Penészné asszonyság

A penészt a 19. századi regényekben felbukkanó távoli rokon képéhez hasonlítanám, aki jön (egy pár napra), lát és végül beköltözik nagyon hosszú időre. 
Penészné asszonyság egy zord, téli napon kopogtatott be hozzánk két, jól megpakolt bőrönddel. Kérte, hogy egy pár napig hagy maradjon, csak átutazóban lenne. Én addig a pillanatig nem találkoztam vele, még képet sem láttam róla soha. Persze a családi legendáriumunkban szerepelt ő is, mint nagyapám másodunokatestvérének a lányának nagynénje, és egy pár történetre emlékeztem gyerekkoromból arra vonatkozóan, hogy nem számított sosem a kellemes vendégek közé. De hát rokon, és különben is csak egy rövid ideig maradna. Tehát kedvesen beinvitáltuk, és - bár szűkösen vagyunk - elszállásoltuk. 
Igazából a problémák már az első hetekben megmutatkoztak. (Igen, hetekben, mert ígéretével ellentétben, mégsem utazott el, hiszen oly kedves vendéglátók vagyunk.): Gyakran migrén kínozta, amire - véleménye szerint - a legjobb orvosság a párás környezet. Következésképpen órákra képest volt magát befészkelni a fürdőszobánkba, és az sem zavarta, hogy kisebb zűrzavart okozott családom körében a reggeli készülődést illetően. Innentől kezdve már alig tudtuk úgy megközelíteni a fent nevezett helyiséget, hogy ne ütköztünk volna bele, és az általa viselt fekete pöttyökkel tarkított otthonkájába.    
Aztán pár hónappal később arra tértem haza, hogy a hálószobánkban az ablak előtt ücsörög. Ezt már kicsit nehezebben viseltem, hiszen átlépte az intim szféránk küszöbét, de lenyeltem a békát, és nem szóltam semmit. 
Igazán akkor telt be a pohár, amikor közölte, hogy számára a gyerekek szobája lenne a legideálisabb hálónak, hiszen ott megfelelő a páratartalom és jó a helyiség fekvése is. Még hogy az én Picinykéim mellé elszállásolni! Szó sem lehetett róla!
Ekkorra már rosszul voltam az egyre terebélyesedő otthonkája látványától is. Úgy éreztem, hogy már mindenhol fehér alapon fekete foltokat látok.  Elhatározásra jutottam, mennie kell! Szerencsére a családi legendáriumunkban találtam erre is megoldást:    

Ecet: Makacsabb penész esetén az ecetet közvetlenül permetezzük az érintett felületre. Enyhébb esetben fele víz, fele ecet keverékkel próbálkozhatunk. Ne töröljük le, hagyjuk megszáradni, hogy legyen ideje kifejteni hatását. Pár nap múlva azonban szappanos vízzel lemoshatjuk az elpusztult penész hulladékát.
Teafa illóolaj: 2 csészényi vízbe keverjünk el 25 csepp (kb. egy teáskanál) teafa olajat, majd öntsük egy permetező üvegbe. Rázzuk össze, és fújjuk a penészes felületre. A permetet ebben az esetben se töröljük le. Pár nap múlva szappanos vízzel szintén átmoshatjuk.
Szegfűszeg illóolaj: ugyanúgy kell eljárni mint a teafa olaj esetén. Ennek sokkal kellemesebb az illata, és nálunk ugyanúgy bevált mint az előző.

A penész kedveli a magas páratartalmú helyiségeket, ezért gyakran szellőztessünk!

A kukabúvár szemetesének tisztántartása

Kisebbik Picinykém legkedvesebb elfoglaltsága (lenne) a "fogj meg valamit, és dobd ki a szemetesbe" játék. Minap megyek ki a konyhába, és azt veszem észre, hogy Cukorka ott áll a kitárt szemetes szekrény előtt. Arcán huncut mosoly, de szemén látom: "Hopsz, már megint lebuktam!" Meg mernék rá esküdni, ha már elegendő mennyiségű sárgarépát elropogtatott volna, amely a  fütyülés tudományához szükséges, akkor most figyelemelterelés végett egy Hacki Tamást is megszégyenítő dallamba kezdene. Na de miután az ő és a sárgarépa viszonya meglehetősen ambivalens, ezért marad a jó, öreg, anyát lefegyverző mosoly. Ezek után természetesen nincs más választásom, mint visszamosolyogni, kivenni a kezéből a kidobástól épp csak megmentett nagyobbik Picinykém cipőjét, majd indul a kukabúvárkodás, melynek eredménye a következő: még egy pár cipő, egy darabjaira szétesett játék (még megjavítható) és egy ép játék.

