Vacsira tekercsek!

Lassan kiderül mi is az a tekercs. :)

Kedves párom ötlete volt, hogy készítsünk töltött táskácskákat. Én a tekercsre pályáztam, hisz sokkal kevesebb munka van vele : megtöltöd a kinyújtott tésztát, feltekered és bedugod a sütőbe. Míg a táskácskáknál, minden kis négyzetkét megtölteni, lezárni és kisütni - nem volt kedvem annyit a konyhába csücsülni. Így nyert a tekercsem. Hurrááá!

A tekercs tésztájának hozzávalói:
- fél kiló lisztecske
- 25 gr élesztő
-1,5 dl tejecske
- 1 evőkanál cukrocska
-5-6 evőkanál olajocska
-kb 1,5 dl langyos vizecske
- só, bors
(ez nekünk a pizza tésztája is, csak akkor rakok bele egy kis oregánot is és elhagyom az olajat)


A lisztecskét átszitálom, hogy legyen "könnyű" a tészta, belekeverem a sót és borsot. A langyos tejbe belerakom a cukrot, egy kis lisztet és az élesztőt. Mikor már úgy látom hogy próbál megszökni a bögréből akkor egy hirtelen mozdulattal belezúdítom a liszbe. Elkevergetem, hozzáadom az olajacskát és a vizecskét, persze lassanként és kevergetem, gyúurogatom, addig amig egy kissé ragacsos masszát nem kapok. Megszorom a tetejét egy kis leheletnyi liszttel és letakarva a konyha legmagasabb pontjára, a szekrényre, helyezem, hadd szundikáljon pár órácskát, hadd növögessen.


Közben elkészítem a tölteléket. Pontosabban az egyiket, mert a másikat apa lefoglalta.

Az apa tölteléke: főtt csirkemell darabokra szedve, egy hagyma csíkokra szeletelve és kevés olajon megdinsztelve, egy nyers tojás, ízlés szerint fűszerek. Ezt összekeverte. Aztán elöhalászott egy anyum készítette ecetes ugri-bugrit és felcsíkozta.

Aztán jött az én töltelékecském, amit most bevallok kisérletnek indult. Hogy mennyire vált be, az a végén kiderül. Anyosomnál ettem ilyen tölteléket : rizs, spenot, hagyma + tojás. Ezt szándékoztam megcsinálni. DE! Eszembe ötlöt hogy van nekem kölesem. Na, nem az a fajta köles amit a papagályok ropogtatnak előszeretettel, hanem az az embernek való köles. Egy bioboltban bukantam rá és megvettem hadd kostoljuk meg ezt is, ne haljunk meg bután.

Na igen. Hol is tartottam? Á, megvan. Tehát én az anyósom töltelékét annyiban megváltoztattam hogy rizs helyet a kölest raktam a lábosba megfőni. Természetesen előtte megdinszteltem két kisebb hagymát, aztán egy kicsit a kölest is megfürdettem az olajban és aztán felöntöttem vízzel (nem tudom mennyivel, nem írta hogy mennyi víz szükséges hogy megfőjjön a köles.) és potóltam ha láttam hogy még kér egy keveset. Raktam bele ételízesítőt is. Ja, mielőtt elfelejteném, a köles beletétele előtt még ráraktam a hagymára 3 gerezd apróra vágott fokhagymát (lehet többet is rakni, mert abszólute nem érződött az íze). Aztán kb 10 perc után beleraktam a fagyasztot spenótot is (a frissnek még se híre se hamva).
Hogy miből mennyit raktam? Hát kölesből kb 100 gr és spenótból kb 150 gr-ot.

Türelmesen vártam hogy megfőjjön a köles. Nem akart. Egy kicsit még ropogos volt a közepe mikor levettem, gondoltam a sütöben csak megpuhul majd tovább. Gyorsan odaraktam hülni: egy tálba hideg vízet raktam és abba beleállítottam.

Míg az én masszám hüldögélt, megcsináltam az első tekecset: ketté választottam a tésztát, lisztezet deszkán ujjnyi vastagságra kiseritettem és rákentem az apa töltelékét, ráraktam az ugri-bugri csíkokat és feltürtem és átlendítettem a tepsibe a sütőpapírra.

