Megfigyeltem, hogy azonnal politikai menedékjogot akarok kérni - lehetőleg Európában*, lehetőleg tőlünk nyugatabbra -, ha véletlenül egy Magyar Narancs a kezembe kerül.
Mondom én: nem lehet politikával foglalkozni, mert az ember (én) iszonyatosan elkeseredik és menekülni akar, meg a Parlament előtt felgyújtani magát.
Én nem szeretek itt élni, sose szerettem. Tudom, mindig mondani kell, hogy édes anyanyelvünk, meg ez a hazánk, meg bár rossz a helyzet, mi ide tartozunk, de én ezt sose éreztem, engem ez nem érdekel, én csak élni szeretnék.
Én nem szeretek itt élni, sose szerettem. Tudom, mindig mondani kell, hogy édes anyanyelvünk, meg ez a hazánk, meg bár rossz a helyzet, mi ide tartozunk, de én ezt sose éreztem, engem ez nem érdekel, én csak élni szeretnék.
Amúgy azt is a Narancsban olvastam, hogy egy híres politikatudós szerint Magyarországot egyszer csak kipenderítik az EU-ból, ha Orbán sokat mutogat rájuk bűnbakként; na, akkor nagyon szomorú világ lesz itt.
Elöl is hagyom a Narancsot ennél a cikknél, hátha Marci beleolvas és sietve átköltözteti a családot egy (viszonylag) normális országba.
* persze az is lehet, hogy - egyelőre nem gazdag, de annál cukibb - amerikai rokonaink családegyesítenek nagykorúságuk idején, oszt mehetünk floridai nyugdíjasnak. Mondjuk ezt nem tudom pontosan hogy van, meg mennyire szabályozott és kell-e ott élniük valamennyit azért, hogy kivihessék a szülőket - ideje utánajárni, már lassan négy évesek...