Dél-indiai fantázia hüvelyesekkel, krumplival és spenóttal

Ez egy amolyan mindent bele kaja, aminek az volt a lényege, hogy egyszerű hozzávalókból rafinált fűszerezéssel kevés idő alatt valami finomat és laktatót készítsek. A laktatóságot az segítette elő, hogy konzerv babbal és konzerv csicseriborsóval is dúsítottam - persze ezek bármelyike elhagyható, behelyettesíthető egymással vagy más hüvelyessel, és persze frissen főtt is lehet. Az egzotikusabb fűszereket nyilván nem sokan tartják otthon, de hát lehet itt is kreatívkodni.

Fetás-spenótos kenyértekercs

Volt itthon némi feta, amit ideje volt elhasználni. Gondoltam, kitalálok belőle egy töltött kenyeret - vagy nevezhetjük pizzatekercsnek vagy egyébnek is. Mángold került hozzá a kertből, ez alkotta a fetával a tölteléket, amit szétteregettem egy kinyújtott kenyér/pizzatésztán, majd feltekercselve megsütöttem. Forrón is, másnap kihűlve is remek eledel volt - vendégvárónak vagy vendégségbe vivős kajának is nagyon el tudom képzelni.

Pálak dál - indiai spenótos lencse

Az indiai konyha egyik legalapvetőbb ételtípusa a dál, vagyis a lencse- és apróbabfélékből, ezeket általában hántolt-felezett formában felhasználva készült főzelék. Számtalan változata van északon és délen. Itt van most egy saját alkotású, észak-indiai hangulatú lencsefőzelék, amit spenót (pontosabban most éppen mángold) tesz színesebbé, ízesebbé és egészségesebbé. Többször is főztem ilyet, illetve ehhez nagyon hasonlót ezen a nyáron, amikor a vadon itt-ott kikelt mángoldokról leszedtem egy-két marék levelet, de annyit nem, hogy érdemes legyen főszereplővé tenni valamilyen ételben. Pompás ennivaló: laktató és ízletes.

Túrós spenót

A minap nem bírtam ellenállni a piacon a friss spenótnak. A klasszikus magyar spenótfőzelék és az indiai pálak panír fúzióját készítettem el belőle: fokhagymás ízű, tejfölös habarással vastagított (de zsemle és egyéb bizarrságok nélkül készült) kaját, amit egyszerű túróval egészítettem ki. Majdnem mindet befaltuk ebédre; a kevéske maradékból pizzafeltét lett.

Újkrumpli lepkeszeglevéllel

Mostanában még többnyire elrettentő árakon mérik az újkrumplit, de a sarki zöldségesnél a minap korrekt pénzért (kétszáz forint per kiló) láttunk apró parázskrumplit. Amúgy mindig csodálkozással tölt el, hogy miért adják - néha sokkal - olcsóbban az ilyet, mint a nagyobb szemű újburgonyát, amikor a pici sokkal finomabb. Azt hiszem, az oka honfitársainknak a krumplihéjjal szemben érzett, mélyen gyökerező averziója lehet. Én viszont szeretném meggyőzni azt, aki hallgat rám, hogy a krumplit többnyire nem kell meghámozni, és ez különösen igaz a zsenge újkrumplira. Az ilyen apró, fiatal krumpli ráadásul gyakorlatilag nem is burgonya, hanem "igazi" zöldségféle. Az év első parázskrumplijából lepkeszegleveles pirított krumpli lett. Ez a magyar petrezselymes krumpli indiai rokona (álú maithí a hindí neve, ami - csodák csodája - annyit tesz, hogy krumpli [és] lepkeszeg); a petrezselymest szintén szeretjük, meg még egy csomó variációt szoktam csinálni, úgyhogy lesz még bőven pirított krumplis recept idővel a blogon.

Szág panír: indiai sajtos "spenót"

Említettem már, hogy mindenféle levélzöldség terem most tavasszal a kertecskémben. Közülük a minap a zsenge mángold játszotta a főszerepet egy indiai klasszikus, a szág panír, vagyis sajtos levélzöldség elkészítésében. Citromos rizst és egy kis fűszeres sült krumplit csináltam hozzá, így lett belőle komplett ebéd. A rizs maradékából pedig estére laktató saláta lett.