Kilapítottam a tészta másik felét is. A köles még mindig gőzőlgöt. A fenébe. Gyorsan beleraktam egy tojást és őrült kevergetésbe kedtem, remélvén, hogy így majdcsak hamarabb kihűl. Pár perc elteltével feladtam a harcot és langyosan ráraktam a tésztára ami következtében a tészta meglágyult és alig bírtam feltekerni. Tudtam, hogy ez lesz, de nem tudtam várni. Valahogy belevarázsoltam a tepsibe a másik mellé és bedugtam az előmelegített sütőbe.

Kb félidőben, 20 perc, kivetten őket és megkentem tojással, hadd piruljanak egy kicsit meg.
20-25 perc után tűpróba. Háleluja kész van. Kiraktuk egy nagyobb vágódeszkára hűlni, de apa nem bírta sokáig és fel is szeletelte és elkezdte bezabálni és közbe hümmögte hogy nagyon jó, még ilyet csinálunk. Én csak bológattam, mert még nem kostóltam meg, Patrik szopízott. A szpoizásnak vége lett és én is megkóstoltam: fincsi lett. Nagyon is. Még csinálunk ilyet. Nyám-nyám-nyám!
Ja, majdnem elfelejtettem. A köles megpuhult a sütőben és nem is volt különös íze. Apa is megette, pedig féltem ha elárulom hogy mi van benne nem eszi meg. Elárultam és úgy is bezabálta. :D

Volt egy-két szülinap

És ez még mind a tavaly, de csak most jutottam odáig hogy lejegyezzem.


Az első az dec 29-én volt : jelképes szülinap, hisz ekkor lett a tökmagunk 5 hónapos. Még most sem hiszem el hogy eltelt az idő. Mintha csak a minap jöttünk volna haza a kórházból.


Isten éltessen sokáig kis huncutkám! (így utólag is :D)

A másik igazi szülinap az dec 30-án volt: apa szülinapja. Mivel aznap sétált egyet, úgy döntöttem, hogy gyorsan készítek neki legalább egy palacsintatortát. Gyorsan meglesz, így garantált a meglepi. Majd később, talán a jövő héten, sütök neki egy krémest hájas tésztából (ez az egyik kedvence, mert jó sok krém van benne :DD)

Itt balra látszik a végeredmény. A kép minőségért elnézést kérek, telefon minőség, de a lényeg látható nem?

Egy igazi pancake (angolosan) torta, ugyanis annyiban eltérő a mi hagyományos palacsintánktól, hogy a tojás fehérjét habbá vertem (jelen esetben 4 tojás fehérjét nyelt el: 2 majonézből megmaradt és 2 "rendes"). Addig a többi hozzávalót összekevertem: finom és teljes kiőrlésű liszt keveréke, a 2 tojás sárgája, pici só, pár kanál kristálycukor, 1 kávéskanál fahéj (imádjuk) és annyi tej amitől nokedli állaga lesz, hisz a felvert hab még lazít a masszán. Ja és 2-3 kanál olaj.

Miután kész lett teflon serpenyőben, hozzáadott olaj nélkül kisütöttem a palacsintákat (méretre persze kisebbek lettek mint a hagyományos és persze vastagabbak és ugyanolyan finomak :D)

9 lapocskát sikerült gyártanom, az utolsót, a legkisebbet félreraktam, abból készítettem el a díszt. A töltelék egy kakaós-rumos-trüfeles zacskós krém (azért választottam mert idő hiányában gyorsan elkészithető krémet szerettem volna) és bodza dzsem (most ez a kedvence). Összeállítottam a tortát és a tetejére a félretett lapból kiokoskodtam a 34-et és a nevét. Gondoltam olvasztott csokiba mártom, de amikor megláttam hogy mit tett a csoki a számokkal, a betűket inkább natúran hagytam.

És ami a lényeg : összejött a meglepi. Nagyon örvendett neki. Nyomban meg is kezdte. :D

Isten éltessen sokáig kicsi férjem!

A keresztelői torták

Amint ígértem, megmutatom a tortákat, amit én és anyukám készítettünk.

Íme az első, anyukám alkotása és utólag a testvérkémé is, aki a díszítést tudhatja magáénak.

Ez az a "messzi földön híres" tortánk :DD Könnyű megjegyezni, mert nem kell hozzá méricskélni.

