Toszkán bableves

Ha azt mondom, olasz gasztronómia, akkor legutoljára a leves jut róla eszünkbe, pedig van néhány finom, zöldséggel és persze vitaminnal teli levesféléjük. Toszkán tájakon például ez a kelkáposztás-fehérbabos dívik, már ahogy Stahl Judit azt megírja könyvében.

A nyáron ezt lapozgatva esett erre a választásom: sok zöldség, kevés hús, az is szalonna formájában, ami remekül kikerekíti az ízeket teljes egésszé. Előtte csak a zöldségek reszelésével kell megküzdenünk, de megéri.

Sajnálhatja, aki nem kóstolta meg, pedig megtehette volna. :)

hozzávalók

1 doboz fehérbabkonzerv
10 dkg szalonna
1 fej vöröshagyma
2 répa
1/2 zeller
3 közepes krumpli
1/2 kelkáposzta ( a másik feléből lehet főzeléket főzni)
1 kis konzerv paradicsomszósz
3 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
só
bors
1 kiskanál kakukkfű
1 kiskanál köménymag

elkészítés

1. A babot lecsöpögtetjük.
2. A szalonnát megpirítjuk, kivesszük, félrerakjuk.
3. A kisült szalonnazsíron (hozzáadott olajjal) pár percig kevergetjük a lereszelt hagymát, répát, és zellert.
4. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, a laskára vágott kelkáposztát, és felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi.
5. Miután a paradicsomszósz is belekerült, ízesítjük fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal, kakukkfűvel és köménymaggal.

Tálalás előtt megszórjuk ropogós szalonnapörcökkel. (a képről ez kimaradt, elfelejtettem, na)

forrás:
Stahl Judit: Végre otthon!

VKF! 20. forduló - Bő lére eresztve

A magyar levesevő nemzet. Kiváltképp a mi családunk, melyet mi sem bizonyít jobban az, hogy apa, megérkezvén 1-1 külföldi nyaralásból azt mondja, hogy neki Magyarországból ha más nem is, de a leves az hiányzott. Én meg meg sem tudnék lenni leves nélkül huzamosabb ideig, legeslegelső igazi, azaz nem poralapú étel, amit főztem, no az leves volt: Tündi-leves, melyet csak azok kóstolhattak, akik akkoriban, a gimiben közel álltak hozzám. Szabadalmaztatnom kéne, jól megfér együtt a halászlékocka a spagettitésztával és a krumplival (meg sok minden mással, ez amolyan mindent bele leves). Azóta kifinomultabb lettem, bár a mai chowder levest is, amit az Éviktől kapott Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyvből lestem, összeházasítottam a vörös sügérrel, ha már VKF, akkor szabadon szárnyalhat a gasztrofantázia, ugye.

A chowder(francia szó, jelentése: üst, bogrács) egy zöldségekkel gazdag leves, amit a könyv "amerika" fejezetében találtam, azért lényegesen több egy egyszerű levesnél: laktató egytálétel, ha kenyérrel eszik. Az egyszerű hozzávalók mellett a főzés menetének köszönhetően válik telt, finom ízvilágúvá: a zöldségeket puhára kell párolni még mielőtt felöntenénk vízzel.

Chowder vörös sügérrel

hozzávalók

2 ek olivaolaj
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb, 1/2 nagyobb zeller
2 fehér paprika
1 piros húsú paprika
2 krumpli
10 dkg zöldborsó
3 paradicsom
1 tk szárított kakukkfű
1 babérlevél
2 ek petrezselyemzöld
5 tk vegeta
bors
2 vörös sügér filé

elkészítés

1. Az olajban puhára párolom a hagymát és a fokhagymát.
2. Beleteszem a felkockázott sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, a sárga és a piros húsú paprikát. 10 percig főzöm, amíg minden megpuhul.
3. Hozzáadom a krumplit, a zöldborsót, a paradicsomot, majd felöntöm 7 dl vízzel.
4. Ízesítem kakukkfűvel, babérlevéllel, petrezselyemzölddel és borssal.
5. Felforralom, és hagyom főni 30 percet.
6. Az előre felkockázott és besózott halfilét egy külön serpenyőben pár percig sütöm, majd átlapátolom a levesbe az utolsó 10 percben.

Rumos-mazsolás gesztenyekrémleves

(a képért köszönet Nosalty-nak)
((megj.: az amúgy barnás színű leves csak a fényviszonyok miatt sárga.))

