Édes után sós csigabiga - tonhalas pizzatekercs

Gyors és gyerekbarát vacsora kellett a maradék paradicsomleves mellé. Volt a hűtőben egy csomag elfekvő Tante Fanny friss pizzatészta, de egyrészt paradicsomszószt nem volt kedvem kutyulni, másrészt napok óta szemeztem a spájzban lévő tonhal konzervvel, hogy valamibe bele kellene csempészni, így született meg az ötlet a pizzatekercsre. NagyMazsola lelkes segedelmével és kóstolgatásával nagyon gyorsan elkészültünk, sőt amíg a pizzacsigák sültek, addig összedobtunk egy fahéjas/kakaós tekercset is, ha már olyan jól belejöttünk a tekergetésbe.

Ha lett volna itthon, még tettem volna bele pár szem mini mozarella golyót is, bár megszórhattam volna egy kis reszelt sajttal a tetejét, de ez most főleg lustaságból elmaradt.

Hozzávalók:

1 csomag Tante Fanny friss pizzatészta
15 dkg tonhalkonzerv (olajban eltett)
4 szem koktélparadicsom
2 szál újhagyma
10 szem magozott fekete olajbogyó
2 ek tejföl
kb. 0,5 dl tejföl
1 kk oregáno

A paradicsomokat negyedeltem, az újhagymákat felkarikáztam, az olajbogyókat felaprítottam. Aztán minden összekevertem. A keverékkel megkentem a kiterített pizzatésztát, szorosan feltekercseltem, daraboltam, majd sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem a csigabigákat. Kicsit meg is igazgattam a tekercseket, hogy szebb formájuk legyen. Kb. 190 fokos sütőben szép aranybarnára sütöttem őket.

Stíriai metélt

Másfél hete Szilvinél voltunk kismama napon, és stíriai metélttel nyűgözött le Bennünket. A nevét már hallottam, de enni még nem ettem soha. Azt tudtam, hogy édes tésztaféle és végül is a vargabéleshez hasonló.

Gondoltam előbb-utóbb nemcsak az evését, de az elkészítését is ki kell próbálnom. A hétvégén kaptam Anyukámtól fél kiló házi túrót, Anyósomék aszaltak NagyMazsolának szőlőt, a többi hozzávaló meg volt általában van itthon, úgyhogy a keddi ebéd sorsa eldőlt.

El kezdtem a neten keresgélni, de nagyrészt „hamis stíriai metélt” címszavakba ütköztem, én pedig nem akartam kompromisszumot kötni, úgyhogy elővettem az egyik klasszikust: Horváth Ilonát, és az Ő receptje alapján készítettem el.

Az eredmény nem lett túl édes, de ennek azért örültem, mert így mindenki a saját szája íze szerint utóízesíthette, és a házi lekvár is jobban passzolt hozzá.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg tehéntúró
1 tojás
20 dkg liszt
1 ek tejföl
csipet só

Hozzávalók az „öntethez”:
3 tojás
3 dl tejföl
4 dkg vaj
2 ek cukor
½ citrom reszelt héja
egy nagy marék mazsola

A túrót nem passzírozgattam szitán, inkább merülő mixerrel összeturmixoltam egy tojással, szerintem a végeredmény hasonló, de számomra kisebb macerát jelentett. A többi hozzávalót hozzáöntöttem a tojásos túróhoz és tésztát gyúrtam belőlük. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, derelyeszaggatóval kb. 1 cm széles metéltre vágtam és enyhén sós vízben kifőztem. Nagyon oda kell rá figyelni, mert nem kell túl sokáig főzni. Amikor megfőtt, leszűrtem.

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A tojások sárgáját a puha vajjal, a cukorral és a tejföllel kikevertem, majd hozzákevertem a mazsolát és a tojásfehérjét. Összeforgattam a kifőzött tésztával és kivajazott, morzsával megszórt tűzálló tálba öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 30-40 perc alatt arany barnára sütöttem. Langyosan, porcukorral meghintve volt a legfinomabb.

Imádom a vargabélest, de azért a stíriai metélt simán versenybe száll vele.

Spenótos süllőfilé tésztaágyon

Sajnos ritkán készítek halat, de egy korábbi piacozásom hagyatékaként volt a mélyhűtőben két nagyobb halfilé. A mélyhűtő kiürítési akció keretében ideje volt, hogy ezek a halacskadarabok is a pocakunkban végezzék. Ráadásul az Apósom is nálunk volt, aki nagy pecás, és nemcsak kifogni, hanem megenni is szereti a halakat – a nagy kedvence a keszeg, ami egy rejtély számomra. És ha az Apósom nincs nálunk , rejtély fedné, hogy milyen halból is csináltam a vacsoránkat. Mivel pár hónapja vettem, már nem emlékeztem, hogy pontosan milyen hallal is állok szemben, meg egyébként se vagyok egy nagy halszakértő.