Íme a hozzávalók:

10 evőkanál finomliszt

10 evőkanál porcukor

10 db tojás

egy pici só

1-2 teáskanál kakaó

A krémhez ezek szükségesek:

10-12 evőkanál liszt

5-6 evőkanál kristály cukor

2-3 evőkanál cukrozatlan kakaópor

ráadásként egy tábla, azaz 100 g, bármilyen márkájú fekete csokoládé (ajánlom azt amelyikben minél nagyobb a kakaó tartalom), ez pár fokkal fennebb emeli a krém élvezeti határát.

egy csomag vaj vagy margarin (20 vagy 25 dekás)

Két adag lapot sütünk, amit majd keresztben kettévágunk.

5 tojás fehérjét szétválasztjuk a sárgájától, a fehérjébe rakunk egy csipetnyi sót és 2 evőkanál porcukrot és kemény habbá verjük. A sárgáját összekeverjük 3 kanál cukorral, hozzáadjuk a felvert fehérjét és a lisztet, majd szépen, vigyázva hogy ne törjük össze a habot összedolgozzuk.

Kivajazott/kizsírozott és kilisztezett kapcsos torta formába öntjük, és bedugjuk a már előmelegített sütőbe. Pontos fokozatot nem tudok mondani, mert a sütőnkön kis, közepes és nagy fokozat van, én a nagyon hagyom kb 15 percet és aztán lenebb veszem a gázt. Tűpróbával ellenőrizzük hogy kész van-e.

Ugyanezt megcsináljuk a maradék hozzávalókkal, annyi különbséggel hogy a tojás sárgás cukros keverékbe beleszitáljuk a kakaót is.

Amíg a lapok kihűlnek elkészítjük a krémet. Ezt mi dupla falú tejföző fazékban szoktuk készíteni, hogy ne égjen le a krém.Ha ilyen nincs akkor előkerítünk egy nagy fazekat, félig megtöltjük vízzel és odarakjuk forrni. Időközben egy kisebb fazékba összekeverjük a lisztet, a cukrot és a kakaót. Kezdetnek hozzáöntünk két bögre vizet és odarakjuk főni. Főzés közben mikor már kemény a krém még öntünk hozzá apránként vizet (őszintén szólva pontosan nem tudom mennyi víz kell.Mindig eltökélem magamban, hogy na aztán most megjegyzem a víz mennyiségét, és a végén szomorúan észlelem hogy ismét elfelejtettem.) Mikor már lássuk hogy már nem keményedik annyira mint az elején, levesszük a tűzről és hagyjuk kihűlni. Mikor kihűlt hozzákeverjük a szoba hőmérsékletű vajat és habosra keverjük (lehet robotgéppel is).

Mire kész vagyunk a krémmel, arra kihűlnek a lapok is. Mind a kettőt félbe vágjuk és a következő képen rakjuk össze: kakaós lap+krém+sárgalap+krém+kakaós lap+krém+sárgalap

Végezetül a krémmel "betakarjuk" a tortát (azaz a tetejét is és az oldalát is).

Azzal lehet díszíteni amivel akarjuk. Mi általában az oldalát kokuszreszelékkel vonjuk be.

Legalább egy fél napot hűtőbe/hideg helyen tartjuk, hogy összeérjenek az ízek.

És itt a második torta. Ezt már én sütöttem. A recept egy TinaKonyha karácsonyi receptek számából van.
Az eredeti receptet írom le, a változtatásokat időben jelzem.

Háromlapos Mozart torta.

Hozzávalók:
20 deka marcipán massza
25 deka vaj vagy margarin
20 deka cukor
2 zacskó vaníliás cukor
néhány csepp keserű mandula aroma
4 tojás
30 deka liszt
3 teáskanál sütőpor
5 evőkanál tej
20 deka mogyorós nugát (ezt én kihagytam, mert nem találtam az üzletekben)
15 deka ét torta bevonó
650 g tejszín
40 deka vörös áfonya-dzsem vagy ribizli lekvár (én málna kocsonyás-bodza dzsemet használtam)
hab fixáló a tejszínhez, ha szükséges
a díszítéséhez Mozart-golyó és vörösáfonya vagy mirelit ribizli (ami nálam természetesen elmaradt)

A durvára reszelt marcipánt a puha vajjal, a cukorral, 1 zacskós vaníliás cukorral, az aromával és csipetnyi sóval krémesre keverjük. Egyenként beledolgozzuk a tojásokat és a tejjel váltogatva hozzáadjuk a sütőporral elvegyített lisztet. Margarinnal kikent kapcsos torta formába simítjuk és előmelegített sütőben 175 fokon 40-45 percig sütjük (tű próba!)

