Ilyen is ritkán van, hogy vasárnap reggel 7.30-kor úgy ébredjek, hogy én most kipihentem magam, kezdődhet a nap. Pláne ha azt is beleszámítjuk, hogy fél 3-kor kerültem ágyba. Ennek örömére gondoltam megírom ezt a pár napja halogatott bejegyzést. Most egy ideig (nem olyan sok, kb. két hét) ez lesz az utolsó gyurmás, ugyanis rengeteg más dolgom van mostanában. Persze írni fogok ide is, mert az egyik dolgom az, hogy fellépő ruhát barkácsoljak magamnak, ami szerintem megérdemli, hogy ide kikerüljön.
Egy nagyon kedves levelet és kérést kaptam Mézeskalácstól, és már meg is érkeztek neki postán az ékszerek. Nem annyira bízom a magyar postában, így külön öröm számomra, hogy nem vesztették el őket. Kért egy mézeskalácsos szettet, kávét, áfonya fagyit, és amin nagyon meglepődtem az a hópihe volt. Egyik első gyurmás fülbevalóm a hópihe, de amikor írta, hogy azt kér, vakargattam a fejem, mert nem emlékeztem, hogy kiraktam volna a blogra, mert csak borzalmasan rossz képem volt róla. De úgy tűnik kiszagolta, hogy ilyet is tudok.
