Február
*kateee lányomat hónapok óta elkísértem keresztszemes találkozókra. Az első találkozó náluk volt, amin ha közvetve is de részt vettem, vigyáztam a másik szobába a gyerekekre. Majd lassacskán először a gyerekek néztek be, "ki van anyánál, mit beszélgetnek" majd én is "mint a gyerek", halkan csendesen leültem hozzájuk a kanapéra. Megnézegettem mit öltögettek. Megállapítottam maradok a gyöngyeim mellett. Nagyon szépek voltak a munkáik, de én ilyet soha nem tudnék varrni állapítottam meg, biztos eltéveszteném az öltéseket, jobbra dől-balra döl, meghát a minta, kiadná nekem? Csendes szemlélő voltam az eseményeknek, de most olvasom a Kata blogját, ők nem igy látták, hogy csendes szemlélőt :). Megmutogattam a kis gyöngyeimet, dicsekvés képpen. Aztán visszatereltem a gyerekeket a nappaliból a kisszobába.
Novemberben Kateee balesetezett, igy autó nélkül maradt. Megkért vigyem már el a decemberi találkozóra Barbihoz Derecskére.
Majd jött a Caris-Zsuzsánál a találkozó, és januárban elkezdtem keresztszemest hímezni. Megtetszett Anita őzikéje. Hazajöttünk, szoltam Katának, kérd el a mintáját. Megjött a minta, átküldte emailen, majd mentem hozzá, "milyen anyagot vegyek?", és "milyen fonallal hímezzek?".
Benyult a fiókjába és adott egy hímzővásznat.
Másnapra összeirtam a fonalakat mi kelll hozzá, átnézte amiből volt, kaptam. :))
Elkészült a nagy mű, bekereteztettük, büszkén vittem a februári találkozóra.
Március
Elkezdődött egy új hónap. Már olyan régen vettem gyöngyöt a kezembe, már kezd velük szemben lelkiismeret furdalásom lenni, de nem tétlenkedem. A minap február vége felé felhívott a lányom. Indul az xszemes társaságnál RR-es teritő kivarrása, beszállok-e csapatba, van 2 mp gondolkodási időm, igent mondtam, ekkor még nem tudtam milyen nagy fába vágtam a fejszét. Keteee egyből mondta, vigyek hozzá egy hímzővásznat asztalközépnek, amit ugy godolok, hogy szeretném magamnak, mintát átküldte, hogy mit is fog hímezni a kis böködő csapat.No ez meg is volna, megyek hozzá, hónom alatt a kis anyaggal, viszem a a kis dobozkámat büszkélkedve ismét a nagy fonalmennyiségemmel (már van kb. 50 db anchorom) Hát megint nem találtunk az enyémek között egyet sem ami kellene az én kannámhoz, ezen felbuzdulva mondom nézzük meg kinek mit kell varnom, hátha van azokhoz való. Hát igy beletrafálni....... egy sem volt. Kezdődött a szokásos "Anyu megnézem nekem melyik van meg". Eljöttem megint tőle ugy mint februárba, másnap 2 fonalat kellett mennem venni. Már kezdem restelleni, hogy mindig az ő fonalaival dolgozom.
Elkészült a nagy mű, ez lett belőle.
Hétvégén készülünk az ujabb xszemes találkozóra.
Szeptember
Nagyon régen írtam.