A nugátot 5 dkg tortabevonoval együtt felaprítjuk. A tejszínből 250g-ot kimérünk, felforraljuk, majd félrehúzzuk és megolvasztjuk benne a felaprított nugátot és a torta bevonót. Keverő tálba öntjük és másfél órára hűtőbe rakjuk.
Én a nugát hiányában a tejszínben felolvasztottam egy tábla 75 százalékos csokoládét(azért nem tortabevónot mert azt csak kilós kiszerelésben lehetett kapni, ami nekem pedig sok lett volna) és 2 kanál kakaót.

A torta lapot keresztben háromfelé vágjuk. Vigyázni kell mert eléggé törékeny a lap. Az alsó lapot megkenjük a dzsemmel és rátesszük a második lapot. Ropotgép habverőjével az áthűlt, de még lágy nugát krémet felverjük és a torta lapra kenjük. A habfixálot a másik zacskó vaníliás cukorral összekeverjük. A maradék tejszínből 250 g-ot kemény habbá verünk és közben beleszórjuk a habfixálos cukros keveréket. Óvatosan a nugát krémes rétegre simítjuk, majd ráhelyezzük az utolsó tort alapot és 2 órára a hűtőbe rakjuk.

A maradék bevónot (azaz a 10 dekát) felaprítjuk,  vízfürdőben megolvasztjuk és márvány vagy porcelán lapra simítva a hűtőbe tesszük. Miután megszilárdult, forgácsokat faragunk belőle, majd visszatesszük a hűtőbe. (ezt már egyszer kipróbáltam, nagyon macerás dolog és nem is lett olyan szép az eredmény mint a képen, de próbálkozni lehet :D) A maradék tejszínt is felverjük és a tortát bevonjuk vele. Végül a csokoládé forgácsokkal, a félbevágott Mozart-golyókkal és áfonyával díszítjük.
Ez a díszítés helyet én mást választottam amint az látszik is. A marcipándíszek elkészítését az előbbi bejegyzésekben már leírtam, így hát most még egyszer nem ismétlem meg.
A képen a tortát bevonó tejszín azért repedezett meg mert túl korán készítettük el. Pontosabban egy kicsit kiszáradt, de az íze nem változott.

Elkészült a nagy mű!

Mielőtt valaki mittudoménmire gondolna, Én a tegnap említett tortára gondolok, nem másra! :D

Tehát a tegnap reggel kirepültünk anyumékhoz egy kis kitérővel: beugrottunk egy szupermarketbe egy kis vásárlásra (marha sokan voltak. Úgy éreztem magam mint a szardíniák a konzerves dobozba. brrrr!). Apa Patrikkal elsétált az üzlet mellett lévő piacon dolgozó barátaihoz és büszkélkedett a kisfiával. Addig én sógorommal "gyorsan" körbejártuk az üzletet.

Dolgavégezténkkel elértünk anyumékhoz is. Patrik szokásához híven, elaludt (ritka amikor nem csábul el az autó ringatásának :))) de amint levetkőztettem fel is ébredt a nagyija nagy őrömére.

A nagyi nagyon szorgos volt : már megsütött két sütit és a messzi földön híres ( csak Ciprusig eljutott) tortánkat, amik a nagy képzeletbeli szemükkel kíváncsian várták hogy mikor is készül el a töltelék és végre elérik a végleges formájukat. Ez reggel 11 órakor volt.

Egy kicsit tettünk vettünk, összeraktunk egy sütit, hadd ürüljön a hely a konyhába és olyan 2-3 óra tájékán nekiláttam én a tortámnak. Csak annyit árulok el belőle hogy marcipános, majd jövök is az egész recepttel, de csak akkor ha már megörökítettük.

De azért (végre elértem a bejegyzésem lényegéhez :)) ) a díszítést elmesélem.


