Korábban már meséltünk a horgolás és a kötés kialakulásáról egyetemes szinten. Nézzük most, hogy a magyar történelemben mikor és hogyan maradt fenn kézimunka!
A hurkolt csipke a középkorban tűnt fel hazánkban. III. Béla király feleségének sírjában aranycsipkét találtak, ami talán egy főkötő része lehetett. Bár horgoltnak még nem igazán nevezhető, középen kezdett, körbedolgozott, hurkolt csipke volt ez a ruhadarab. Azóta sem bizonyított azonban, hogy horgolótűvel készült. Elképzelhető, hogy hímzőtűvel hurkolták a csipkét.
Mi azóta már horgolunk, kötünk modern eszközökkel, de azért néha érdemes utánajárni, hogy honnan is ered kedvenc hobbink ;)
Horgoló-kötő-töri folyt. köv.!
Leányka
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egy kis történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egy kis történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
Horgoló-kötő-töri 1
Kötni, horgolni szeretünk, mert jó dolog. Pont. Azonban tudjuk-e, honnan erednek ezek a - ma már - hobbik? Nézzünk most egy picit a kötés és a horgolás mélyére - vissza az iskolapadba, kezdődhet a töri óra! ;)
Egyesek szerint a mai értelemben vett kötés történelméről semmilyen adat nem lelhető fel. Mások úgy vélik, a legősibb formái talán a bronzkorban jelentek meg, de ezek inkább kötött szerkezetű kelmeféleségek voltak. Az ókorból fennmaradt néhány ruhafoszlány szerkezete némi hasonlóságot mutat a kötött kelmékkel. Akadnak olyan tudósok is, akik szerint a görög vázákon szereplő alakok testhez simuló ruházata is kötött lehetett, ám ez sem bizonyított.
A mai kötési technika viszont nagy valószínűséggel Arábiából származik, és elsősorban harisnyák készítésénél alkalmazták. "Kötött" sapkákra, erszényekre is bukkantak a régészek, melyek vélhetően a 2-3. században készültek. Ezeknél szögletes vagy kerek kötőkeretet alkalmaztak a korabeli kötögetők.
A horgolásról valamivel pontosabb információk maradtak fenn. A technika a kőkorban alakult ki, a csomó nélküli, egyszálas fonásból. Ebben az esetben a fonalat kézzel fonták, majd összehurkolták. Bizonyos értelemben a mai horgolásnak is ez az alapja, csak ma már horgolótű segítségével készítjük el a ruhadarabokat.
A leletek alapján azonban az az érdekesség állapítható meg, hogy a görögök és a rómaiak nem ismerték ezt az eljárást. Az 1. századból azonban előfordulnak csipkeszerű fejkötők az észak-egyiptomi emlékek között .
Egyesek szerint a mai értelemben vett kötés történelméről semmilyen adat nem lelhető fel. Mások úgy vélik, a legősibb formái talán a bronzkorban jelentek meg, de ezek inkább kötött szerkezetű kelmeféleségek voltak. Az ókorból fennmaradt néhány ruhafoszlány szerkezete némi hasonlóságot mutat a kötött kelmékkel. Akadnak olyan tudósok is, akik szerint a görög vázákon szereplő alakok testhez simuló ruházata is kötött lehetett, ám ez sem bizonyított.
A mai kötési technika viszont nagy valószínűséggel Arábiából származik, és elsősorban harisnyák készítésénél alkalmazták. "Kötött" sapkákra, erszényekre is bukkantak a régészek, melyek vélhetően a 2-3. században készültek. Ezeknél szögletes vagy kerek kötőkeretet alkalmaztak a korabeli kötögetők.
A horgolásról valamivel pontosabb információk maradtak fenn. A technika a kőkorban alakult ki, a csomó nélküli, egyszálas fonásból. Ebben az esetben a fonalat kézzel fonták, majd összehurkolták. Bizonyos értelemben a mai horgolásnak is ez az alapja, csak ma már horgolótű segítségével készítjük el a ruhadarabokat.
A leletek alapján azonban az az érdekesség állapítható meg, hogy a görögök és a rómaiak nem ismerték ezt az eljárást. Az 1. századból azonban előfordulnak csipkeszerű fejkötők az észak-egyiptomi emlékek között .
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)