megszületett

Január másodikán újévi babaként megszületett a friss és ropogós új kutyusunk. Már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy Zsufa kutyánk egyre öregebb, és jól jönne neki egy kis frissítés. Ráadásul nagyon jól szocializálódott, amit igazán érdemes lenne eltanultatni egy újabb házőrzővel. Gergőéknek két kutyájuk van: Szamóca és Moha. Most úgy tűnik hosszú évek elteltével egymásra találtak párként is, így Szamóca gömbölyödni kezdett. Persze senki nem hitte el, hogy ebből tényleg kiskutya lesz, csak én döntöttem el, hogy ebben a pocakban a mi kiskutyánk is bent mocorog. Így is lett. Kibújtak, és mi egynapos korában ki is választottuk Őt:

És íme a többi culorfalat: (itt már hatalmasat náttek, ugyanis féltenyérnyinek születtek, kemény 5 naposak)

A kislány:

És egy sötétebb színezetű kisfiú: 

Hát nem zabálnivalóak?

óévi séta

Eredetileg Karácsony másnapjára terveztük, de az eső eltolta egy nappal...

Csak egy rövid kört tettünk az erdőben, de eseménydús volt...

Találtunk egy (F)anakondát:

Majd valahol itt egy kondát. Sajnos a felvétel homályos lett, így nem teszem ide, de nagy élmény volt a fiúknak a legalább 10-12 tagú vaddisznócsalád látványa.

évkezdés

No... hát belecsaptunk a lecsóba az utóbbi időben minden tekintetben.

Még a 20-i hétvégén megkezdtük új életterünk megalkotását, beépítjük a padlásteret. Eddig is be volt, de olyan sufnituning módon, most valamivel alaposabb munkát végzünk: szigetelés és léc csere páraáteresztő-fóliával, belül pedig új gipszkarton és padló, és nyitottunk 3 plusz ablakot is, így most világos portalan és jól szigetelt szobákat kapunk mi egy hálót és a fiúk egy gyerekszobát. Aki nem tudná, eddig egy szobában laktunk (illetve még így van) mind a négyen. A munkálatokat Gergő végzi, így a mesteremberrel is elégedettek lehetünk, és persze tisztességes polgárok módjára meg is fizetjük a jó szakembert. :)

Elkezdődött, majdnem ez időben az új tanév előkészítése, és azóta az új tanév is. Had ne menjek bele a változások bírálatába, mert van jó és rossz oldala is, mint minden változásnak. Sűrű az évkezdés az biztos. És majd kiderül mennyire honorálják meg ezt a sok plusz munkát, amivel jár.

A mai nappal elkezdődött az ovi, és Levi mellett ma Bandi is egy ajtóval arrébb ment az épületben és bekerült az oktatási rendszer első bástyájába, az oviba. Félek ez még változik, sőt biztos, hogy 2 héten belül kibújik a szög a zsákból, de ma, simán bement, és mint aki világ életében ide járt végigcsinálta a napot: játszott, evett, aludt, játszott. Szóval majd biztos kapcsol, de amíg nem, addig ámuldozok. Végül a rendszer a CsaNában is ez volt...

Idén egy új kollégát is üdvözölhettünk a tanító nénik között, aki nem más mint Gizuska. Remélem megtalálja a helyét közöttünk és könnyen veszi a "háromgyerekes anyuka munkába áll" rendszer akadályait.
Mindez idő alatt a lányok az oviban Benedek meg Csanában tölti a napjait. Szóval most megszállta kis családunk a helyi óvoda épületét :)

Frida féle duracell túra..

..., de lehet, hogy inkább tortúra :)

