Életjel és játék

Iri és Marika már több mint egy hónapja játékra hívtak, akkoriban utaztunk el háromhetes szabadságunkra, haza. Úgy terveztem, hogy majd útközben, vagy otthonról megírom, de a repülőn elő sem vettem a gépet, olyan fáradt voltam. Otthonlétünk alatt pedig olyan pörgősen teltek a napok, hogy ez teljesen kimaradt.

Nagyon szépen telt a szabadságunk, (később hozok majd képeket is, kb 1ooo db készült) még mindig próbálok visszazökkenni a néha borús-esős, többnyire fülledt meleg vagy kellemes -mert kevésbé párás - hétköznapokba. Zajlik az élet körülöttünk, én pedig közben munkát és nagyobb lakást keresek. Még mindig a lakástéma...

Akkor jöjjön az a 7 dolog, ami eszembe jut, ha Istenre gondolok:

1. Gyerekkorom óta ismerem. Néha egészen közelinek érzem, néha pedig nagyon távolinak. Volt idő, amikor annyira közel éreztem magamhoz, hogy azt hittem, ha kinyújtom a kezem, megérintem. Azóta is vágyom újra erre a közelségre.

Olyan is volt, hogy hosszasan imádkoztam a válaszáért, de nem felelt. Akkor azt hittem, hogy nagyon messze van tőlem, de nem volt. Csak hallgatott.

2. Nagyon szeret. Volt idő, amikor kételkedtem ebben, de a legnehezebb időkben tapasztaltam meg igazán, hogy a szeretete miatt adott vagy vett el dolgokat, embereket az életemből. Igen, ellentmondásosan hangzik, de van amit már világosan értek, van amit még nem. Talán majd egyszer.

3. Ő az, aki biztonságot ad a jövőre nézve. Számomra az Ő szava az egyedüli garancia. Egyesek ezt optimizmusnak nevezik, én Istenbe vetett hitnek.

4. Folytonosan nevel. Sokszor azon gondolkodom, hogy ha több időt töltenék Vele, mennyivel többet tanulhatnék Tőle, mennyivel érettebb lennék. Szégyenkezek...

5. Ő az aki széppé teszi a kapcsolataimat. Csodálom őt, amikor felismerem, hogyan munkálkodik barátnőim életében, házasságunkban. Jó ezeket megosztani, ezekről beszélgetni.

6. Hozzá jövök kéréseimmel, ebből még mindig sok van. És hiszem, hogy ami fontos, az mind meghallgatásra talál. Hálás vagyok azokért, amiket eddig megkaptam. Hálás vagyok azért, amit ezután fogok kapni.

7. Jó az Úr! Jó Vele élni!

Hogy kinek adom tovább? Íme: Piroska, Marika, Edith nővérem, Anikó, Eunika, Jutka, Maresz, Sára, Abigél. Igen, tudom, ez több mint 7...

Iri kezdeményezésére újabb játék

Nagyon tetszett Iri ötlete a legújabb játékról, miszerint meg kell nevezzük Kedvesünk 7 pozitív jellemvonását. Na akkor következzen az én hetes listám is:

1. Drágám nagyon figyelmes. Olyan részletekre kiterjed a figyelme, amelyek nekem nő létemre nem tűnnek fel. Pl. ha az utcán vagyunk és azt kérdezi tőlem: Hallottad? akkor már tudom, hogy madarak után kell néznem. A hang után tudja, hogy hova nézzen és azt is, hogy milyen madárról van szó... Na jó, belátom, madarászklub tag volt, így nem csoda, de akkor is... Ha virágokról van szó, ugyanez a helyzet... jobban ismeri a virágokat, mint én. Nászutunkon elképedtem, mikor megjegyezte: Észrevetted, hogy itt más stílusban építették a templomtornyokat, mint az ország déli részén?


2. Előzékeny. Nagyon hamar észreveszi a környezetében, hogy kinek mire van szüksége. Ha ő azt megteheti, biztosan meg is teszi anélkül, hogy erről bármit is szólna bárkinek. Általában utólag veszi észre mindenki az ilyen "meglepetéseket". Én is. Engem is sokszor meglep dolgokkal, pl. néha találok a táskámban egy-egy női magazint. Mostmár tudom, ő tette oda. Legutóbbi indoka ez volt: Gondoltam jól jön a metrón... hogy ne unatkozz...


3. Nála önzetlenebb embert a környezetemben nem ismerek. És nem túlzok. Egyik legjobb példa erre: részmunkaidőben dolgozott néhány hónapig (leginkább hétvégenként) és már nagyon vártuk, hogy felvegyék teljes munkaidőre. Tudtuk, hogy egyik kollégája hamarosan el fog menni a munkahelyről és számítottunk arra, hogy őt veszik fel. Ez nem így történt, hanem egy másik kollégát vettek föl. Én kiborultam, míg ő csak ennyit mondott: Látod, hogy neki nagyobb szüksége van most erre a munkára... De a JóIsten gondot viselt ránk és amikor nem is vártuk, üresedés lett, két hete teljes munkaidőben dolgozik... Hála Istennek ezért! Még sorolhatnék rengeteg ilyen példát, talán ebből lenne a legtöbb. És ilyenkor mindig leesik az állam, mert én sokkal önzőbb vagyok. De rengeteget tanulok tőle.


