnap

Vesszőparipa

Bizonyára emlékeztek még a nyáron készített csacsi-pacira.......Leventének készítettem születésnapjára. Panna a nővére megkért, hogy neki is készítsek, s én meg is ígértem. Azóta minden találkozásunk alkalmával a fülembe súgta: mikor hozod már a pacimat? 
Ezen a héten ünnepelte az ötödik születésnapját a mi kicsi Pannánk.............nem volt kérdés mi is lesz az ajándék. 


Remélem sok öröme lesz a kis vesszőparipában.


2011. november 17., csütörtök

2011. november 16., szerda

Falunapi események.......

.....még mindig.
Írtam, hogy milyen sok program, foglalkozás és szórakozási lehetőség közül választhattak a hozzánk látogató felnőttek és gyerekek. Az iskola emeleti termeiben kézműves műhelyek.........lehetőséget adva rejtett képességeink előcsalogatására. A közös alkotás öröme, az együtt szerzett élmények mind-mind nagyon fontosak.......és akkor még nem is beszéltem az összetartó erejéről. 
Mindenki kedve szerint válogathatott......volt gyertyamártogatás, papírhajtogatás teafilter tasakból, lampion készítés, rossz álmokat elűző, jó álmokat vigyázó álomfogó, betűkockákból ékszer, pompon figurák, ajándék doboz készítés, karácsonyi terítő, mesemadár, képkeret spatulából........és még sorolhatnám!


A földszinten kresz-teszt, keresztrejtvényfejtő verseny, családi Activity..........agytekervényeink megmozgatására.

 
Ha már a földszint.....egy kis kukucs a tornaterembe......és mit látok! Kangoo Jumps bemutató......hú nagyon klassz! És még cipőt is hoztak, hogy kedvet kapjunk a kipróbálásra! Míra azonnal cipőt húzott......itt el is fogyott a bátorsága szegénykémnek. Gondoltam én is felveszem ezt a csodacipőt ketten majd csak jutunk valamire! Lányok! Hihetetlen, de nagyon jó......imádtam! Igaz estére kelve elég szögletes lett a járásom, de megérte! 
"A mozgásfajta alapja egy speciális cipő, amely első ránézésre leginkább egy görkorcsolyához hasonlít, ám a kerekek helyén erős, rugós pántok feszülnek – ezeken rugózva közlekedhetsz, aerobikozhatsz, futhatsz, vagy csak egyszerűen ugrálhatsz. Mozgás közben erősödnek a lábaid és a felsőtested, anélkül, hogy nagyobb terhelésnek tennéd ki az ízületeidet. A cipőt ugyanis eredetileg futóknak fejlesztették ki azért, hogy csökkentsék a test terhelését, és ezzel elkerüljék a lehetséges térd-, boka- és gerincsérüléseket." A wellnesscafe.hu oldalról ollóztam.


Az egész napos program záró eseménye a hangulatos lampionos felvonulás............a sok-sok lampion pislákoló fénye ünnepivé varázsolta az estét. A templomban iskolánk negyedik osztályosai műsorral vártak bennünket. Szent Márton legendáját idézték fel....egy kicsit kombinálva a mai korral. 

"Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.
Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték."




Vannak olyan események az életünkben , melyek mélyen elraktározódnak bennünk...........Ilyen volt ez a nap is!

2011. november 15., kedd

"Egészségünkért, környezetünkért" falunap.......

.....huszonegyedik alkalommal,  közös mozgással, sportversenyekkel, önfeledt játékokkal, kézműves műhelyekkel, vetélkedőkkel, halászléfőzéssel. Felnőttek, gyermekek, pedagógusok, az intézmény dolgozói mind együtt......... a közös tevékenységek, élmények  az összetartozás örömét, annak melegségét erősítik.

Szürke, álmosító, kissé hideg reggelünket , közös, zenés tornával tettük színesebbé!


Már jött is a következő sportos "megpróbáltatás"............a futás. És képzeljétek mindenki célba ért! Igaz, volt aki az utolsó métereket apukája vállán "futva" , de megtette!..........Aztán a kutyus.....családtagként ő is aktívan  kivette a részét.


Finom forró tea és virsli várta a beérkezőket..........hiába az elvesztett energiát pótolni kellett!

Ilyen gondjuk a halászléfőzőknek nem volt.............az alapozás jófajta pálinkával, finom pogácsával és mindenféle jóval megtörtént. A halak is megérkeztek...........kezdődhetett a haltisztító verseny..........
Akkora volt az igyekezet...............még az ujjukat sem kímélték!
Az élelmesebbje pedig pálinkát is szervírozott a hal mellé..............de a zsűri ellenállt a kísértésnek!



Hangulatosan, viccelődősen, jókedvűen telt a délelőtt...............igazi halászléfőzős buli!


Menjünk egy kicsit vissza az épületbe.......a tornateremben akadályverseny.......egy másik teremben véradás........vércukorszint-mérés.....


Sok-sok program......választani is nehéz, de azért mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet.

Úgy tűnik képtelen vagyok egy beszámolóba tömöríteni a napot.......ez nálam már állandósult probléma......
A kézműves foglalkozások,  a délutáni programok, valamint a nap záró eseménye........a lampionos felvonulás még egy kicsit várat magára.

