Vadszelíd

Számomra fontos a harmónia a környezetemmel, az az érzés, hogy egy nagy egész része vagyok. Kis kertem is része a természetnek, és tulajdonképp nincsenek is éles határok az úgymond művelt kert és az úgymond vad természet között. A mi környékünkön szántalan kerti növény vad megfelelője vagy rokona szinte karnyújtásnyira megtalálható, ebből gyűjtöttünk egy csokorra való páros-hármas fotót. A "vad" képeket Ági, a "szelídeket" én készítettem.

Zsályák: mezei és orvosi




Nőszirmok:


Szamócák: egy a rétről és az erdei


Menták: vad és zöld

Lenek: réti és kerti


Kakukkfüvek: réti és kerti

Szarkalábak: itt trió: mezei, egynyári és évelő


Nefelejcsek, boglárkák


Margaréták
Gyöngyikék

Éljen a sokszínűség.

A krumpli

...vagyis a burgonya lesz a mai zöldségféle, amivel kapcsolatos "hatalmas" tapasztalataimat közzéteszem. Krumplit minden évben ültetünk! Ki ne imádná a petrezselymes újkrumplit, a rakott krumplit, a szilvás gombócot, a hasábburit... és sorolhatnám. Újkrumpliból meg legjobb a saját termésű, nem az, ami hetekig fonnyadozott a boltban! Hamarosan lesz is, már alig várom. A krumpliültetéshez április elején fogtunk hozzá. A talaj előkészítésén túl (szántás, gereblyézés) fontos kérdés a vetőgumó megvásárlása.Ültetni a kiskereskedelemben "biokrumpli" néven megvehető apró, diónyi vetőgumót használjuk. Azért "bio", mert ez - ha jól tudom - bizonyos kártevőkre és vírusokra rezisztens gumó, és evégből nem kell annyi permetszer a termesztéséhez. Amikor elkezdték forgalmazni a kiskereskedelemben a pici "bio" vetőgumókat, sokan nem merték megvenni, mert nem hitték el, hogy ilyen picike gumóból ehető méret fog kifejlődni, pedig legalább olyan jól terem, mint a hagyományos, nagy vetőgumó. Általában két- vagy háromféle krumplit termelünk: kell piros húsú mindennapi felhasználásra - idén Desirét vettünk-, sárga krumpli gombóchoz, saliba, és kiflikrumpli - csak saliba. E két utóbbiból égen-földön se kaptunk már vetőgumót, így a Desiréből még egy adaggal vettünk - 100 gumó van egy csomagban, ez van 1000 Ft körül - hogy ne maradjunk krumpli nélkül. Ekkor a második szomszéd, Marika néni átjött egy kosárral: "Ágikám, ha nem sértlek meg, itt van egy kis apró sárga meg kiflikrumpli, ha gondoljátok, vessétek el."Nem fajkrumpli, de vesztenivalónk nem volt, üres kerti földünk igen, elültettük. Így idén tripla nagyságú parcellán van krumplink a tavalyihoz képest. Anyukám egy kicsit előcsíráztatta a napfényen a krumplit vetés előtt. Vetéshez kapafejnyi lyukakat vágtunk a földbe, ide kerültek a gumók. Hamar kibújt a száraz idő ellenére is,pedig nem nagyon öntöztünk, bevallom, a krumplit nem is igen szoktam... A háromféle fajtának már növendék korában is kicsit más a habitusa: eltérnek nagyságban, a virág és a levelek színében is. A krumpli tövét még "serdülő korában" fel kell töltögetni földdel. Ettől anyukám eltiltott, jogosan: valahogy olyan ügyifogyi vagyok, hogy kifordítom a gumókat a földből. Ez anyukámnak megy nagyon... A feltöltés elősegíti, hogy a gumók jól kifejlődhessenek. A föld alatt a krumplitő idővel tarackszerű, fehér gyökereket növeszt, aminek a végén ücsörögnek a gumók. Ebben az állapotában kezdenek a föld fölött megjelenni a fehér, rózsaszín, lila (fajtafüggő) virágok, majd a kis, gömbölyű, zöld, mérgező termések. A virágok alakja árulkodik a mérgező rokonokról, többek közt az ebszőlő csucsorról. (Egyébként a krumpli minden porcikája is a solanum nevű mérget tartalmazza, kivéve a szelíd gumókat. ), Ez az időpont a krumpli életében, és a mi életünkben két okból is fontos. Az első: el lehet