Közkívánatra feláldozom magam a gasztronómia és a blog oltárán (ezt majd csak a B.Zs.Gy. bánja és a témavázlat) és publikálom az első pécsi gbt nagysikerű és kevésbé nagysikerű, általam vitt fogásait még ma, hogy Taen első krémlevese ne várasson oly sokat magára, pláne ne az én hibámból, és Starfokkert se csigázzam tovább.

A gesztenyekrémleves ötlete hihetetlen mód egyik szobatársam hatására vált valósággá. A találkozó épp kapóra jött, hogy az általa emlegetett gejl levest kipróbáljam, ami szerintem nemhogy gejl nem lett, hanem egyenesen finom, bár nem osztja mindenki a véleményem. Pl. Ő szerint deszertnek jobb lenne (azaz levesnek nem állta meg a helyét) és odébb is tolta. No de gasztroblogger társaim a receptet követelik, ez azért jelent valamit :)

A dicsőség Doctor Peppert illeti, mert ő bukkant rá erre a receptre, én csak egy csöppet változtatnék rajta, mégpedig a cukor- és mazsolamennyiséget csökketve. Sőt, az egyenest el is hagyható, aki nem szereti, az magába a rumot is belelöttyintheti a levesbe, aki meg azt sem szereti, az... :)

hozzávalók
25 dkg gesztenyepüré
8 dl tej
2 ek cukor
1/2 csomag vaníliás pudingpor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl rum
7 dkg mazsola

A mazsolát rumba áztatom minél több ideig.
Simára keverem egy kis tejben a pudingport a cukorral, majd az összes tejjel felforralom. Forrás után belemorzsolom a felolvasztott gesztenyemasszát, majd pár percig főzöm. A rumos mazsolát érdemes étkezés előtt beletenni, hátha nem mindenki szereti, illetve a gyerek miatt is.

Brokkolikrémleves

A múlt heti zúzós hidegben az erasmusos litván srácom, látva, hogy majd megfagyok a kiskabátomban, megjegyezte, hogy neki szinte melege van. Hehh. Én viszont csak a forró brokkolilevesem után éreztem olyat, hogy talán mégsem válok jégkockává. Furcsa ezt írni szeptemberben, de lesz ez még így sem.

hozzávalók

1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb krumpli
40 dkg brokkoli (1 fej)
7 dl húsleves
1 dl tejszín

Kevés vajon megpirítom a hagymát, fokhagymát, majd rádobom a krumplit és a rózsáira szedett brokkolit. Felöntöm a húslevessel (alaplevet lehet csinálni kockából is), majd puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel homogénné keverem, majd a tejszínnel lágyítok rajta.

Lehet sajtot reszelni bele, ezesetben én pirított fenyőmaggal és bagettel ettem. Finom!

Fahéjas vörösboros szilvakrémleves

Ezt a levest még nyaralás előtt főztem, amikor még senki nem gondolt az őszre, a maga 19 fokával és némi esővel. Ma visszavonhatatlanul beköszöntött. Hűvösebb időben el tudom képzelni langyosan, mínuszhoz közeli hőmérséklet esetén még több vörösborral, de akkor még jéghidegen esett a legjobban.

Gourmandula receptjében brandy dukál a vörösbor mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a szekrény tetején talált 2 féle brandyből melyik az, amelyik nekem kell. Nos mire oda jutottam volna, hogy belelöttyintsek pár kupicányit, a bőség zavarától inkább kihagytam ezen mozdulatot: megkóstoltam, és úgy volt tökéletes, ahogy.

Ja, igen. És hogy mik azok a fura fehér pöttyök? Kissé sűrűnek találtam, így visszatettem melegedni a már kész levest a tűzhelyre, hogy higítsak rajta. Most már tudom, ezt nem kellett volna, azaz talán nem így kellett volna. Kicsapódott a hő hatására a joghurt. Mi másért vált volna az addig homogén leves pöttyössé? Az ízén ez mitsem változtatott.

Jótanács: ha nem érezzük elég édesnek a forró levest, akkor se tegyünnk bele még több cukrot, mert hidegen sokkal édesebbnek ízlik.

hozzávalók

1 kg szilva
8 dl víz
2,5 dl cukor (ez nem jól hangzik, de az eredeti recept cup-ban adja meg a mennyiséget)
1 fahéjrúd
1/4 tk fehérbors
csipet só
1 dl vörösbor
1 pohár joghurt

Előkészítem a szilvákat: félbevágom, kimagozom.
A cukrot karamellizálom, felöntöm 1 dl vízzel (vigyázat, felcsap a forró gőz!), majd megforgatom benne a szilvákat. Aztán jöhet a többi víz.
Sózom, borsozom, belerakom a fahéjrudat is. Beleöntöm a bort, majd hagyom, hadd forrjon egész addig, amíg a szilva puha nem lesz. Amikor megpuhult, kiveszem a fahéjrudat.
A joghurthoz hozzámerek pár kanál levest, elkeverem, majd így öntöm hozzá a leveshez folyamatos keverés mellett. Pár másodperc, és már kész is.