Szemetesünk tisztítása alatt hallgassuk meg Hacki Tamás

füttykoncenrtjét. Kellemest a hasznossal :)

Bár kisebbik Picinykémet a kellemetlen szagok hidegen hagyják, engem a legkevésbé sem. Ennek kiküszöbölésére a szemetesvödör aljába öntök fél csésze szódabikarbónát, melyre még szórok egy pár csepp eukaliptusz - vagy levendulaolajat. Így a "búvárkodás" kevésbé kellemetlen :).

Miután a szemetesünket elrejtő szekrény fogantyúi sem a makulátlan tisztaságukról lehetnének híresek, ezért ezt elkerülendő a következő eleggyel fertőtlenítem:

1 tk. bórax 

2 ek. ecet

5 csepp illóolaj (fertőtlenítő hatásúak például az eukaliptusz -, levendula -, teafa- és grépfrútmagolaj)

3 dl melegvíz 

A keveréket beleöntöm egy szórófejes flakonba, és ezt használom a fertőtlenítendő területekre (WC-fogantyú, munkapult, szekrény fogantyú, stb.)

Piroska másképp: avagy a farkas és a matrac esete

Előzmény

Piroskát a farkas fondorlatos módon (szedjen virágot) eltérítette attól a céljától, hogy az anyukája által kitűzött fél óra alatt érjen oda beteg nagymamája házához. Az ordas nem szedett többek között sem Viola arvensist, sem Anagallis arvensist, sem Cichorium intybust, ezért ő odaért időben. Terve a következő volt: megenni előbb a nagymamát, bebújni az ágyába hálóingben és szemüvegben, majd hamm bekapni Piroskát, miután ő feltette a következő kérdéseket: Nagymama, miért ilyen nagy az orrod? Miért ilyen nagy a füled? Miért ilyen nagy a szád?

Cselekmény

A mesében szereplő farkas rosszakarói szerint kényes állatnak számított, de neki orvosi igazolása volt arról, hogy poratkafóbiában szenvedett. Ezen tényeket alapul véve, tehát ne csodálkozzunk azon, hogy csak és kizárólag olyan ágyba feküdt be, amely mindenféle élősködőtől mentes volt. Miután tisztában volt vele, hogy teli  hassal nem valami kellemes a munka, ezért nagymamát inkább bezárta a szekrénybe, majd a matrac alapos kitakarításába kezdett. A kamrában szódabikarbónát keresett, melyet levendulás illóolajjal kevert össze. Ez történetesen volt nála, ugyanis rossz alvónak számított a szerencsétlen (állandó lelkiismeret furdalása volt a cuki állatok elfogyasztása miatt), ezért elalvás előtt mindig cseppentett belőle párnája szélére.

Tiszta matrac hozzávalói: egy csésze szódabikarbóna, melyet 

összekeverünk 15-20 csepp levendulaolajjal (lehet teafa vagy eukaliptusz is).

Végül porcukorszóróval vagy szűrővel (ha egyik sincs, akkor kézzel)

szétszórjuk a matracon. Állni hagyjuk minimum 15 percig, de ha órákig, akkor még jobb.

Végül kiporszívózzuk a legerősebb fokozaton.

A matracon leledzett egy korábbi baleset nyoma abból az időből, amikor a szobatisztaság felé haladó Piroska a hétvégét a nagymamánál töltötte. Ordasunk erre is talált megoldást:
Ecetet összekevert folyékony szappannal 2:1 arányban. Azt szivaccsal felvitte az érintett területre, majd egy fél óra múlva törölközővel felitatta. Erre szórt egy kis szódabikarbónát, hogy az a maradék nedvességet is magába szívja (addig kell ismételten megszórni szódabikarbónával, amíg teljesen meg nem szárad.) Végül kiporszívózta.
(Természetesen ha friss a pisifolt, akkor előbb fel kell itatni törölközővel, és csak utána elkezdeni a fent leírt műveletet.)
Végül a munkától kimerült farkaskoma befeküdt a levendulától illatozó ágyikóba, és attól a ténytől, hogy kivételesen senkit sem falt fel, mély álomba zuhant.

Finálé

Piroska időközben - a röpke 5 órás virággyűjtés során - összetalálkozott a vadásszal, így együtt mentek tovább a nagymama házához. Odaérvén kiszabadították a szekrénybe zárt nagymamát. Az előzményben felvázolt farkas terve kútba esett (pontosabban elvitték az álommanók). Végül minden jó, aminek a vége jó alapon a szunyókáló farkast visszaszállították abba a távoli rezervátumba, ahonnan valamilyen rejtélyes úton-módon idekerült.