kezdeni felhúzkodni a töveket, alattuk újkrumpli után kutatva. A második: megjelennek a kártevők. Az egyik: az utált krumplibogár.Ez a förtelem a földben telel, májusban előkúszik a földből, hogy tarra rágja egy-két hét alatt az addig szépen fejlődő krumplibokrokat, undorító sárga petecsomókat ragasszon a levelekre, hogy az abból kikelő lárvák a maradék krumplileveleket lekakálják, felfalják, mindezek után pedig ez a siserahad átmenjen a paradicsomra, más egyéb ennivaló híján. Érthető, hogy meg akarjuk kímélni tőle a krumplikat. A gyomirtózás mellett itt van a permetező a leginkább üzemben. Permetszert sajnos muszáj venni, de hogy milyen fajtát, azt nem tudom. Mindig bemegyek a gazdaboltba, és azt mondom: "Valami környezetkímélő szert kérek krumplibogár ellen, kiskerti kiszerelésben". Kaptam már így port is, folyadékot is. Körülbelül kétliternyi permetlé elegendő a teljes ágyáshoz, ezt egy régi ablakmosós üvegben szoktam bekeverni, és abból, gumikesztyűs kézzel egyenesen a növényre kispriccelni. Ehhez nem kell a nyolcliteres permetező. Telekszomszédunk - millió krumplibogárral, permetező híján - a permetlevet bekeverte egy kisvödörben, fogott egy asztli morzsaseprűt, bemártotta a vegyszerbe, és azzal spriccelte le a növényeket. Ez is megfelelt a célnak, a bogarak, lárvák feldobták a bakancsukat... Idén szerencsére - talán a kemény tél miatt - még cak egy darab krumplibogarat láttam, azt is döglötten, a szomszéd néni kertjében... A bokrok már bimbóznak. Ilyenkor a krumplilevelek már keményebbek, szívósak, a bogarak már nem eszik szívesen. Ők is tudják: legjobb a zsenge. Lehet, idén megússzuk a permetezést? Remélem, igen. A biokertészek több módszert javasolnak a bogarak ellen: az egyik a fahamus gipszpor. Szomszédunk ezt használja évek óta. A port sokszor térden csúszva kell kiszórnia, mert a lárvák előszeretettel tanyáznak a levelek fonákán. Eső esetén teljesen hatástalan. Az amúgy is meszes talajt meg még jobban telíti lúgosító anyagokkal. A szürkére fahamuzott leveleken vígan falatoznak a szürkére fahamuzott bogarak... A másik ellenszer nagyon érdekes: az összegyűjtött, leforrázott, összetört lárvákat vízben kiáztatva permetléként kell használni, ez igen jó riasztószer. Ha nem vesszük a lárvapasszírozást, ez nem tűnik szerintem rossznak... A passzírozás nem gusztustalanabb, mint egyik-másik kerti munka (pl tyúkgané komposztba keverése, trágyaterítés, mészkénleves permetezés). A krumpliágyások közé szórt dióleveleket is jónak tartják. Ez is hihető, a diófalevél szintén elég tömény vegyületbomba, erős szagú, a dióavar csírázásgátló anyagot tartalmaz, alatta tönkremennek a növények. Hihető, hogy árt a krumplibogárnak. Kár, hogy két diófám csemetekorú. Sokak szerint a krumplibokrok közé duggatott hagyma is segít. Van, aki kézzel szedi le a petecsomókat, bogarakat, vagy kicsapja a baromfiakat a krumplisba.

A másik krumplibetegség a vírusos leromlás. A krumpli köztudottan nem őshonos növény Európában, így a gumók itt nagyon fogékonyak minden vírusra. Ha két-három évig a kertben ugyanazon helyre a korábbi saját termésedből - tehát nem megbízható helyről, "bio" tenyészetből - való gumót vetsz vissza, egyszerűen csak pár darab, rothadt, satnya krumpli kerül elő a földből a várt bő termés helyett. A jó minőségű, friss vetőgumó és a vetésforgó ezért olyan fontos! Itt permetszert, talajfertőtlenítő szert nem szoktunk használni. Más egyéb betegséget - a bebarnult, rohadó krumplin kívül - én nemigen tapasztaltam, lehet, hogy a nagy monokultúrákban más betegségek is vannak, ami ellen ezerrel permeteznek.