Ennek a receptnek az alapja Szilvi barátnőmtől származik, és Ő istenien tudja elkészíteni. Kicsit variáltam rajta, de a füstölt sajt nagyon hiányzott a tetejéről, sajnos tegnap elfelejtettem venni.

A tésztát roppant egyszerű volt elkészíteni – 3 mese felolvasása közben raktam össze -, és szerintem nemcsak köretként, hanem önmagában is megállná a helyét.

Hozzávalók a halhoz:

8 szelet süllőfilé
20 dkg mascarpone
reszelt citromhéj és citromlé (ízlés szerint, akár el is hagyható)
1 gerezd fokhagyma
só
1-2 szem paradicsom
10 dkg reszelt sajt (ha van, akkor inkább füstölt)
vaj, olaj a sütéshez

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg tagliatelle tészta
1 nagy csokor petrezselyem
6 gerezd fokhagyma
3 ek tejszín
olíva olaj
só

A süllőfiléket besóztam és az olaj-vaj keverékén elősütöttem őket (sajnos kicsit sikerült kiszárítanom). A spenótot felcsíkoztam és vajon megroppantottam (kicsit megsóztam). A kihűlt spenótot belekevertem a mascarponéba, tettem bele kevés reszelt citromhéjat, 1-2 ek citromlevet (mindenki ízlése szerint adagolja) és belereszeltem a fokhagymát. A paradicsomot felszeleteltem (annyi szeletnek kell lenni, hogy a halszeleteket befedje). Az elősütött halat tepsibe rendeztem, rákentem a spenótos krémet, rátettem egy-egy karika paradicsomot, megszórtam sajttal és már mehetett is a sütőbe.

A tésztát sós-olajos vízben kifőztem, illetve dobtam a főzővízbe 3 gerezd fokhagymát. Amíg a tészta főtt összeaprítottam a petrezselymet, lereszeltem a másik 3 gerezd fokhagymát. a petrezselymet és a fokhagymát olíva olajon megfuttattam, rákanalaztam a tejszínt, majd ráöntöttem a kifőtt tésztát, kicsit átkevertem és már ehettük is a megsült halszeletekkel.

Ebéd áramszünet esetére

Múlt héten nem volt áram pár órára a lakásunkban (a várható áramszünetről egy héttel korábban már küldött értesítést az ELMŰ), úgyhogy előző nap olyan ebédet kellett kitalálnom, amit nem kell melegíteni és lehetőleg van otthon hozzá minden, mivel este 9-kor már nem nagyon akartam hozzávalók után szaladgálni. A déli menü zabpelyhes vegyes gyümölcsleves volt hideg tésztasalátával.

Összeszedtem azt, ami otthon volt: a leveshez fagyott cseresznye a mélyhűtőből, képviselőfánkból megmaradt mangó, pár szem ringlószilva, a tésztához egy zacskó tészta, konzerv csemege kukorica, zöldségek. Az öntethez kész majonézt használtam, mivel lusta vagyok cseppenként olajt csorgatni tojás sárgához és egyfolytában kavargatni.

A gyümölcslevesbe eddig soha nem tettem zabpelyhet, de most egy kicsit tartalmasabbra akartam csinálni arra az esetre, ha a tésztasaláta nem jönne be a Mazsoláknak, illetve a gyümölcslevest mindig vaníliás pudinggal szoktam behabarni, de az sajnos nem volt itthon, úgyhogy maradt a hagyományos sűrítő, a liszt (meg is állapítottam, hogy pudinggal sokkal finomabb).

Másnapra mind a kettő fogás jól lehűlt, és kiváló ebéd lett belőlük, bár kicsit feleslegesen küzdöttem, mert fél 12-re újra volt áram.

Hozzávalók a gyümölcsleveshez:

kb. 70-80 dkg vegyes gyümölcs (nálam éppen cseresznye, mangó, ringló szilva)
1 pohár tejföl
1 ek liszt
1-2 marék zabpehely
pár szem szegfűszeg, egész fahéj
cukor ízlés szerint

Amikor a víz felforrt, beledobtam a fűszereket és pár evőkanál cukrot, és pár percig tovább forraltam. Először a fagyott cseresznyét főztem bele, aztán a kis darabokra vágott szilvát, a felkockázott mangót pedig csak azt megelőzően tettem bele, hogy beleengedtem volna a tejfölös habarást. A habarás beleöntése után beleszórtam a zabpelyhet, addig forraltam, amíg a tejföl csomócskák el nem tűntek. Ilyenkor szoktam még utóízesíteni, ha nem tettem bele elég cukrot.
Jól behűtöttem.