Még mielőtt nekiálltam volna a torta megsütéséhez, gyorsan előkotortam a kamra pocakjából a marcipánmasszát és mint a gyerekek hiperszonikus sebességgel nekiláttam a gyurmázásnak. Pontosabban kíváncsi voltam hogy lehet-e abból gyártani valamit. Levágtam egy darabkát, bedugtam a mikroba pár másodperc után kivettem, hozzákevertem egy kis kék ételszínezéket (ez is anyum gyárjából való) és csak gyúrtam gyúrtam gyúrtam, amíg a szín kellőképpen eloszlott a masszába (igaz helyenként élénkebb színű maradt, de az pont úgy jó) és akkor előgugliztam az agyam archivumábol azon youtubos lejátszást ahol rózsát gyártottak és nekiveselkedtem az első rózsámnak. Meglepődve tapasztaltam, hogy jó kézügyességgel megáldott emberke vagyok (néha néha kell egy kis öndícséret is nemde?). Jól sikerült, nem olyan tökéletes mint amilyeneket a cukrászok gyártanak, de nekünk jó. Mentségemre szól az is , hogy ez nem volt a legjobb marcipánmassza, egy kicsit töredezett, de megoldottam.
A siker élményétől felvillanyozva robogtam be apához a szobába és megmutattam hogy milyen kis ügyes felesége van neki. :DDD Aztán kirohantam, bedugtam a hűtőbe hadd keményedjen.

Mikor már a torta lapjai a sütőben dagadozott, nekiálltam a torta fő díszítőelemének : két kis cipőcskének (a végén amolyan félcipő-lepcsi keverék lett). Valahol láttam a netten ilyen kis cipőket és gondoltam ez megfelelő dísz lesz a keresztelői tortára (kifejezetten keresztelőre való tortát nem találtam). A marcipánmasszába belekevertem annyi kakaót amíg szép barna színé változott és akkor összedobtam a cipőket. Persze a második egy pincurit nagyobbra sikerült, merthát elkövettem azt a hibát hogy először az egyiket csináltam meg és utána a másikat. Na de annyi baj legyen. Nem igaz? Aztán ráraktam egy kis fehér díszítést és kész. Ismét bemutattam apának és mentek is a hűtőbe.
A maradék kakaós masszából gyártottam pár szívecskét és csigákat:a fehér a kék és a kakaós masszát kiseritettem és egymásra raktam, feltűrtem és felszeleteltem. És vége.
És majd a legvégén, este 6 órakkor kidíszítettem a tortát.

Ja az említett pillecukros gyurmák így elmaradtak, föleg hogy nem is láttam ilyet az üzletekbe. Talán majd egyszer hozzánk is eljutnak és akkor majd kiprobálom hogy milyen az abból készült dísz.

Készülés a tortasütésre

A szabadidőm nagy részét azzal töltöttem el ,hogy a netten mászkáltam, hol ezt, hol azt láttam, és mivel egy egészségesnek nem nevezhető kíváncsisággal vagyok megáldva, minden érdekelt, mindent ki akartam próbálni.

Aztán mivel most szombaton, karácsony másodnapján lesz a tökmagunk keresztelője, ezért egy kicsit fejére is állt a világ. Szerencsére anyukámék segítenek. Ugyanis a sütemény sütést azt felvállalta a nagy család , így azt nem kell megvenni. A házi sütik mindig is jobban ízlettek nekem, nem mintha a cukrászsütik nem lennének jók.... Na meg aztán itt van a torták elkészítése. Egyet bevállalt anyum, egyet készítek én és talán még lesz egy torta, ami még kérdőjel alatt van.

Én mostan el szeretnék térni a megszokott torta díszítésektől, pontosabban kifundáltam, hogy én az én tortámat megpróbálom feldíszíteni amolyan marcipános-fondantos figurákkal. És mivel még ilyet nem csináltam, a tegnap csak ilyen témájú oldalakat keresgéltem a netten. Anyumnak van marcipánja, édességgyárba dolgozik és kért egy keveset, mert itt nálunk nem lehet olyat kapni amiből az emberek gyárthatnak valamit. Megpróbálom abból, ha nem mükszik akkor kaptam egy pillecukros fondántos féleséget a netten és megpróbálom azt , persze ha kapok itten pillecukrot.

Majd a végeredményről beszámolok. Már annyira várom a gyurmázást, akár egy kisgyerek :D

Ami a sütést illeti, sajnos ki kell cammogjunk Patrikommal együtt anyumékhoz, mert a mi sütőnk egy kicsit nagyon meghibbant: a múlt héten megpróbáltam megsütni a kedvenc almássütimet. Végeredmény: 10 perc sütési idő után a lakás égett szagban úszott, pedig a legkisebb fokozatra állítottam be és mégis rekord idő alatt megkapta az alját. Majdnem 2 cm-ert kellett lefaragjak az aljáról hogy ehető legyen. Ezért sütök anyumnál.