Júliusra elnyílnak a krumplivirágok, kis zöld bogyóként jelentkeznek a krumplitermések. Augusztusra a levelek erősen sárgulnak. Szeptemberben pedig felszedjük a krumplit. Ekkorra már a piroskrumpli - ágyás felét kiettük. A megtisztogatott gumókat különválogatjuk fajta és méret szerint, és megy a pincébe. Esszük, amíg tart. A múlt héten hoztam fel a pincéből az utolsó 25 kilót. Mivel már bimbózik az új, az öreg krumpli még kitart addig, de volt, hogy már decemberben vennünk kellett pár zsákkal. Már alig várom, hogy megkóstolhassam az édeskés, apró, petrezselyemtől zöld gombócokat!

Szakácssipkában kapálni

Ma nagyon kedves meglepetés ért, amikor leültem a géphez. Andi, kedvenc blogunk egyik szerkesztője megajándékozott minket egy díjjal. Hálásan köszönjük mindennapos figyelmét és kommentjeit, biztatását. Nagyon sokat jelent nekünk. Mindketten örültünk az Andi által küldött szakácssipkának. Virtuális tűző nyári napokon nem fog majd a fejünk a kapálgatás közben pörkölődni, a sapi árnyékot tart... :-)
Hosszasan töprengtünk, kinek küldjük tovább a sapit. A teljes Közös Konyha(kert) kollektívája mindenképpen megérdemel még egy sapkát! Én, a bénázó szakács (Ági) nagyon sokat tudtam tanulni a receptekből! Első az egyenlők közt természetesen leghűségesebb olvasónk, Andi.
Igazából gasztroblogokat viszonylag ritkán olvasunk, úgyhogy a mi további választottaink is elég sokszínűek.
Mazsollának is gratulálunk, szeretjük a fotóit, további gépkattogtatásra biztatjuk. A második sapit neki küldjük szeretettel.
Úgy gondoltuk, Dulmina - az aszalás szakértője - mindenképpen megérdemli az elismerést. Ági rengeteg aszalási tippet lesett el tőle. A harmadik sapi az övé.
Aztán mivel szakácssapkában gyöngyöt fűzni is lehet, Hajnalnak, másik kedves olvasónknak is küldünk egy virtuálisat, és nagyon szorítunk neki...
Kedvenc témánk a növényvilág, és találtunk egy ehhez kapcsolódó fantasztikus blogot, Rita botanika blogját. Különleges növények különleges helyekről, különlegesen nagy szakértelemmel. Neki ajánljuk a negyedik szakácssapit. Hát eléggé elkalandoztunk a témától, azt hiszem. Bár Rita által bemutatott növények közül azért meg lehet enni az erdei szamócát, úgyhogy valahol gasztro is.
Tehát köszönjük. Mindenkinek további kellemesen hasznos blogírást kíván: Ági, Hédi

Rét újra. Virágok.

Virágvilág

Ági tegnap tett egy kis túrát a kedvenc nagybetűs Rétünkön, és több, mint 100 képet lőtt, zömében jókat. Úgy gondoljuk, alaposan kivesézendő téma lesz ez még a héten, most csak egy kis ízelítőt állítottam össze az ő képeiből, illetve részleteiből.

Mezei varfű bogárral


Szarvaskerep Őfelsége királyi koronája
Mogyorós lednek, a földimogyi unokatesója.
Nagy útifű. Mielőtt a házunkba költöztünk, a telken ritkán nyírtuk a füvet. Abban az időszakban egypár szál megtelepedett a kertünkben. Ez a tő viszont a réten nő.
Mezei zsurló, profi biokertészek ennek a főzetét használják a magvak, gumók áztatására, kovasavat tartalmaz, ami beépül a csírák sejtfalába, és a gombák elleni ellenálló képességet fokozza.
Farkas kutyatej. Itt látni, hogy a "virágai" mennyire más szerkezetűek, mint a normális virágok. Mérgező.
Ebszőlő csucsor. Lila krumplivirágnak néz ki, de erősen mérgező növény.
Nemsokára folytatás következik.

Rét újra. Nagyon állat!

Ági tegnap kiment a kedvenc Rétünkre, és a Szerencsés Szem, Szerencsés Szív és Szerencsés Kéz ezt látta, kapta el:

Akiknek nincs gerincük, csak hátukon házuk: Csigák a martilapun.


