Dóri és Juli már remek kis beszámolót írtak a 2. pécsi Portéka Vásárról, így én inkább másról szólnék.
Például arról, hogy miért is szeretem én a vásárokat.
Az emberek miatt, a nézelődő, bámészkodó, csevegő, csivitelő, mosolygó emberek miatt, akik az asztalomhoz sétálnak és nézelődnek, csevegnek, mosolyognak :o)
Szeretem, hogy vad idegen emberekkel lehet megismerkedni, néhány szót váltani vagy hosszan elbeszélgetni. Szeretem elkapni az elismerő pillantásokat, mosolyokat ha végig simítják egy egy portékámat, megforgatják, megnyomkodják. Van aki frászt kap ettől, én szeretem ( kivétel talán a fagyisnyalókásvattacukrosmaszatos mancsokkal közeledő csemeték, de akkor sem rájuk neheztelek ...).
Jó érzés, ha az én portékámmal térnek haza, szeretem az gondolni, hogy hosszú időn keresztül örömüket lelik benne, ott van egy kis darabom az életükben, a mindennapjaikban.
Például a fiatal pár egészen apró gyerkőccel egy elefántos pelenka tartó kis táskámmal a baba kocsin sétálgat ezután; remélem június 12.-én is lesz Forma 1 és lejönnek a városba megnézni :o)
Egy nagyon helyes pár, akik Sopronból jöttek Pécsre, az én textil karkötőmet választották, a lánynak egyébként bicaj kerék belsőkből volt a táskája, még javító tapaszok is voltak rajta, szuper jól nézett ki!
Egy másik kis családból a leányzó a kedvenc lila nyuszkámat választotta (na, ott elszorult a torkom, mit tagadjam, nagyon megszerettem Őkelmét, jó pár vásárt megjárt már velem, sokan, sokszor a kezükbe vették, megsimogatták a buksiját és most új családba költözött ... )
Még persze hosszan lehetne sorolni az emlékezetes pillanatokat, aki szokott vásárokba járni mint eladó, mint vásárló, az tudja miről beszélek, aki nem, az jöjjön el legközelebb, ha minden jól megy
június 11.-én és 12.-én Pécsett a Király utca 9-ben,
a Velosophie-udvarban, 11-20-ig
a 3. Pécsi Portéka Vásárba.
Szeretem, hogy vad idegen emberekkel lehet megismerkedni, néhány szót váltani vagy hosszan elbeszélgetni. Szeretem elkapni az elismerő pillantásokat, mosolyokat ha végig simítják egy egy portékámat, megforgatják, megnyomkodják. Van aki frászt kap ettől, én szeretem ( kivétel talán a fagyisnyalókásvattacukrosmaszatos mancsokkal közeledő csemeték, de akkor sem rájuk neheztelek ...).
Jó érzés, ha az én portékámmal térnek haza, szeretem az gondolni, hogy hosszú időn keresztül örömüket lelik benne, ott van egy kis darabom az életükben, a mindennapjaikban.
Például a fiatal pár egészen apró gyerkőccel egy elefántos pelenka tartó kis táskámmal a baba kocsin sétálgat ezután; remélem június 12.-én is lesz Forma 1 és lejönnek a városba megnézni :o)
 |
| Igen, látom, hogy ez 1 oroszlán, ez elefántosról készült képet nem lelem :) |
Egy másik kis családból a leányzó a kedvenc lila nyuszkámat választotta (na, ott elszorult a torkom, mit tagadjam, nagyon megszerettem Őkelmét, jó pár vásárt megjárt már velem, sokan, sokszor a kezükbe vették, megsimogatták a buksiját és most új családba költözött ... )
Még persze hosszan lehetne sorolni az emlékezetes pillanatokat, aki szokott vásárokba járni mint eladó, mint vásárló, az tudja miről beszélek, aki nem, az jöjjön el legközelebb, ha minden jól megy
június 11.-én és 12.-én Pécsett a Király utca 9-ben,
a Velosophie-udvarban, 11-20-ig
a 3. Pécsi Portéka Vásárba.