Ugyanis családmentes napokat töltök a Szent György hegy lábánál a barátnőmnél. Tagnap reggel elbúcsúztam a fiúktól, akik külön-külön elláttak egy-egy labdával, amit magammal kellett hoznom az útra.
Hoztam a biciklit, mégsem olyan kiszolgáltatott az ember, ha van nála.
Kihasználva ezt a remek alkalmat, tegnap csak úgy elindultunk biciklizni a környéken az esti fürdőzés előtt. Mentünk-mentünk, cél nélkül. Köveskálon megálltunk egy biciklis pihenőnél a Kerékbárban , ahol isteni bröccsöt és mröccsöt fogyasztottunk (Zsolti barátom elnevezése a bodzás fröccsre a bröccs, akkor mi is lehet a mröccs?, annyit elárulhatok: nagyon finom...:) Ott nagy naivan beleegyeztem, hogy hegynek fel tegyünk egy kerülőt és guruljunk el fövenyesre fürdeni, ahol is Frida rokonsága nyaral, és majd onnan hazatekerünk a parton, vagy legfeljebb vonatozunk. A hegy baromi magas volt, de ekkor még nem tudtam, hogy még korántsem a határaimat feszegetem (az a hazaút volt), csak úgy hiszem, viszont lefelé isteni volt "belegurulni" a Balatonba. A víz pont jó volt, a kapott vacsora finom, így feltöltődve indultunk vissza, este 8 óra körül. Megcsináltuk, legyen elég ennyi...
Visszanézve?
- Hősként tekintek magunkra.
- Fridában biztos, hogy duracell elem van, bezzeg bennem...
A útvonalat megnézhetitek itt. Összesen 80 km körül álltunk meg.

Képeket Frida csinált, én örültem, hogy a biciklin maradok...

Ott suhanok a Balatonba

Visszaút meggyötörten: mekkora hősök vagyunk eddig?

Hurrá! Családi fotózkodás!

Drága barátném és a fiúk keresztanyukája ügyes kezű fotós, így megkértük megkértem, hogy készítsen rólunk képeket, mert olyan kevés készül, amin én is rajta vagyok, pedig, ha most nem is, később sokat fog számítani. Két nekifutás történt, az első még úgy ahogy jó hangulatú, bár két kattintás után Tomi úgy érezte, mára végeztünk, és kiadta a "Haza!" vezényszót, de mivel az a két kattintás jéééé, hát nem sikerült olyan jóra, mint Kata szerette volna, így még egy alkalmat összeszerveztünk kínkeservvel. Na ott, már az abszolút ellenállással kellett megküzdenem, hogy valami történhessen. Úgy mondanám Levi és Tomi otthon hagyták az együttműködésüket. Érdekes módon mégis egész jó képek születtek, de ez itt már tényleg a fotós érdeme! Kicsit a gyerekkínozó család képét rajzolja ki, de higgyétek el, ez nálunk mindennapos. :)
Legyen ez egy mementó itt abból az alkalomból is, hogy ma és holnap van a 6. házassági évfordulónk. :)

És néhány érdekesség :)

megnyugvás

Nemrég még arról írtam (és terveztem bővebben is kifejteni), hogy Bandival milyen nehéz korszakon megyünk át, mert nehezen ment neki az átállás az új munkarendre, és ráadásul a dackorszak is tripla erősen jelentkezett nála. Most egy-két hétnyi távlatból azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy sokat javult a helyzet. Emlékszem Leventénél is korszakváltó volt a betöltött harmadik év, és úgy tűnik most is bejött. Az önuralma fejlődött egy hatalmasat. És talán megtanulta az energiáit irányítani.

A korábbi Bandi a nap nagy részét magával, illetve velem vívott harcokkal töltötte, mindezt olyan decibellel, hogy a dobhártyánk veszélyben volt. Levivel vívott harcainak sokszor látható nyomai voltak.

A mostani Bandi sugárzik a boldogságtól, az agresszió helyét felváltotta egy olyan mértékű szeretetáradat, ami már sok is lenne, ha nem örülnénk neki annyira a múlt viszontagságai után.

Kitalálta magának, hogy vissza szeretne bújni a pocakomba, sokat játszik kisbabát, jön bújik szorongatja a nyakam, hatalmas cuppanós puszikkal lát el, ahol ér. Persze viszont is kapja az ölelgetést, szeretgetést, puszilgatást. Most ilyen korszakot élünk, ilyen is van. És mekkora áldás ez.

szülinapi meglepetés

Ma ünnepeltünk. Igen, én léptem egyet az öregedés számokban is mérhető lépcsőfokain. A tortavágásnál azonban nem volt teljes a létszám, ketten, illetve hárman is hiányoztak. Gizus és Gergő éppen a szülőszobán töltötték ezt az időt, hogy életet adjanak az unokaöcsémnek Benedeknek. Szóval ezen a napon mindenki kapott ajándékot: ki fiút, ki öcsköst, ki unokát, ki unokatesót, ki unokaöcsköst.....
Köszönjük Gizus, Gergő!
ISTEN HOZOTT BENEDEK!