4. Nem vitatkozó, inkább az a csöndes ember. Én éppen az ellentéte... Mélyen gondolkodó, nem hangoztatja a véleményét, mint legtöbb ember, akit ismerek, de ha megkérdezik elmondja. Érdekes módon, legtöbbször igaza van, ezt be kell látnom.


5. Ha segítségre van szükségem itthon a háztartásban, szavak nélkül észreveszi és segít. Nagyon gyakran vannak hétvégenként vendégeink, olyankor anélkül, hogy szóljak porszívózik, port töröl amíg én a konyhában sütök-főzök.


6. Hűséges barát. Kevés barátja van, de akik azok, tudják, hogy bármikor számíthatnak rá. Én nemrég győződtem meg erről, amikor egyik barátja nagyon nehéz helyzetben volt. Kevesen voltak akik mellette maradtak, de Barnim ennél sokkal többet tett. És én újra csak csodáltam.


7. Nagyon tetszik az a szégyellős mosolya, ami a fenti képeken látszik. Ha megdicsérem vagy megcsodálom valamiért, olyankor ezt a mosolyt kapom kb. ilyen szavak kíséretében: Nem igaz, nem vagyok ... (Amúgy ez ritka lehetőség volt, ki is használtam és lőttem rendesen a fényképezőgéppel, ugyanis nem engedi, hogy fényképezzék.)

Nagyon hálás vagyok Érte Istennek!

Még egy játék

Marika felkérésére 7 dolog, amit szeretek. Hát ezeket sokkal könnyebben meg tudnám nevezni, mint a lényegteleneket, akár 17-et is... Éppen ezért kárpótolom azt az 1 lényegtelen dolgot, ami azóta sem jutott eszembe... A sorrend az lényegtelen, csak úgy írom, ahogy eszembe jutnak.

1. Szeretem ha süt a nap. Különösen, amikor elindulok itthonról valahova, kilépek és a világ olyan szép. Van úgy, hogy beállok a napfénybe, becsukom a szemem és hagyom, hogy az arcomon érezzem a meleget. Olyankor úgy érzem, mintha Isten megsimogatna...
2. Szeretek olyan embereket hallgatni, akiknek a mondanivalója nagyon sok bölcsességről árulkodik. Ezzel együtt jár, hogy szenvedek attól ha valaki értelmetlenül beszél, ezzel ki tudnának űzni a világból.
3. Szeretek fényképeket nézegetni. Mienkét vagy másokét, bárkiét. Szeretek rácsodálkozni egy-egy gyönyörű fotóra, amihez nem kell sok magyarázat, mert magától is mesél.
4. Szeretem a régi dolgokat. Érdekes, mert korábban nem volt így, mióta férjhezmentem a Drágám hatására a régi dolgok számomra sokkal értékesebbek, mint a legújabb divatos akármi..
5. Szeretek utazni. Igazi élmény már maga a készülődés, aztán az út és a megérkezés.
6. Szeretem a zenét. Néha klasszikus, néha jazz, néha egyéb. A szöveg nagyon fontos számomra.
7. Szeretem amikor a férjem dolgokról mesél. Ő nem az a nagy beszélő típus, ha társaságban vagyunk, többnyire hallgat. De amikor nekem mesél, akkor nagyon mély dolgokat mond és tudom, hogy kincs értékű az, amit megoszt velem. Mint pl. tegnap éjjel. Hajnali 3-kor még a konyhában beszélgettünk...
8. Szeretek szeretni!

Ja, utólag jutott eszembe, hogy tovább is kell adni. Na én akkor továbbdobom a labdát:

1. Sárának, a túlélőnek :)

2. Superhappyjohinak - természetesen ha elfogadod, Johi,

3. Marikának, a Királynénak :)

4. Szilvinek, akinek olyan gyönyörü babái vannak,

5. Katinak, neki is gyönyörü babái vannak, :)

6. Johannának, hogy most kivételesen ne csak vers legyen a blogján, habár kitudja... :)

7. Kisvirágnak, aki olyan szép dolgokat kap lencsevégre.

Előre is köszönöm, ha elfogadjátok a felkérést. Puszillak Titeket!

2 dij

Ezt a díjat kedves Iritől kaptam, igazán megtisztelő, hogy rám gondolt. Én annak továbbítom, aki már biztosan megkapta, de az ő írásai mosolyogtatnak meg legjobban: Márta, a Szösszeneteivel.

Ezt pedig Bettitől kaptam és Johannának adnám tovább, azért, ahogyan nemes egyszerűséggel versbe foglalja a legegyszerűbb, vagy legnagyszerűbb eseményt.

Ugye, nem gond hogy én csak 1 valakinek adom tovább?