Akiknek nincs gerincük, csak négy szárnyuk és hat lábuk:Szitakötők.



Akik szárnyalhatnak kedvükre:

Pár fotó

Mostanra a sok írnivaló miatt kifogyott a beszélőkém, a bal féltekém sztrájkol, úgyhogy csak képek. Ennyi telik.
Díszhagyma: "Jaj, méhecske, nincs kedvem, fáj a fejem, haggyma!"
Égőszerelem, párosan szép az élet. Ők nem emlegetik a hagymát.
Hársfavirágok. "Van tető a fejünk fölött"
Kokárdavirág. Napkitörés.
Pénzlevelű lizinka. Túl korán jött vendég.
Évelő szarkaláb. Színes pillanat.
Virtuális gyümölcs. Ezt főleg a tesómnak, meg annak, aki szereti.

Kokárdavirág

Amikor kicsi voltam, annyira tetszett a kokárdavirág, hogy elhatároztam, amikor nagy leszek, nekem is lesz. Nos szerencsére ez egy könnyen megvalósítható álom, csak egy tasak mag kell hozzá, onnantól évről évre örülhetünk a májustól akár októberig, enyhe tél esetén pedig decemberig tartó virágzásnak. (Azt hiszem, két éve, azon az enyhe télen a karácsonyi asztalra került az utolsó szál.)
Nevelése a szokásos, kerti földbe, cserépbe vetve, eleinte gondosan, később mérsékelten locsolva biztosan kikel, lendületesen növekedik, még a nevelés nyarán virágzik. Most lenne érdemes vetni, de kora tavasszal is lehet. A leveleit kissé ezüstös árnyalatú, rövid, sűrű szőrök borítják. Amikor úgy tíz-tizenöt centiméteres, a végleges helyére lehet ültetni, az első hetekben néha azért nem árt locsolni. Egyébként szárazságtűrő növény. A kereskedelemben kapható magok színkeverékek, a sárga, piros és barna árnyalatai változó arányban jelennek meg a szirmaikon. Nagy mennyiségben hoz magot, ezt össze is lehet gyűjteni szaporítás céljából, de a neki tetsző helyeken gyakran spontán is kikel. Ebből aztán évről évre más színösszetételű növények jelennek meg. (Hivatásos dísznövénytermesztők most kapnak szívinfarktust, márkával védett fajtaazonosság, óh...) Tehát sosem válik unalmassá.

Május negyedik vasárnapján...

... csak oda lyukadtam ki: nem szaggattam halálra magam a kertészkedésben...

Múlt vasárnap estefele a sziklakert "rehabilitálásába " vágtam bele. Ez az egyik kedvenc kerti elfoglaltságom: beülök sámlin a növények közé, gyomlálgatok, rendezgetem a köveket, új növénykéket ültetek, közben a kiccsaj mellettem gyártja a virágszirmokkal díszített tortákat a homokozóban. Márciusban már írtam egyszer a régi kútból kialakított sziklakertről. Akkor szinte teljesen felújítottam, a köveket átrendeztem, a növényeket átültettem, többtalicskányi kerti földet töltöttem bele, komposzttal keverve. Néhány hét után a kerti föld megtömődött, berogyott, gazok hajtottak ki. Most még kb.20 liternyi földet tettem hozzá, kigyomláltam, pár új növénykét beültettem, a túlburjánzó Frau Kiss Meténget :-) pedig erőteljesen megtéptem... Csajszikám ezalatt a kövek alatt bujkáló csigákat szedte össze, és hordta kilenc tyúkocskánknak. A végeredmény takaroska:

A zöldségesben mindennap kb. 120 liternyi vizet kellett kilocsolni, a keddi napot kivéve, amikor pár milliméternyi eső hullott éjjel. A 120 liter a kert méretéhez képest nagyon kevés, takarékoskodunk a vízzel. Csak a növények töve kap állott vizet, locsolókannából. Slaggal nem nagyon szoktam öntözni, egyrészt mert utálom húzni-vonni a dögnehéz locsolócsövet, ami a növényeket is össze-vissza töri. Meg pazarló is. Ráadásul esténként alig van víznyomás a vízvezeték-hálózatban, mert mindenki mos, fürdik, és locsol. Marad a két tizenkét literes locsolókanna, öt fordulóval, vizeshordóból merítve az éltető nedűt. Vizet igazából a gyengén fejlődő, épp csírázó, vagy nagyon nagy levelű növények kapnak, meg a kiültetett palánták. Amik megerősödtek (zöldborsó, csemegekukorica, virágpalánták, hagyma), be kell, hogy érjék az éjszakai harmattal. Különféle öntözőberendezésekre nem is akarok nagyon beruházni. Különben úgy vettem észre, hogy a növények picit meg is szokják a szárazabb viszonyokat. Mi és a közvetlen kertszomszédunk csak módjával öntözünk, de a veteményeink nem rosszabbak azokénál, akik reggel és esténként őrült módra hektoliterszám locsolják ki a vizet. A régiek azt tartják, hogy egy alapos kapálás felér egy esővel. Ez nekem eleinte igen furcsának tűnt, mert azt gondoltam, hogy a kapálással csak jobban kiszárad a talaj. Utána egy - már nem tudom, melyik - kertészeti könyvben olvastam, hogy a kapálással a megtömődött talajba bejut egy levegőréteg, ami hőszigetelőként működik,hűvösen tartja a földet. Ezenkívül a talaj hajszálcsöves szerkezetét átrendezi, és a párolgás így kevésbé intenzív. Kapálni már csak az előtörő gazok miatt is muszáj volt.Így kapálgattam, anyukám meg közben palántázott. Helyszűkében vagyunk, így az egy hónapon belül letermő vetemények (zöldborsó, salátafélék, főzőhagyma) sorai közé palántáztunk, abból a megfontolásból, hogy egy hónapig csak ellesznek valahogy a növények köztesként, utána meg helyük is lesz már. Addig meg fokozott pátyolgatással tartjuk bennük a lelket a szűkös helyen:

Ilyen furcsa páros: hamarosan az ágyásból kifogyó lollo rosso, a kép bal sarkában látható paradicsommal és némi gazzal elegyesen.

A héten az építési telken is ügyeskedtem. Nagy örömömre a járdahézag kitisztult a gazoktól a nyuszifül - telepítés miatt:
Ez a járdahézag azért a vesszőparipám, mert tavaly az egyik környékbeli, parlagfűnek nézte a résből előtörő 10 centis disznóparéjt, nem restellt feljelenteni az önkormányzatnál. Azóta kínosan és mániákusan irtjuk a gazt...

A kicsi virágoskertről, amit tavasszal olyan sziszifuszi munkával csináltam, már teljesen letettem. Azt gondoltam, minden kidöglött benne, mert semmi időm nem volt kijárni és locsolgatni. Ehhez képest csini kis kert fogadott, pirosló eprekkel. Megtöltöttem az egyik malterkeverő hordót vízzel, hogy öntözni tudjak. Kigazoltam a virágágyást, végül bevetettem a kimaradt területet a legigénytelenebb körömvirág-és estike-magokkal. Legyen szép, ha már megmaradtak. A járdahézagba is szórtam a magokból.

Közben nagy öröm ért. Riadtan csicsergő madárkára lettem figyelmes az egyik ablakban. Házi rozsdafarkú nősténye volt, recsegős vészkiáltásokkal röpdösött ide-oda. Szemmel láthatóan halálra volt rémülve, de nem röpült el. Vajon miért? Hát ezért!

Pont a fészke alatt álltam, és szegény teljesen kétségbeesett a mászkálásom miatt.A legmagasabb gerenda vége mellett van a fészke, teli fiókákkal, akinek hordja az ennivalót. Elgyönyörködtem a kis családban, utána vettem észre, hogy még két fészekalj fióka van: egyik a majdani előtér fölött, a másik a garázsban. Nekik másik madárpárok hordják a csipegetnivalót. Szívből örültem a recsegős énekű kismadaraknak! Szép a vadrózsabokrom is. Ennek a helyén egy vad alanyra oltott nemes rózsatő állt, azonban a vad alany "lerúgta" a ráoltott hajtást, és a kis, nemes rózsatőből nagy, csupa virág vadrózsabokor lett. Minden évben rengeteg csipkebogyót terem, amit koszorúdísznek és teának egyaránt szedünk. Bimbója tényleg kihajlott - ha nem is az útra, de a járdára - a kerítésen keresztül. De nem Jánoska szakajt róla, hanem ő szaggatja a járókelők ruháját a tüskéivel, ezért a bokor utca felőli részét alaposan visszametszettem. Andi! van valamilyen jó csipkebogyólekvár- vagy szörp - recepted?