Egyszer egy gyöngyösboltban hallottam, amint egy vevő megjegyezte, hogy "távol-keleti kását csak az ellenségeinknek"...
Hát, nem is tudom: Persze, "mintákat" nem lehet belőle fűzni, "igénytelenek", összevisszák. Én azért bevallom, egy-egy szín láttán el szoktam csábulni. És számomra igenis van ebben a rusztikus, összevissza jellegben valami, ami mindig megfog. A japán gyöngyök sterilitása után valami emberközeliség, kellemes tökéletlenség. Na, most biztos sokan tök idiótának néznek, dehát látszik, hogy nem vagyok igazi nagy "aprógyöngyöző", az ásványokat is talán pont a kiszámíthatatlanságuk, változatosságuk, gyakori "hibáik" miatt szeretem. (Na meg sok más miatt is persze.)
Szóval, én bizony nekiálltam távol-keleti kását horgolni, és tetszik, ráadásul háromszor olyan gyorsan haladtam, mint a japánnal, mert kicsit lazább, könnyebben kezelhető a szabálytalanságok miatt. Igaz, van benne kétféle cseh kása is, talán azok kicsit összerendezik.
Mindenesetre fogok még ilyesmiket csinálni ezután is.
