Összefoglalom az elmúlt hetet

 Február 22. Szombat

Megtartottuk Apukám szülinapját, de erről írtam is, viszont délután olyan rosszul éreztem magam miután hazaértünk, hogy kb még a hajam szála is fájt, nem esett jól megmozdulni sem. Egy Rubophen tabletta társaságában feküdtem le. 

Február 23. Vasárnap

Reggel, bár nem éreztem túl jól magam, de elvittem Gábort dolgozni, de még visszafeküdtem pihenni mikor hazaértem. Délelőtt Áront vittem el úszni, de annyian voltak, hogy be sem ment. Én délelőtt kitaláltam, hogy szerintem nem kell nekem dolgozni menni a következő héten, inkább maradnék gyógyulni, ezt a szándékomat meg is írtam a főnővérnek, aki áldását adta - nem kellett helyettest keresnie, mert hárman voltunk beosztva nappalra és éjszakára is - de később jobban lettem, így délután megírtam neki, hogy mégis be tudok menni, nincs semmi gond. 

Február 24. Hétfő

Be is mentem dolgozni, nem is voltam rosszul, egy fájdalomcsillapítót azért vettem be. Napközben sem volt bajom, szerencsére nyoma sem volt a hétvégi rosszullétnek, így a munka is ment rendesen, volt is mit csinálni. Áthelyeztünk egy kislányt, mert tüdőgyulladása volt és folyadék is felgyülemlett, be kellett, hogy csövezzék szegényt. 

Február 25. Kedd

Csak éjszakára kellett mennem, de azért időben keltem, mert Áront vinni kellett a suliba, Bence meg később ment. Délelőtt a szokásos házimunkát végeztem, s mire azzal készen lettem indulhattam is dolgozni. Este már éreztem a nátha jeleit, egyre többet tüsszögtem és fújtam az orromat, de azért nem kellett helyettem dolgoznia senkinek. Volt is mit csinálni, mert jöttek az ambulánsok az ügyeletről és a mentő is megérkezett hajnali 3-kor. 

Február 26. Szerda

Nagyon vártam, hogy hazaérjek, mert ekkor már rendesen küzdöttem a megfázással, egy gyógyszer társaságában le is feküdtem. Jobban is lettem mikor felébredtem. Összeszedtem a gyerekeket, de átrendezték a napomat, mert Áront el kellett vinnem úszni, Bence meg később végzett. Ekkor már ismét nem voltam túl jól, szerencsére Bence el tudott menni Áronért mikor végzett én pedig pihenhettem. 

Szerencsére a gyerekek már elég nagyok ahhoz, hogy önállóan le tudjanak feküdni, így én időben ágyba kerültem, szintén Rubophennel. Annyira rázott a hideg, hogy két paplan alatt is majdnem meg akartam fagyni. 

Február 27. Csütörtök

Reggel csurom víz volt az ágyneműm, így azt moshattam ki, valószínűleg sikerült belázasodnom, bár nem mértem. 

Áront elvittem az első 3 órára, majd mikor Bencét kellett vinni, Áront hazahoztam, mert ma volt a felvételi a középsuliba. Délelőtt próbáltam magam helyrehozni, valamennyire sikerült is, így különösebb rosszullét nélkül meg tudtam oldani, hogy ott legyek vele a felvételin. Először az uszodába kellett menni, itt 50 métert kellett neki úszni a választott úszónemben. Mondjuk szerintem ezért az 50 méterért igazán kár volt bevizezni magát....Később a suliban kellett megcsinálni a feladatokat, amit pontoztak is. Nem voltak sokan a felvételin, az edzői és instruktori szakon összesen 24-en jelentek meg, s ebből 4 gyerek nem első helyre írta ezt. Szóval szerintem mindenkit fel fognak venni. Neki még jelenése volt egy elbeszélgetésen is, mert a második helyen a mentőápoló szerepelt, de igazából  egy laza beszélgetés volt csak, a tanár tanítja Bencét meg tanította Gábort is, így tudják hova tartozik a gyerek. 

Szerencsére aránylag időben végeztünk, így délután volt esélyem a scrapbookos játéknak nekiülni. Vészesen közeledett a leadási határidő, s bár kitaláltam, hogy mit alkossak nagyobb falatnak bizonyult. Tudtam, hogy necces lesz, nem biztos, hogy be tudom fejezni. Gondolkoztam is rajta, hogy elengedem a játékot, de csak nem hagyott nyugodni. Végül sikerült befejeznem és neveznem vele, de nem lett életem legjobb alkotása. 

Február 28. Péntek

Sok kedvem ugyan nem volt, de be kellett mennem dolgozni. Majdnem volt egy laza napunk, de aztán mégsem. Délutánra annyira összeszaladt a munka, hogy már nem is tudom hány gyereket vettünk fel, egy egy hónapos ikerpárt meg áthelyeztünk Pestre, mert a kislány nem volt jól, RSV pozitív volt mind a két baba, de az egyiknek nagyon kellett az oxigén, amit nálunk is megkaphat, csak éppen az értékei alapján, jobb ha intenzív osztály közelében van, mert olyan gyorsan romolhat az állapota az ilyen piciknek, hogy végzetes is lehet. 

75

 Megünnepeltük Apukám szülinapját. Ebédre mentünk, így főznöm sem kellett és éjszakai műszak után jól is esett, hogy semmit nem kell csinálnom. Csak mi mentünk át, mert tesómék nem voltak itthon, ők most vasárnap mennek. Mehettünk volna mi is, csak akkor Gábor megint kimarad, mert ő dolgozni fog. Jó volt ez így. A torta finom lett, igazán büszke vagyok magamra.

Próba alkalmassági

 Áronnak délután volt lehetősége részt venni a próbaalkalmasságin, hogy képben legyen mit is kell majd csinálni a felvételin. 

Tegnap este mutatta nekem a feladatsort, de nem akartam elhinni, hogy ezt így maguktól kell csinálni. Bencének még egy játékpályán kellett végigszaladnia ehhez képest, nem volt egy bonyolult dolog. 

A próbán kellett szembesülnöm, hogy de igen, ezeket a feladatokat nekik már gyakorolni kellett volna (amúgy tök jó, hogy időben informálnak erről mindenkit). Áron a felét nem csinálta, szerintem ott el is ment a kedve az egésztől....bezzeg a sportiskolából érkezőket a tesitanár erre felkészítette Áron tesitanára meg állítólag azt mondta, majd HA LESZ IDEJE ÁTVESZI VELÜK. Hát köszi...nem jövőre kellene. Merthogy állítólag ezt az iskoláknak kiküldték. 

Nem egy megtanulhatatlan feladatsor, kis gyakorlás és menni fog....de mondjuk szerintem ezt ott kellene majd elsajátítani nekik az évek során hogyan építsenek fel egy gyakorlatsort, de ez az én véleményem. Azzal sem értek egyet, hogy fejen és kézen állni tudni kellene a cigánykerékről meg ne is beszéljek. Ezek olyan gyakorlatok ami nem megy mindenkinek. én sem tudtam, max fejenállni....de már azt sem. A fiúktól pl miért nem kérnek inkább fekvőtámaszt? Vagy miért nem lehet azt is választani, mert fel van sorolva vagy 8 talajgyakorlat, amiből 5-öt be kell mutatni...akkor lehetne fekvőtámasz vagy kento is közötte, hogy a srácok is megtalálják benne azt ami jobban megy nekik. Mondtam Áronnak, mutassa be a barnaöves kata-t, aztán majd beszélgessünk a sportról. 

Elég kevesen jöttek el a próba alkalmasságira, kíváncsi leszek a felvételin mennyien lesznek majd. Ott úszással fognak kezdeni. Ez is...50 métert kell úszni a választott úszónemben (eddig oké), szabályos indulással és szabályos fordulással....aham...és megtanította nekik valaki? Mert amikor a suliból úszni jártak, akkor ott az volt a cél, hogy a gyerek kb be merjen menni a vízbe. Az ényém tud úszni kiskora óta, de szabályosan fordulni szerintem nem tud, mert soha nem volt téma, hogy azt hogy kell, versenyre meg ugye sose járt. legalábbis úszásból, a karate versenyeken meg viszonylag ritkán kell medencében úszni és fordulni. Ez is olyan szerintem, hogy legyen egy vízbiztonsága a gyereknek, tudjon úszni, de a szabályos dolgokat meg majd az 5 év alatt megtanítják. Ha mindent tudni kell a felvételire, akkor ott mit fog tanulni?

És amit még megjegyeznék, hogy a próbán sok lány volt, fiú viszont csak kettő....

Őszinte leszek jobban örülnék, ha a mentőápolásra jelentkezne, de nyilván erőltetni nem akarom. 

Torta készül

 Apukámnak hétfőn volt a 75. szülinapja. Miután akkor dolgoztam, előre meg nem ünnepelünk, abban maradtunk, hogy szombaton megyünk át. Nyilván pont úgy dolgozom, hogy előre kell megsütnöm a tortát, így a mai nap azzal telt, hogy elkészítsem. A triplacsokis mousse  tortára esett a választásom, ezt más készítettem egyszer, gondoltam nem lövök mellé. 

Elment vele a nap, mindig meg kellett várni míg az adott réteghez való főzött krém kihűl, összekeverni a tejszínnel, majd ezeket a rétegeket is hűteni kellett. Jó, hogy nem hagytam az utolsó pillanatra. Szombatig szépen összeáll, akkor már csak a díszítés fog rá kelleni.

A roló mögött

 Mutatom mi van a roló mögött a fürdőszobában...

Az úgy volt, hogy mikor a felújítást terveztük Gábor mindenáron meg akart mindent vásárolni előre. Én ennek annyira nem vagyok híve, hogy nagyon előre szaladjunk ilyen dolgokkal, de akkor nem volt erőm tiltakozni ellene, így esett, hogy a járólap és a csempe mellé a zuhanyhoz az üveget és a kádat is megvettük. utóbbiból kicsit nagyobbat, mint ami előtte volt, mondván, hogy elfér. Akkor még úgy szerettük volna, ha zuhany és kád is van, de ehhez a bojlert le kellett volna vinni a pincébe, mégse foglalja ott a helyet na meg nem is szép. Igen ám, de aztán kiderült a bontáskor, hogy basszus azzal elfelejtett számolni a Zuram, hogy gipszkartonozni is fogunk és az a pár cm pont elég volt ahhoz, hogy a kád ne férjen be. vagyis befért volna, de akkor nagyon zsúfolt lett volna a fürdő, így az a döntés született, hogy kád nem lesz. Viszont, ha nem lesz kád, akkor a bojlert ne mozgassuk, mert azért az nagy munka, meg akkor ott a vízvezetékkel is szórakozni kell (amúgy is kellett, utólag már bánja, hogy nem vittük le), áldásomat adtam rá azzal a feltétellel, hogy valahogyan eltakarjuk, mert én nem akarom nézegetni és kupit sem szeretnék majd. 

Miután családi ház, azt gondolná a laikus, hogy itt aztán mindennek bőven jut hely, de ha jobban megnézi az ember, akkor rájön, hogy nem sokkal jobb, mint egy panel. én nem tudom régen mi alapján építették a házakat, de csak azt sikerült elbaszni, amit lehetett. Kicsi konyha, kicsi fürdő, egyik szoba hatalmas, a másik egy kis lyuk...na bizton nem építenék ilyet a mai eszemmel.

Szerettem volna valami tolóajtós megoldást, sokat nézelődtem a Pinteresten, jobbnál jobb ötletek jöttek szembe velem, de a hely adottsága miatt el kellett vetni őket. Nálam az jött be, hogy időt hagyok a gondolkodásra és a megfelelő megoldás majd megérkezik. Ez a roló kb egyszerre pattant ki a fejünkből, úgy voltunk vele átmenetileg tökéletes lesz, aztán majd gondolkozunk még rajta. Na azóta is itt tartunk. Nekem mondjuk tetszik így, mert hozzáférek a tisztítószerekhez, a bojlert is könnyű karbantartani, és még látványra is megvan az összhang. 

Háziorvosi kaland

 Múlt héten eldöntöttük, hogy háziorvost váltunk. Gábor ismeri az egyik doktornőt, aki az ügyeleten is szokott lenni, annyira nem ismeri, de aranyosnak tűnik. Be is mentünk hozzá a papírokért az ügyeletre, én előtte nem ismertem, összetegeződtünk, kicsit fiatalabb, mint mi. 

Az a doktornő is fiatal akinél voltunk, de ő pl utálja a mentősöket, mert a pasija is az volt, meg is akarta kérni a kezét, de ez még nem akarta magasabb szintre emelni a kapcsolatukat, a pasi meg otthagyta. Na azóta ki nem állhatja őket. 

Talán nem is a doktornővel volt itt a legnagyobb baj, hanem az asszisztenssel, aki azt gondolta, hogy miatta kel fel a nap…de a lényegen nem változtat. 

A kitöltött papírokkal mentem ma kikérni a törzslapokat és egyéb papírokat, lélekben fel is készültem a harcra, de egy másik asszissztens volt, ő meg nem tett fel kérdéseket, mondta, hogy vagy várok vagy visszajövök du, de inkább vártam. Orvossal nem is találkoztam, megkaptam a papírokat és végeztem is. Időbe még beleférten, így le is adtam az új doktornőnek, aki mondta, ha bármi van hívjuk vagy írjunk neki. 

Remélem sűrűn vele sem kell találkozzak, bármennyire is szimpatikus. 🙂

Miért születik a hülyéknek gyereke?

 Sose fogom megérteni miért az arra alkalmatlanoknak születik gyereke. 

Adott egy 2 hónapos baba, akinek bronchiolitise van, mentővel érkezik az osztályra. Ennek a betegségnek az a lényege, hogy a légzőhólyagocskák be vannak gyulladva, a felszaporodott váladék miatt nem jut be és ki elég levegő a tüdőbe ezért nehezített a légzés, köhögőroham. Az ilyen kicsiknél az RSV vírus okozza. Különösebb terápiája nincs, NaCl inhalálás, fájdalomcsillapítás, esetenként oxigén adása, na meg szteroid alkalmazása. 

Ezek a pici babák nagyon gyorsan el tudnak hajolni, ezért szoktuk osztályon megfigyelni egy pár napig. 

Az egyik szobában két ilyen beteg is volt, s tegnap csatlakozott egy harmadik is. Erre a 2 hónapos baba anyukája jelezte, hogy a férje szeretné hazavinni a gyereket, mert nincs megelégedve a kórházzal ( nem az osztályunkkal, hanem az egész kórházzal, nálunk még nem is voltak eddig) de az orvos azt mondta nem engedi haza a gyereket, előtte való nap jött, mentővel és még nincs is jól. Akkor jöttek a saját felelősséggel, amiről tudni kell, hogy bizonyos esetekben ( amennyiben a gyermek élete veszélyben van) nincs saját felelősség. Ezután mindenáron a Heim Pál kórházba akarták átküldetni magukat, de ott is tele vannak az osztályok, területen kívülit nem fogadnak. 

Apuka bejött balhézott egy sort, mi meg mondtuk amennyiben elviszi a gyereket, úgy a rendőrséget és a gyámügyet is értesítenünk kell, mert veszélyezteti a gyerekét….na erre anyuka megijedt, de apuka hőzöngött. Mondjuk már azt se értem, hogy ez a fiatal anyuka mit keres a nálam idősebb apuka mellett ( és én idén 49 leszek) szerintem lelki terror tuti van otthon. Meg is kérdeztem: tényleg ennek szült 2 gyereket? 

Ezután elkezdett alkudozni, hogy majd ő befekszik a gyerekkel…aki anyatejes…

Na de ezek után még az is kiderült, hogy bár a lakcímkártyán Sződliget szerepel, de Erdőkertesen laknak, az meg nem is hozzánk tartozik, van igazolásuk a lakcímről. 