2011. november 10., csütörtök

Őszi varázslat szépséges falunkban

Szerencsémre olyan munkahelyem van, hogy minden délben otthon ebédelhetek.......Így történt ez tegnap is. Gyönyörű, napsütéses időben kerekeztem haza. A nap barátságosan, simogatóan melengette arcomat.....a parkban a levelek gyönyörű sárga, narancs, rozsdabarna, piros ruhába öltöztek. Szemet gyönyörködtető látvány!
Nem is vacakoltam sokat az ebéddel....elő a fényképezőgép, s irány vissza!
A Brázay - kastélynál kicsit megálltam......lenyűgöző a szépsége!


Az ódon épületek falai közt több generáció koptatta, "smirglizte" a padokat. Itt tanult a férjem, majd később három fiam is itt fejezte be az általános iskolát. Nekem pedig éveken keresztül a munkahelyem.



Az épülettel szemben a szép park, hatalmas fákkal........ naná, hogy arra mentem! Igaz az ebédidőm már lejárt....de bevállaltam.


 



A barlang tetejéről a vén fenyő kicsit szomorúan, de méltóságteljesen tekintett le rám........

Reményik Sándor

A fenyők álma

A fellegek a fenyők álmai.
Az ágak között megrekednek.
Azután futásnak erednek,
Vagy halkan suhannak odább,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, fátylas délibáb.
Az álmok sorsa: eloszolni.

Néha úgy szállnak, fehér csipkeként.
Hogy alig-alig fedik el a fényt.
Ezek a boldog álmok.
Aki ily álmot látott,
Annak a fának hálálkodni kell.
És hogyan hálálkodik a fenyő?
Hogy ezerszeres illatot lehel.

S néha jönnek gomolygón, nehezen,
Szurony sem szaggatja meg odafenn,
Csak néha üti át
Egy órjás dárdáját a fellegen.
Ezek a gonosz álmok.
Aki ily álmot látott,
Reccsenve jajdul, álmában kiált,
Lát fekete vért és piros halált.

De lassan elszáll jó és gonosz álom,
Valahol virrad már a láthatáron,
Oszlik a köd,
A pára már kevés.
Aranyderüvel messze valahol
A kék ég jő: az örök ébredés.

 


A tó.............ahol a horgászok nyugodt, kellemes környezetben hódolhatnak  szenvedélyüknek.......sokunknak egy pihentető séta a tó körül a teljes felüdülést jelenti. Lehet gyönyörködni a táj szépségében....vagy csak ücsörögni a tóparton.....csendben mélázni egy kicsit.
 

 A mesterséges barlang, csónaktárolóval..........gondolatban lelki szemeim előtt láttam a grófkisasszonyokat
ahogy napernyőjükkel a kezükben a tó közepén ringatóznak.


Hangulatos filagória.........közvetlen az iskolával szemben. Ez a sok szépség.....még kimozdulni sem kellett a faluból!

Megérkeztem!......ugyan hosszúra nyúlt az ebédidőm........és csak remélni merem, hogy nem koppintanak a fejemre.........de csodálatos és pihentető volt!


Látjátok!.....Ott a kiugrós rész.......a piros téglás.........emeleti ablak........na, az a mi irodánk!

2011. november 8., kedd

Samu.....az udvarló

 

Kecskéinknél szeptemberben megjelent Samu, az udvarló. Volt ám nagy riadalom....nem tudtam eldönteni....most ki is fél jobban...... a kecskék?....Vagy én?
Húúúúúúúú, ha láttátok volna milyen csúnyán vicsorított rám!


De nem is velem kell jóban lennie!    Ugye?
A kecsók azért hamar összemelegedtek........amikor megláttak a fényképezőgéppel az arcuk mindent elárult.


Mi a csudát akar ez az nőszemély azzal a valamivel a kezében? Jól elvagyunk mi nélküle is!
Samuhoz már egészen hozzászoktunk.......csak az az "illatfelhő"...... amivel hódit.......az volt néha elviselhetetlen! 
Tíz nap után "áldásos tevékenységét" befejezve......Samu hazaköltözött.

A kérdés nyitott maradt......... most akkor lesz kistesóm?....Vagy nem?



Pozitív lesz a tesztem?......vagy nem?

Nekünk is nyitott még a kérdés........Málna szépen gömbölyödik.....rengeteget eszik......sajnos a teszt eredményét még nekünk sem árulta el!


2011. november 6., vasárnap

Törődjünk egymással!



 
 Részletek Ányinál!

Sok örömet szerezhetnénk a hozzászólásainkkal blogtársainknak és magunknak is.........ezzel is bizonyítva, hogy nem csak a követőink számát akarjuk szaporítani.....hanem figyelünk is egymásra. Nem egyszer tapasztalom, hogy hiába írok másoknál megjegyzést......válaszra sem méltatnak........és ez szomorú.....Pedig csak egy picike kedvesség, amitől mindenkinek szebb lesz a napja!
Jó az ötlet!........Hogy kivitelezhető e? Nem tudom, de egy próbát  mindenképp megér!

2011. november 3., csütörtök

Játék a falevéllel.....

Igen, hogy ne legyen olyan unalmas a délutáni levél söprögetés...........kikapcsolódásként ezt a kis rózsát készítettem.





...ebből a három falevélből.....amiről eszembe jutott ez a szép vers:

Weöres Sándor

Ballada a  három falevélről

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél.
- - - - - - - - - - - - - - -
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
- - - - - - - - - - - - - - -
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?