Épp elég hosszú volt a tél, hogy a FÉRJnek (vagy nevezzem inkább Mr. Mamihaminak? :) legyen ideje álmodozni azon, milyen lesz az ő tökéletes grillsütője, beszerezni a kellő szakirodalmat és elméletben a grillezés mesterévé kiművelni magát.
Ha tökéletes grillsütő nem is lett, lett helyette szuper grillsütővel megáldott tökéletes szomszéd (millió 1-esekkel és 0-ásokkal kódolt virtuálpuszi Rékunak és Elődnek!), aki még el is battyogott a megfelelő helyre a régóta áhított érlelt marhahúsért. Kívánom, hogy az emberem vágyai csak ennyire teljesüljenek! :)
Innentől övé a szó:
16-17 éve grillezek. Na jó, ez kissé fellengzősen hangzik, olyan mintha a szakmám is ez lenne, de még akkor is, ha ez csak évente átlag 2-3 alkalmat jelent, ez már bizonyos mértékű tapasztalatot jelent. Az az átlag évi 2-3 alkalom eleinte akár 4-5 is megvolt, ifjú titánként rendkívül fontos embernek tudtam érezni magam amikor ennek a misztikus tevékenységnek a középpontjában én álltam. Sikerélményem is volt, többször idéztem elő spontán beszékelést a tisztelt közönség körében – no nem a romlott hússal, hanem az időnként valóban porhanyós,szépen megsült húsokkal, esetleg a jól eltalált pácokkal. Persze mai szemmel már gyanúsan tekintgetek vissza, hogy esetleg nem is a csodálat vezette a közönséget abban, hogy teljes mértékben átengedjék nekem ezt a kiváltságot húselőkészítőstül, pácolásostul, parázskészítőstül, órákon át sütögetőstül, és végül grillkütyü sikálóstul, hanem a megfelelő balekot látták meg bennem. Ha a végeredmény egészségre nem ártalmas, és jobban esik, mint egy nekifutásból tökön rúgás (a szenvedő oldalon állva), akkor végülis már megéri, hogy más vesződjön vele.
