KARÁCSONYI GONDOLATOK

Az adventi hetek alatt óhatatlanul mindnyájunk gondolatai a karácsonyi ünnepek körül járnak.

 Anélkül, hogy újra olvasnám, próbálok vissza emlékezni tavalyi bejegyzésemre. Emlékszem, hogy a mértékletességről írtam Arról, hogy ne hajszoljuk agyon magunkat, és ne az ennivalók és ajándékok sokasága legyen az ünnep lényege. Azután az is az eszembe jut, hogy jómagam mennyit tudtam betartani az intelmekből. Azt hiszem nem túl sokat. A terített asztal roskadozott a finomságoktól és ajándék is jutott bőven mindenkinek.

Most pedig felmentem önmagamat a betarthatatlan fogadalom alól. Egy esztendő alatt sokat bölcsülhet az ember és beláthatja, ami nem megy azt ne eröltessük. Sikerült meggyőzően hangzó elméleteket is gyártani hozzá.
Regényes történetek, régi családi emlékek mind arról szólnak, hogy hogyan próbálnak még a legszegényebbek is, az erejüket alaposan megpróbálóan, a legszebbé és leggazdagabbá varázsolni a karácsonyfa alját. A gyermekeket ilyenkor elhalmozzuk, igyekszünk minden kívánságukat teljesíteni. Olyan ez mintha a Kisjézust ajándékoznánk meg, hiszen a Gyermek eljövetele a mi gyermekeink létének is örömünnepe .
A felnőttek pedig a Szeretet jegyében ajándékoznak egymásnak , mert néha a szó kevés, jó azt megtámogatni valami kedvességgel.
A terített asztal az Anyák ajándéka, azoké, akik míg csak élnek addig etetik a fiókáikat. Pont karácsonykor ne tennék ?
Érdekes, hogy a megrögzött ateisták, vagy másvallásuak sem tudják kivonni magukat a bűvölet alól. Ők is örömmel készülődnek, ajándékokat vesznek és készítenek, és nem mondanak le az ünnepi étkektől sem. Így van ez jól.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok örömteli készülődést és eljövetelekor szépséges, békességes, szeretetben bőséges...

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS REMÉNYEITEKET BEVÁLTÓ ÚJESZTENDŐT !

Szeretettel, Irén