2023. február 24., péntek
🖤
2023. február 22., szerda
múlt hét
Kata barátnőmnek szerdán volt kiállításmegnyitója a belvárosban. Eredetileg színházjegyünk volt erre az estére, de annyira szerettem volna elmenni, hogy Barni végül az anyukáját vitte el helyettem. Egy lakásgalériában zajlott az esemény - én nem tudtam, hogy van ilyen, nagyon hangulatos volt. Néhány fiatal nő fogott össze, hogy analóg fotókat mutassanak be. Nagyon jól éreztem, beszélgettem rengeteg emberrel, repkedtem - elképesztő, hogy a covid, meg a két és fél év egy kisgyerek mellett mennyire elszoktatott a pezsgéstől. Ennek örömére indokolatlan mennyiségű mimózát ittam meg, másnap, de még harmadnap is a sebeimet nyalogattam. Persze azóta is hulla fáradt vagyok, annyi programunk, teendőnk, házimunkánk stb van, plusz egy kicsi gyerekünk, rosszul is alszom, nem bírom kipihenni magam. Szerda délután, még a kiállítás előtt elmentünk kirándulni kicsit, egy rövidebb túrát innen a faluból, és az akkora flow volt, zihálva, nevetve, endorfinnal tele beszélgetni mindenféléről, és aztán kipirulva, kimelegedve állni a dombtetőn és magunkba szívni a friss levegőt és a kilátást. Én azt hittem, hogy utálok túrázni, de azóta is visszavágyom. Annyira jó lesz sokat kirándulni és felfedezni a környéket.
ez 3/4 óra séta a lakásunktól |
2023. február 15., szerda
boooom
2023. február 14., kedd
be mine
2023. február 12., vasárnap
be my friend!
Anszki mesélte, hogy Svédországban van olyan app, amivel barátokat lehet találni, olyan mint a tinder, csak barátkereső. Nekem ez nagyon szimpi, de igazából mielőtt ideköltöztünk, akkor eladtam egy csomó cuccot, ami a bontásból származott, és ezt az eseményt használtam én is barátkeresésre, mivel egy csomó helyi arccal találkoztam. Így volt, hogy valamelyik csajjal, aki megvett egy tükröt vagy egy lámpát megbeszéltük, hogy majd ha már itt élünk megihatunk egy bambit, de aztán mikor személyesen találkoztunk, nem volt meg a kémia, és többet nem is beszéltünk.
Sejtettem, hogy majd a gyereken keresztül fogunk főleg új ismerősökre szert tenni, és tényleg lett egy tündéri nő a bölcsiben, akinek a kisfiával jól kijön Dani és mi is szimpik vagyunk egymásnak, és olyan jó érzés, hogy hív minket felfedezni a környékbeli játszókat, és tudunk dumcsizni mindenféléről. Az is jó, hogy van, hogy ilyenkor Barni megy, és ő is tök jól feltalálja magát az anyukák közt, büszke is vagyok rá, mert ő az egyetlen pasi a bölcsiben és legtöbbször a játszón is, persze tudom, hogy a többi apuka dolgozik, ő meg most nem.
Egyébként szerintem egészen szépen ápolom most a barátságaimat, még mindig minden héten jönnek hozzánk látogatóba, ami persze nagyon kényelmes, de én is vágyom arra, hogy nyomulgassak kicsit, majd gondolom, lesz olyan is. Kezd kialakulni, hogy hetente egyszer Anyuék vigyáznak rá úgy, hogy ők is itt alszanak, vagy náluk, hetente egyszer pedig Barni anyukájánál alszik, ami ugye két este, és csodálatos nekünk. Hétfőn így voltunk színházban, egy Pintér Bélát láttunk az UP Rendezvénytérben, szerdán pedig a Nemdebárban játszott egy DJ barátunk és elmentünk kicsit iszogatni meg emberek közt lenni. Éjfél után még jön busz vissza, vicces volt spiccesen nyomulgatni ketten az éjszakában, mint régen.
Jövő héten is lesznek vendégeink, meg lebeszéltem a váci lányokkal egy babás délelőttöt, amikor prezentálok reggelit, reméljük, a kicsik lefoglalják egymást, és így mi is tudunk bandázni.
the key
2023. február 4., szombat
art as we like it
Danival elkezdtünk festeni, és kiderült, hogy nem csak neki jön be a dolog, hanem nekem is, nagyon élvezem, pedig csak egy sima 16 színes vízfestékkel dolgozunk, de így is. Elkezdi ő, telefesti a lapot, amennyire van kedve, én pedig befejezem úgy, hogy a lényeget, formákat, színeket megtartom, csak felerősítem és kiegészítem, a végén pedig címet is szoktunk neki adni. Nagyon vicces, hogy Dani emlékszik, melyiknek milyen címet adtunk, pedig ilyenek vannak, hogy Vénusz kalandjai. Barni annyira lelkes, hogy egyet már be is keretezett. Nekem egyébként a gyurmázás és a rajzolás, színezés is bejön, sokszor ő már rég ráunt és tök mást csinál, én meg még mindig gyártom a gyurmaházakat. A legózást viszont átadom Barninak, azt én nem annyira szeretem.
Szeretnék majd ebbe a lakásba is galéria-falat, és a nyomatok és fotók mellé szeretnék tenni gyerekrajzokat is, meg persze a közös műveinket. Nyilván kell egy koncepció, meg szerintem úgy jók nagyon, ha más típusú képekkel vannak keverve. Találtam nagyon inspiráló példákat erre:
Ez meg Danival az első közös festményünk (azóta a bejárati ajtó mellett díszeleg), azóta már sokkal kifinomultabb műveink is vannak: