A View from Federal Twist - Ramblings of a "New American" Gardener James Golden New York-i kertész blogja. A saját kertjéről és, mint a címe is mutatja, különféle kertészeti kalandozásairól. Az alábbi képek mind tőle vannak.
Úgy találtam, hogy valaki az ő blogjáról jött átt hozzám. Megnéztem és teljesen el voltam hűlve, hogy valaki a világ másik végén megcsinálta álmaim kertjét.
Pedig neki sem könnyű. Nehéz, nedves agyagos talajjal kell megbirkóznia, ráadásul hétvégi kertészként.
Annyira hasonló az ízlésünk, hogy az ő blogján a második link az én egyik kedvenc, füvekkel és füzekkel foglalkozó kanadai kertészetem, a Bluestem Nurserey. De nem csak ezt a kedvencemet találtam meg nála.
Ez kép James kertjéből nekem a nagy ideálom, Beth Chatto kertjét juttatja eszembe. (Érdemes megnézni a honlapunkon, a Hortus Carmelin, a Beth Chatto Gardensről készült oldalt.)
S ahogy a képekből gondolni lehet, megtaláltam azt a kertész is, akitől Beth Chatto mellett a legtöbbet tanultam, Piet Oudolfot is. (Feltétlenül meg kell nézni a lapját! És ha valakit még érdekel, egy holland kertészet lapja, ahol nagyon sok szép kép van róluk. És mivel nálunk egyáltalán nem lehet kapni a könyveit, a Timber Press lapja – most látom, hogy ez is szerepel James Goldennél kulcsszóként –, ahonnét meg lehet azokat rendelni. Nincs velük személyes tapasztalatom, én a saját könyveimet Angliában vettem.)
Augusztusi posztok egyike például Piet Oudolfnak egy olyan munkájáról szól a Battery Gardensben, amelyet én már eltettem magamnak linkként. Nagyon érdekes volt James szemével látni ugyanazt.
S mint ahogy a sok fűből már sejteni lehet, Noel Kingsbury szintén gyakran szerepel James Golden blogjában. Én nagyon sokat tanultam a Piet Oudolffal közösen írt könyvükből (Gardening with Grasses, Frances Lincoln 1998). Mindenkinek, aki füvekkel akar foglalkozni, csak ajánlani tudom. A világ kicsi: az előszót Beth Chatto írta. A mottót Ernst Pageltől választották. Ő egy fantasztikus német kertész, az egykori NDK-ból. Honlapja nincs, viszont Gaissmayernál lehet tőle növényeket kapni. Ő Karl Foersterre, egy szintén csodálatos német kertészre hivatkozik. (Gaissmayer egy csomó növényt árul tőle is.) Foerstert Beth Chatto mesterének tekinti, Piet Oudolf pedig egyszerűen my hero-nak nevezi.
Még egy kertész, akitől én is sokat tanultam arról, mit jelent a szabadság a kertészetben, Dan Pearson. Őt a magyar olvasók is ismerhetik Terence Conrannal közösen írt A modern kertművészet című könyvből (Park Könyvkiadó 1999). S egy ismerős név, John Brookes. Ő volt az első angol kertész, akit megismertem és most, hogy már többet tudok a kertészkedésről, látom hogy milyen nagyon jó kertész is ő.
Végezetül pedig vissza az Óvilágba. James Golden blogján szerepel egy olyan német kert, Hermanshof, amelyet én az angol Királyi Kertészeti Társaság lapjából, a Gardenből ismertem meg. Az érzékenységnek és az alaposságnak pontosan az a keveréke, amit annyira szeretek a német kultúrában.
Tavaly ősszel találtam a Neues von Lindenhof című blogot, s abban október 16. dátummal egy részeltes beszámoló, sok képpel Hermanshofról. Érdemes nézni Lis blogját, a saját kertjét is szeretem, de ezenkívül különféle kertekről és kertészeti eseményekről is beszámol. S hogy a világ összeérjen, Gaissmayerék – akik Ernst Pagel és Karl Foerster növényeit árulják, akikre Beth Chatto és Piet Oudolf támaszkodik, akiket James Golden is a mestereinek tart – általában ott vannak ezeken.
Úgy találtam, hogy valaki az ő blogjáról jött átt hozzám. Megnéztem és teljesen el voltam hűlve, hogy valaki a világ másik végén megcsinálta álmaim kertjét.
Pedig neki sem könnyű. Nehéz, nedves agyagos talajjal kell megbirkóznia, ráadásul hétvégi kertészként.
Annyira hasonló az ízlésünk, hogy az ő blogján a második link az én egyik kedvenc, füvekkel és füzekkel foglalkozó kanadai kertészetem, a Bluestem Nurserey. De nem csak ezt a kedvencemet találtam meg nála.
Ez kép James kertjéből nekem a nagy ideálom, Beth Chatto kertjét juttatja eszembe. (Érdemes megnézni a honlapunkon, a Hortus Carmelin, a Beth Chatto Gardensről készült oldalt.)
S ahogy a képekből gondolni lehet, megtaláltam azt a kertész is, akitől Beth Chatto mellett a legtöbbet tanultam, Piet Oudolfot is. (Feltétlenül meg kell nézni a lapját! És ha valakit még érdekel, egy holland kertészet lapja, ahol nagyon sok szép kép van róluk. És mivel nálunk egyáltalán nem lehet kapni a könyveit, a Timber Press lapja – most látom, hogy ez is szerepel James Goldennél kulcsszóként –, ahonnét meg lehet azokat rendelni. Nincs velük személyes tapasztalatom, én a saját könyveimet Angliában vettem.)
Augusztusi posztok egyike például Piet Oudolfnak egy olyan munkájáról szól a Battery Gardensben, amelyet én már eltettem magamnak linkként. Nagyon érdekes volt James szemével látni ugyanazt.
S mint ahogy a sok fűből már sejteni lehet, Noel Kingsbury szintén gyakran szerepel James Golden blogjában. Én nagyon sokat tanultam a Piet Oudolffal közösen írt könyvükből (Gardening with Grasses, Frances Lincoln 1998). Mindenkinek, aki füvekkel akar foglalkozni, csak ajánlani tudom. A világ kicsi: az előszót Beth Chatto írta. A mottót Ernst Pageltől választották. Ő egy fantasztikus német kertész, az egykori NDK-ból. Honlapja nincs, viszont Gaissmayernál lehet tőle növényeket kapni. Ő Karl Foersterre, egy szintén csodálatos német kertészre hivatkozik. (Gaissmayer egy csomó növényt árul tőle is.) Foerstert Beth Chatto mesterének tekinti, Piet Oudolf pedig egyszerűen my hero-nak nevezi.
Még egy kertész, akitől én is sokat tanultam arról, mit jelent a szabadság a kertészetben, Dan Pearson. Őt a magyar olvasók is ismerhetik Terence Conrannal közösen írt A modern kertművészet című könyvből (Park Könyvkiadó 1999). S egy ismerős név, John Brookes. Ő volt az első angol kertész, akit megismertem és most, hogy már többet tudok a kertészkedésről, látom hogy milyen nagyon jó kertész is ő.
Végezetül pedig vissza az Óvilágba. James Golden blogján szerepel egy olyan német kert, Hermanshof, amelyet én az angol Királyi Kertészeti Társaság lapjából, a Gardenből ismertem meg. Az érzékenységnek és az alaposságnak pontosan az a keveréke, amit annyira szeretek a német kultúrában.
Tavaly ősszel találtam a Neues von Lindenhof című blogot, s abban október 16. dátummal egy részeltes beszámoló, sok képpel Hermanshofról. Érdemes nézni Lis blogját, a saját kertjét is szeretem, de ezenkívül különféle kertekről és kertészeti eseményekről is beszámol. S hogy a világ összeérjen, Gaissmayerék – akik Ernst Pagel és Karl Foerster növényeit árulják, akikre Beth Chatto és Piet Oudolf támaszkodik, akiket James Golden is a mestereinek tart – általában ott vannak ezeken.