Mentás sárgadinnyeleves

Hátazúúúgyvolt, hogy botmixerünkkel akadt egy csöpp probléma, ami khm enyhén szólva nélkülözhetetlen egy krémleveshez. Átrohantam a szomszédnénikhez, akik rámtukmáltál múlt századbeli kb 20 éve nem használt turmixgépüket, hiába mondogattam, hogy nekem amolyan merülős aprítófejes botmixer kéne, amivel az edényben homogénné varázsolom a sárgadinnyelevest.

Jobb, mint a semmi alapon elfogadott turmixba pakoltam hát az egész apró kockákra vagdosott sárgadinnyét (nehogy már épp nálam purcanjon ki), és megnyomtam a gombot. Mivel nem rázott meg, és a dinnyét is pépesítette, jó barátságot kötöttünk.

Jutalmul pedig, ha rólam van szó a mindig lelkes Zsuzsa és Marika néninek átvittem kóstolót a nem is akármilyen, mentás-zöldcitromos sárgadinnyelevesből…persze el voltak ájulva :) és nem szabadulhattam vagy 3 órán keresztül.

hozzávalók

1 sárgadinnye
3 mentalevél
½ zöldcitrom (lime) leve
2-3 ek méz
2 dl víz
½ dl joghurt

elkészítés

Turmixgépbe dobálom a dinnyekockákat, mentaleveleket, rányomom a lime levét, majd pépesítem.
2 dl vízzel, a joghurttal és a mézzel összemelegítem, jól lehűtöm.
Az előzőleg félretett dinnyekockákkal tartalmasabbá teszem.

Megjegyzés: persze fordított sorrendben is mehet a művelet: odatehetjük előbb a dinnyekockákat a vízzel melegedni, majd a végén botmixerrel homogénné pürésíteni, szerintem tökmindegy, hogy csináljuk, ígyis - úgyis finom :)

Gombakrémleves

Biciklitúrából fáradtan, nem túl éhesen tértünk haza, és időnk sem volt a terülj-terülj asztalkámhoz, így csak egy kis könnyed gombakrémlevest dobtunk be (amit még hajnalban főztem), hogy aztán újult erővel tovakerekezzünk egy másik irányba, a Csele-patak felé, hogy a Duna nemrég felfedezett aranyszínű homokos strandján süttessük magunkat még szenesebbre.

Fürdeni eszünk ágában sem volt, és én kérek elnézést azoktól, akik másképp gondolkodnak, de az emberi butaság határtalan. Egyeseknek nem elég elrettentő az, hogy több ország mocskát hömpölygeti a Duna egészen Mohácsig (majd tovább), gyárak, hajók, szennyvízcsatornák ürítik a folyóba szennyüket, halak mellett bolhás kutyák úszkálnak a vízben, sőt, a szemünk láttára 3 nagy lovat szőrén megülve vezetnek a hűsítő habok közé a közeli lovardából, akik ott, a vízben végzik nagydolgukat (láttuk!), nem, nem elég ez sem :( A lovaktól nem messze lubickolnak a szülőkkel az apró gyermekek, mit sem törődve mindezzel. Hát kérem, mások vagyunk. De ennyire?!? Én sosem engedném meg a gyermekemnek, hogy bemenjen, azt meg pláne nem hagynám, hogy a lovakkal együtt fürödjenek egy amúgy is überszennyezett folyóban, akármilyen meleg is van. :((( szomorú, de ez van.

Jöjjön most a gombakrémleves:

hozzávalók

50 dkg gomba
2 kisebb krumpli
2 kisebb hagyma
1 gerezd fokhagyma
1,5 l húslevesalaplé
1 dl tejszín
bors
kakukkfű
füstölt mozzarella sajt

elkészítés

Félreteszek 3-4 fej gombát. Olajon megpirítom a kockára vágott hagymát, krumplit, gombát. Mikor már megpuhultak, pépesítem botmixerrel. Felöntöm a húslevesalappal, de kockából is főzhetünk, ha nincs épp a fagyasztóban eltéve valamennyi maradék húsleves. Fűszerezem borssal, kakukkfűvel, a fokhagymát belenyomom. Összeforralom, majd a feldarabolt gombaszeleteket hozzáadom, végül a tejszínt is. Pár percig még főzöm. Tálaláskor megszórom reszelt füstölt mozzarella sajttal, díszítem kakukkfűvel.

