Ez meg most a kedvenc salink, illetve az öntet a lényeg, imádjuk.
Hozzávalók:
Simára kell turmixolni, és mehet a salira (ami nekem spenótból, újhagymából, avokádóból, 1 egész mangóból (eperrel is jó lehet), uborkából és paradicsomból állt).
Amióta Dani sír, mikor Barni szüleihez viszem, nem aludt ott. Szoktam őt vinni így is, néha akkor is, amikor Barni dolgozik, de ott maradok vele, játszunk, eszünk, ebéd után hazajövünk. Tegnap Barninak a 7. munkanapja lett volna, és rászóltak, hogy menjen egy napot szabadságra (nem azért, mert jó fejek, hanem mert a 7. nap dupla fizu lenne), úgyhogy mondtam neki, hogy próbáljunk meg valamit programozni. A bánki wellness feltöltött mindkettőnket, teljesen más szinten tudtunk kapcsolódni, mint mikor mókuskerék van, ezért akkor megfogadtam, hogy szervezek kettőnknek hasonló programokat, amikor csak tudok.
Ez volt a terv tegnap reggel is, amikor elvittük Danit a nagyszülőkhöz, de megvolt rá az esély, hogy nem akar majd ott maradni. Nem mondom, hogy most nem mondta párszor, hogy NEM, de mire nem mondja manapság? Sírás nélkül be tudtunk menni, örült nekik (bár mondogatta, hogy mama is bejön, apa is bejön, gondolom, nehogy eltűnjünk. Játszottunk, fociztak a kertben, ebédeltünk, majd a nagymamája elvitte megnézni a pelusát, és akkor utánamentem, és mondtam neki, hogy Figyelj, Dani... Ő pedig ránézett a nagymamájára, és közölte, hogy Apa elmegy. Durva, hogy annyira érzi mindig, hogy mi történik. Úgyhogy mondtam neki, igen, most anya és apa elmennek, mert dolgunk van, de a nagyival és a nagypapával szuper dolgokat fogtok csinálni, és én holnap jövök érted. Közölte, hogy NEM!, majd odafordult a Nagyihoz és játszott tovább, én meg megpusziltam és eljöttünk. Annyira imádom.
Ez délután 2 körül volt, elmentünk lemosatni az autómat, mert még mindig sárga volt a múltkori sivatagi homokos esőtől, majd beültünk a Széchenyi fürdő kinti, napsütötte medencéjébe, és vagy két órán keresztül le sem lehetett törölni az arcunkról a vigyort. Annyira jó volt, ezer éve nem jártam ott, pedig nagyon szeretem. Magyarok rajtunk és néhány nyugdíjason kívül szerintem kb egyáltalán nem voltak, csak nyugat-európai turisták, de nem volt tömeg. Aztán megnéztük a Zene Házát, amire nagyon kíváncsi voltam, de szerintem semmi különös, vagy hát nem tudom, engem nem fogott meg, így laikus szemmel is látni a hibáit, meg szerintem annyira mű a környezete azokkal a szegény, telepített fákkal meg a világító-fehér, kavicsos utakkal. De szeretnék majd koncertre menni oda (is), biztosan csodálatos a hangtechnikájuk, és láttam, hogy lesznek jó programok.
Aztán hazajöttünk, vettünk ázsiai kaját, megvártuk, míg elkészül, hazahoztuk, megnéztünk egy filmet, megittunk ketten egy meggyes sört, majd este 9-kor már ágyban voltunk.
Most pedig kihasználom, hogy gyönyörű idő van, meg hogy nincsen itthon senki és elmegyek úszni - ahelyett, hogy takarítanék és főznék, ahogy a feleség- és anyuka-ösztöneim diktálják, de most szinten tartom a lakást, és egész szép rend van, meg van maradék szusi is, a többiek meg nem ebédelnek itthon.
Apu elvitte Danit sétálni, ami tökéletes lehetőség lenne, hogy már dobáljam is bele az edzős cuccaimat a hátizsákomba, és söpörjek mozogni, ahogy megint (sokezredszer) megfogadtam, de épp az imént toltam be a sütőbe egy kardamomos banánkenyeret, úgyhogy meg kell várnom, míg elkészül. Bah.
Amúgy is el akartam mesélni, hogy (bocs a TMI-ért) új típusú bőrkeményedések lettek a talpamon a kislábujjam alatti párnácskákon, és a pedikűrösöm szerint rosszul terhelem a lábam, és javasolta, hogy menjek el egy ortopédus szakorvoshoz. Van is egy elég jó cipészet Vácon, kb 3 percre tőlünk (bicajmértékkel nyilván, ki jár gyalog), náluk van ortopédia szakrendelés is. Tegnapra volt időpontom, megvizsgált a doki, kiderült, hogy mindkét talpam párnácskáin ugyanott van tyúkszem. Nekem még sosem volt, és fura, hogy most tökéletesen egyszerre, a két lábamon ugyanott lett, ez mitől van? Na és írt nekem talpbetétet, két fajta géppel is mintát vettek a lábamról, két hét, míg elkészül, ki kell majd venni a cipőmből a betétet, és a helyére rakni. Azt mondták, hogy tartásbeli problémákon is segít, mert valahogy jobban kihúzza magát tőle az ember, eltűnik tőle a derékfájás, és jobban fogom magam érezni tőle. Én annyira belelkesedtem, és elkezdtem nagyon-nagyon várni, hogy az új talpbetétem nagyot javítson az életminőségemen, még a recis hülgyet is megkérdeztem, hogy nem lehet-e valahogyan meggyorsítani a folyamatot, kicsit furán nézett rám. Ja, hát így 40 fölött az ilyesminek örül az ember a legjobban.
Én babaként laza csípővel születtem, és hogy ne legyen csípőficamom, kengyelt kellett hordanom, aminek eredménye egy szép S betű a gerincemben, aminek a súlyvonala amúgy majdnem egyenes, de én pl sosem tudnék állómunkát végezni, és oda kell figyelnem, hogy karban legyen tartva a hátam, mozgással, súlyzós edzéssel, jógával, masszázzsal, csontkováccsal. Megnézte ezt is a doki, a csípőmet is, és azt mondta, egészen rendben van, de mozogjak rendszeresen, mert 40 felett az a legnagyobb titka a jó közérzetnek, az izmok és a csontok azt szeretik, ha használják őket, ha nem, akkor leépülnek. Milyen egyszerű, nem?
Na, asszem megsült a süti, indulok is tovább javítani az életminőségemet.