Hozzávalók a salátához

30 dkg szarvacskatészta

½ piros kaliforniai paprika
½ doboz konzerv csemege kukorica
10-15 szem fekete olajbogyó
½ kígyóuborka
2 szál újhagyma

3 vékony szelet feketeerdei sonka

Hozzávalók az öntethez:
½ doboz tejföl
½ doboz natúr joghurt
kb 1-2 ek Extra Univer majonéz
kb. 1-2 ek sima majonéz
1 tk dijoni mustár
bors
pár csepp citromlé

A tésztát olajos sós vízben megfőztem és kihűtöttem. A paprikát és az uborkát apró kockákra vágtam, az újhagymát felkarikáztam, az olajbogyót megfeleztem, a kukoricáról leöntöttem a levet, a sonkát felcsíkoztam. A zöldségeket és a sonkát hozzákevertem a tésztához.

Az öntethez kézi habverővel összekevertem a hozzávalókat, majd hozzáöntöttem a tésztás zöldségekhez.

Jól lehűtöttem.

Lusta pizza

Imádom a jó pizzát. Vékony tészta, nem tolakodó pizzaszósz egymással és velem is barátságban lévő fel(rá-)tétekkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy a pizzaszósz nem egyenlő a tubusos ketchuppal vagy a bolti előregyártott pizzaszósz néven futó agyonsózott rémedvényekkel. Sajnos egyszer voltam annyira lusta, hogy arra vetemedtem, hogy vegyek egy üveges pizzaszószt, akkor megfogadtam, hogy ezután inkább erőt veszek magamon és időspórolás ide vagy oda, de a házi szószról nem mondok le többet.

Ezeknek a feltételeknek leginkább a házi pizza felel meg, amit sajnos igen ritkán csinálunk, pedig a készítésében még Férj is igen lelkesen besegít: pizzaszószt kutyul, tésztát nyújt, a feltéteket feltétlen lelkesedéssel pakolja a pizzára, sőt a pakolásban még Nagy Mazsola is besegít – egy olajbogyó a pizzának, egy a pocaknak.

Ha rám tör a pizzaehetnék, de nincs kedvem dagasztani, keleszteni, nyújtani, van egy gyors megoldás (és most nem a Don Pepe telefonszámára gondolok): bolti pizzatésztát használok. No, nem az előresütött, sápadt, csomagolt kerek pizzatésztákra tessék gondolni, ennél ma már van egy jobb megoldás, legalábbis nálam bevált: pizzatészta a hűtőpultból. A leveles és rétestésztáknál kell keresni és még kisebb boltokban is szoktam látni. Persze ebből is a drágább fajta az igazi. Megpróbáltam egyszer a Spar sajátmárkás hűtött pizzatésztáját, de az ára egyenes arányban állt a minőségével (persze megtanulhattam volna: olcsó húsnak híg a leve, valamin nem szabad spórolni), azóta is ragaszkodom Tante Fanny-hoz.

Pizzatésztánál azért gyakrabban vásárolok leveles tésztát, de ez a pizza iránti vágyamnak nem szabad határt, a leveles tésztát ugyanúgy elkészítem pizzának, és ízében nem marad el az igazitól. Most is lapult egy csomaggal a hűtőmben, és volt még egy pár kanál házi hagymás paradicsomszószom is (egyszerűen összepároltam a hagymát és a hámozott paradicsomot, tiszta befőttes üvegbe tettem és száraz dunsztban kihűtöttem és most jól felhasználtam), amit még Kis Mazsolának tettem el nyáron, hogy milyen jól lesz majd télen. Jó is volt, csak nem éppen bébi kajába, bár szó se róla, így is szó nélkül befalta.

Paradicsomszószt leggyorsabban hámozott paradicsomkonzervből lehet elkészíteni. Még főzni se kell, csak gyorsan összeturmixolni és fűszerezni. Ha sietünk, a párolt hagyma akár el is hagyhatjuk.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
5 kanál hagymás paradicsomszósz
5 levél friss bazsalikom
1 kk morzsolt oregáno
só, bors
kis darab főtt füstölt szalonna
5-6 szelet selyemsonka
1 kis üveg fekete olajbogyó
1 kisebb cukkini
2 szem paradicsom
10 dkg reszelt sajt

A hagymás paradicsomszószt sóval, borssal, oregánóval és apróra vágott friss bazsalikommal (jó a szárított is) ízesítettem. A szalonnát felkockáztam és félig kisütöttem a zsírját (nem akartam teljesen kiszárítani és töpörtyűt sütni belőle). A selyemsonkát felcsíkoztam, a paradicsomot felkarikáztam, a cukkinit uborkagyalun leszeltem, az olajbogyókat megfeleztem.

A leveles tésztát sütőpapírostól tepsibe terítettem, a széléből kb. 1 cm-t felhajtottam, hogy legyen egy kis pereme és megkentem a fűszeres paradicsomszósszal. Rászórtam a húsokat és az olajbogyót, majd szép sorban rárendeztem a paradicsomkarikákat és a cukkini szeleteket. Kb. 200 fokos sütőbe toltam, és amikor a cukkini és a paradicsom nagyjából megpuhult, rászórtam a sajtot is. Én addig sütöttem, amíg a sajt ráolvadt, de aki kicsit barnábban szereti a sajtot, az grillezzen rá egy kicsit (már ha van ilyen funkció a sütőjén).