Esik az eső, ha nem esik, akkor be van borulva, ha nincs beborulva, akkor gyorsan kimosok egy adag ruhát, hogy száradjon.... de valahogy szegény Lamikára sosem volt idő.
(azt már nem is írom, hogy ha esik az eső, akkor nálunk a konyhában is esik:()
Egyik nap gondoltam egyet: kifeszítettem az ágyunkon... délután amikor a törpök elmentek aludni. Néha ránéztem délután, rányitottam az ablakot, mert ugyan jött a borulás, de 35 fok volt árnyékban... csak nem akart száradni. Este 8-kor már kicsit ideges voltam, hogy hazajön apa, és meglátja, hogy az ágyunkon terpeszkedik egy kendő, millió gombostűvel... csináltam egy kis huzatot hajszárítóval (csak finoman nem túl meleget, nehogy baja legyen a műnek, meg egyébként is folyt rólam a víz) de csak nem akart száradni... Aztán felemeltem a plédet, és majdnem elájultam, mert tocsogott az egész ágyunk, úgyhogy kendő le az ágyról, hajszárító max fokozaton: ágyszárítás... Már majdnem sírtam, hogy ennyire béna nem lehetek, pedig kicsurgattam, két törölközőbe is becsavartam egymás után, és mégis:(
Másnap aztán jött a döbbenet, mert a félig megszáradt kendőt, csak lazán ledobtam apa székére...ott aztán gyönyörűen szék formára száradt a váll-rész...
Azt hiszem maradok az erkélyes-szárítós blokkolásnál... és várom a jó időt....
Egyébként ez a kendő készült a szomszédasszonykának:) A fonalat és a mintát is ő választotta. Bár volt egy elképzelése, hogy bordó-fekete csíkos kendőt (:).) szeretne, de sikerült gyorsan lebeszélnem(:D) Úgyhogy ez a szépség született...
Sőt az 5 éves lánykája is szeretne egyet... gyerekméretben ugye... :) Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni, majd beszámolok.