A lé nélküli pépesítés az én ötletem, nagy ötlet :) így nem fröcsköl szanaszét a leves, minden krémlevesnél így járok el ezentúl.

Lebbencsleves

A pásztorok kedvelt eledele volt a lebbencsleves, másik közismert nevén a slambuc, az alapanyagok hosszas eltarthatósága miatt. Előkaptak a tarisznyából egy tábla szalonnát, vöröshagymát, krumplit, és már rotyoghatott is a bográcsban a finomság.

A lebbencslevest még apci is megette, sőt meg is dícsérte, és továbbra sem érti, hogy minek fotózom a kaját. Szerinte a jó szakács nem fényképezőgéppel szaladgál, hanem fakanállal. És a jó gasztroblogger, hm?

hozzávalók

15 dkg húsos szalonna
1 fej vöröshagyma
15 dkg lebbencstészta
50 dkg burgonya
1 paradicsom
1 zöldpaprika
3 tk pirospaprika
3-4 tk só
2,5 l víz

elkészítés

A felkockázott szalonnának kisütöm a zsírját, pörcösre pirítom (jó tanács: teflonban süssük, mert én fémedényben kezdtem, aztán át kellett öntenem, mert kezdett a zsiradék az oldalára égni). Amikor már épp elég zsír kisült, a hagymát is csatlakoztatom, hadd piruljon az is. Kiveszem a szalonnát és a hagymát, a kisült zsíron a nagyobb darabokra törött lebbencstésztát rózsaszínre sütögetem.
Az előre felkockázott krumplit, a paradicsomot és a zöldpaprikát ráborítom a tésztára, sózom, megszórom pirospaprikával, vízzel felöntöm.
Ha már minden megpuhult, a félretett szalonnát és a hagymát is hozzáadom, még egy kicsit főzöm.

Tejföllel, erős csöves paprikával tálalom. Bográcsban az igazi!

Tejszínes málnaleves

A leves nem fotogén, azért mégiscsak sikerült kihoznom belőle a legjobbat :) És ez igaz az ízére is. Könnyed hűsítő nyári leves, finom édes, csupa gyümölcsből, kell ennél több? Talán csak a kalóriák szúrják a szememet, a cukor és a tejszín, de már rá is találtam a neten egy egészségesebb, formabarát változatára, amit legközelebb fogok elkészíteni. Elöljáróban csak annyit árulok el, hogy a tejszínt helyettesíti a joghurt, a tejet az ásvásnyvíz, a cukrot a méz, és a zabpehely sem hiányozhat belőle.

hozzávalók

70 dkg málna
2 dl tejszín
8 dl tej
12 dkg cukor
1 kk fahéj

elkészítés

A megmosott málnát összeturmixolom a cukorral és a fahéjjal. Amikor ez megvan, ráöntöm a tejet és a tejszínt (értelemszerűen összekeverem). A leves gazdagítása céljából dobáltam bele pár szemet egészben, hogy legyen mit rágni, tehát aki így szeretne eljárni, az a 70 dkg-on kívül számítson rá még valamennyit.

És már lehet is kanalazni jobbik esetben, ugyanis én mindent a hűtőből szedtem ki. Ha valamelyik hozzávaló mégsem hideg, akkor tegyük 1-2 órára a hűtőbe, ügyelve arra, hogy állás közben sűrűsödik!

Gyümölcslevesek esetén a legkézenfekvőbb dísz a hozzávalók valamelyike, melyből még az elején félreteszünk egy keveset. Ezúttal én a málnát használtam dekorációnak, és egy kis tejszínt.

További díszítési ötletek:

• tejszínhab (készíthetünk színes habokat is !)
• darált dió, mandula, mogyoró
• színes- vagy csoki tortareszelék
• gyári édességek (Smarties, M&M-s)
• rászórt kakaópor, fahéj, porcukor stb
• gyümölcsszörpből rálocsolt nonfiguratív minta (ügyesebbeknek remekmű)
  
• elfektethetünk a leves tetejére egy hajszálvékonyra vágott citrom-, vagy narancskarikát, illetve behasítva rátűzhetjük a leveses csésze szélére
• mentalevél
  
• egy gombóc fagyi

Megjegyzés: a fotón keveseb tejet tartalmaz, mint a receptben, de annyira sűrű lett, hogy fel kellett öntenem még tejjel, értelemszerűen a színe halványodott.