Úgy jöttem el, hogy az ügyeletes doktor megígérte anyukának megkérdezi az illetékes kórházat átveszik-e. Ha igen, akkor ráadásul mentős szállítást kell kérni. Kíváncsi vagyok mi lett velük….

Az ilyen szülőt amúgy hátravinni, agyonlőni    meg tudnám rugdosni.

Hello szombat

 Időben kidobott az ágy, úgyis főzni akartam, így fel is keltem. Persze a reggelizést és kávézást elhúztam, ha már szabadnap van...Bence is ébredt időben, mert ma küzdő nap volt a Dojoban, de gyorsan letett arról a tervéről, hogy bemegy, mert 37,9 volt a hője és igen szarul nézett ki. Étvágya nem is volt, teát iszogatott, majd elaludt a nappaliban. 

Én nekiálltam a főzésnek, közben ágyneműt cseréltem mindenkinél, beindítottam a mosást, gondoltam kipróbálom a szárítást is. Bence közben belázasodott, szédült, hányt, szép szürke volt a színe, így felment lefeküdni. őt ellenőrizgettem egész nap, némi háztartási kekszet evett, iszogatott és leginkább szundikált.

Közben a porszívót is lekaptam a falról, olyan jó, hogy csak leemelem és már használhatom is, nincs zsinór, amit húznom kell. Egyelőre imádom. 

A törülközőket 1 órás szárításra tettem be - nem tudom a programok hőfokait, nem mertem többre betenni - kb még egy fél óra kellett volna és teljesen szárazan vettem volna ki, de elfér a szárítón. Most az ágyneműk forognak egy mosó-szárító programon....a ruhákat egyelőre nem merem betenni szárítani, a pólókból kb egyiknél sem javasolt. Viszont most nem használtam öblítőt, a törülközők puhák és tiszta illatúak, lehet el is fogom hagyni. Még az illatkendőn gondolkoztam, hogy majd veszek és kipróbálom. 

Szárítógépes tapasztalataitokat szívesen fogadom :)

Délután szépen sütött a nap, így Mexel felkerekedtünk egy sétára. Csalóka volt az időjárás, mert a szél azért fújt a nyílt területen és hideg volt, jó esett hazaérni a melegbe. Azért sétáltunk egy nagyot és a fotó sem maradt el. 

Valentin nap

 Népünnepélyt nem csinálunk belőle, viberen egy üzenet na meg személyesen egy ölelés kíséretében meg egy csoki. Kb ennyit teszünk bele. Nincs nagy virágcsokor (nem vagyok oda érte), nincs étterem, csak egy jelzésértékű gesztus. ennyi pont elég. Nekem eszemben sem volt, de reggel be kellett mennem az üzletbe, így vettem egy tábla csokit Gábornak a jeles alkalomból. Viszonzást nem vártam, mert reggel ő küldött először üzenetet, de azért sikerült meglepetést okoznia. Este lefekvés előtt ki akartam venni a krémet az éjjeliszekrény fiókjából, de nem csak az volt ott, hanem némi meglepetés is: 

Térd ultrahang

 Bencével múlt héten voltunk a taruma szakrendelésen a térde miatt, de csak röntgent csináltak, így nem kaptunk választ a kérdésre. szerencsére tesómnak nagy az ügyfélköre, így gyorsan tudott intézni neki egy beutalót térd Uh-ra meg egy időpontot is. Kora délután el is ment. Úgy alakult, hogy egyedül ment, nem tudtunk vele menni, de megoldotta. Lelet holnap lesz felt az EESZT-ben, de a görcs az egy Baker ciszta, viszont a térdében az egyik csont (vagy mi) darabos. Holnap okosabbak leszünk. 

És akkor is említem meg, hogy végül a háziorvos váltása mellett döntöttünk. Gábor az egyik doktornőt kérdezte meg vállal-e minket, szokott lenni vele az ügyeleten. Vállal. Remélem sokat nem kell hozzá sem menni, mert nem lesz miért, de ha igen, akkor meg rendes lesz. Holnap kell hozzá bemenni az ügyeletre.