Múlt héten egészen véletlenül, egy olyan oldalra bukkantam,
ahol egy könyvet ajánlott valaki.
Egy pillanat alatt tudtam,
hogy ezt nekem meg kell szereznem, hiszen rólam szól!
Susan Cain: Csend című könyvéről beszélek, aminek alcíme:
A hallgatás ereje egy harsány világban.
Mindig is tudtam, hogy befelé forduló alkat vagyok
(más szóval introvertált), de különösebben sosem foglalkoztam vele.
Annyit tudtam magamról, hogy nem vagyok nagy
társasági ember és , hogy nagyon szeretek egyedül lenni,
illetve magammal foglalkozni, olvasni, tűnődni.
De azon még sosem gondolkoztam, hogy ezzel nincs is igazán semmi baj, hisz ez egy személyiségtípus, ez a könyv pedig nagyban segít abban, hogy jobban elfogadjam magam, és büszkén vállaljam nem mindennapi énemet.
Végül csak egy gondolat az introvertált és extrovertált emberek különbségéről:
Az introvertált ember feltöltődik, ha egyedül van, az extrovertált ember elemei pedig lemerülnek, ha nem él elegendő mennyiségű társasági életet.
Nos, igen...nagy különbség.
Kedves Ágota!
VálaszTörlésNagyon megörültem ennek a bejegyzésednek. A leírtak alapján hasonló lelki alkat vagyok, mint Te, inkább visszahúzódó és "itthonülő" (olvasó, varró, kötő), mintsem társaságba kívánkozó. Azt hiszem nekem is be kell szereznem ezt a könyvet, mert eddig mindig azt gondoltam ez egy elég rossz tulajdonság, manapság így nem lehet boldogulni, mert tényleg egyre több minden a harsányságról szól.
Juj, de örülök, hogy ezt írod!!
VálaszTörlésNe érezd így, nem rossz tulajdonság ez, én most pár napja másképp tekintek magamra, jobban értem magam, értékesnek érzem magam, és cseppet se akarok ezután sem megváltozni. Jól esik, ha miattam a kezedbe is eljut ez a hasznos könyv!