József

Adós vagyok ezzel a bejegyzéssel már pár hete. Csak annyira kevés az időm, mert legtöbbször az a kevés szabadidőm úgy telik el, hogy Titeket olvaslak. És az mindig nagyon jó, rólatok olvasni...

Iri játékába szeretnék én is belépni és Józsefről irni - ha ugyan már nem túl késő. Ő azért kedvencem, mert nagyon tudok azonosulni vele.

Egyik dolog az "álmodás". Én is nagy álmodozó vagyok. Mindig kell legyen egy álmom, egy célom, hogy tudjam merre tartok. Ez nagyon sokat jelent olyankor, amikor teljesen jelentéktelennek tünik az amit éppen teszek. Aztán megnyugszom és tudatosodik bennem, hogy a nagy dolgok elérésében sok apró dolgot meg kell tennem...

Idegen földön szolgált. Na, ebből - hála Istennek - nekem is bőven kijutott az elmúlt 12 évben.
Ezzel együtt járt, hogy sok új dologgal kellett szembesülnie, sok dolgot megtanulnia, megszoknia, amit ha otthon marad, soha nem tanul meg valószinüleg...

Gyakran megtörtént, hogy az ő viselkedése és az őt ért igazságtalanságokkal szembeni hozzáállása nekem nagy példa volt, erőt adott. Nem adta fel keserüséggel, hanem kitartott és végig minőségi munkát végzett. Érdemes volt, ezt én is hálával elmondhatom!

Másrészt, gyakori imám volt és ma is az, hogy áldás legyek azon emberek számára, akiknek dolgozom és ahova tartozom: családom, barátaim, ismerőseim.

Enyém "titkaim"

Mióta Evódia játékba hívott, ott motoszkált a fejemben, hogy milyen dolgokról is írhatnék. Néha eszembe jutott 1-1 dolog, közben már el is felejtettem őket, viszont eszembe jutottak mások. Nem tudom meglesz-e a 7, de nagyon szeretném már leróni a tartozásomat, mert

1. nagyon nem szeretek tartozni. Egyszer (remélem csak egyszer) az történt, hogy egy kirándulásról fényképeket rendeltünk. Akkoriban nem voltak még ezek a hiper-szuper digitális gépek, hanem a csapatban volt 1-2 emberke aki rendelkezett ezzel a komoly gépezettel, és nála rendelte meg mindenki utólag azokat a képeket amelyiken szerepelt. Én is így tettem, de mivel éppen nem volt nálam pénz amikor elhozta őket az illető, teljesen kiment a fejemből és kb fél év múlva jutott eszembe a tartozás... Azóta igyekszem azonnal fizetni.
2. Legrégebbi emlékem az, amikor 4 évesen a családdal a szülinapomat ünnepeltük, éppen vacsoráztunk. Amikor a torta az asztalra került, Apu az öcsémet, Lacit az asztal alól szólította, merthogy szokása volt odabújni ha éppen nem akart enni - gondolom... Mikor kiderült, hogy nincs ott, akkor valaki ölbekapott és rohant velem le az udvarra. A tömbház előtt már sokan álltak és mindenki a tömbházat nézte, közben én azon csodálkoztam, hogy miért jönnek ki pizsamában az emberek az utcára... Ez volt a '77-es évi, minden idők egyik legborzasztóbb földrengése Romániában.
3. Első szakmám a hegesztés. Nagyon szerettem hegeszteni, számomra az is kézimunka volt. A hegesztéshez nagyon fontos a kézben a finomság. Érezni kell, ahogy a pálcát lassan és folyamatosan húzod végig a fémek között. Ha megugrik vagy odaragad, baj...
4. Ha valamitől félek, általában szembenézek vele. Így voltam az úszással is. 25 éves fejjel, két barátnőmmel (emlékeztek lányok?) jelentkeztünk felnőtt úszó tanfolyamra. Már nem félek - annyira - a mély víztől, csak ha sokáig nem úszok. Kell hozzá 1-2 óra amíg elmúlik a fóbiám. De ugyanígy vagyok az autóvezetéssel is, ha sokáig nem teszem, akkor félek hozzákezdeni. Még a gocartozást is alig vállaltam be mióta itt folyton metrón utazom...
5. Későn érő típus vagyok. Talán ezért van az is, hogy én az egyetemet 7 év szünet után kezdtem. A házasságot meg 35 évesen. Na jó, talán ez mégsem erre kenhető... Lényeg, hogy vannak dolgok, amikhez még mindig naivan állok hozzá. Ugyanakkor érdekes számomra, hogy bizonyos dolgokban pedig éppen az ellenkezője nyilvánul meg. Lehet, hogy a végletek embere vagyok?
6. A kötelező dolgokat egyenesen gyűlöltem, főleg gyerekkoromban. Mint pl. a kötelező háziolvasmányokat. Ha valami kötelező volt, akkor én csakazértse! Ezért van az, hogy én a suli befejezése óta pótolom a magyar szépirodalmi művek olvasását. Még mindig van 1-2 klasszikus hátra, amiket illene már elolvasnom. Hamarosan!
7. Most nem jut eszembe. De ígérem, amint beötlik, pótolni fogom.