Visszatérés Tildával

Lassan három hónapja, hogy nem mutattam semmit, pedig nem ültem tétlenül, de valahogy sem türelmem nem volt blogolni, és még közbejött egy laptop-halál is, ami azt is jelenti konkrétan, hogy mindeféle adatunk, többek között az összes fényképünk az elmúlt néhány évből elszállt, szóval tessék néha menteni!!! mondom ezt magamnak is és ajánlom mindenkinek.

Most ezerrel készülök a Karácsonyra, egyenlőre csak apróságokkal de szeretnék nagyobb dolgokat is. Az apróságokról képeket majd akkor mutatok, ha készen vannak, de addig is itt van egy Házi áldás illetve egy Tilda Angyal, amelyeket nagynéném kapott tőlünk a hétvégén 60 éves születésnapjára. A Házi áldás bevallom őszintén, hogy nem most készült, most csupán a szélén levő pántot cseréltem ki, mert a régi valahogy nem sikerült jól, de a Tilda angyalt kimondottan erre az alkalomra varrtam. Ez életem első Tilda babája, ezért valószínűleg nem tökéletes (a hozzáértők látják ezt) de nekem nagy sikerélményt okozott a készítése.

A gyertyás blogomon is vannak újdonságok, nézzetek be.

A két éves csiga

Lassan kezdek magamhoz jönni, bár még nagyon nagyon sok időnek kell eltelnie...
Mostanában nem igazán ültem le a varrósarkomhoz, nem volt hozzá türelmem, ezért a következőkben olyan dolgokat fogok mutatni, amiket még korábban készítettem. 
Júniusban ünnepelte a kisebbik keresztlányunk a 2 éves születésnapját, ezért ők költöztek be hozzá:

Így még nem jártam...

Ilyen még eddig nem történt velem, és bár nem vagyok rá büszke és gondolkoztam rajta, leírjam e, de végülis úgy döntöttem, megosztom veletek. Ne vessetek meg érte.
Hétvégén (felnőtt) születésnapon voltunk, és tudtam, hogy a házban van két kicsi fiúcska, így hát gondoltam nem megyek üres kézzel, a nagyobbacskának(4)  készítettem egy csigát, a kicsinek(1) pedig egy már régebben készített mackómat szántam.  Előzményként tudni kell, hogy a házban még soha nem jártam, a gyerekeket sem ismertem, de mivel a születésnapos a párom kollégája és barátunk, már többször küldtem a gyerekeknek ezt azt, pld.húsvétra csibéket meg nyuszikat, karácsonyra díszeket a fára, azelőtt meg a feleségének lakást díszíteni egy pamut fonott koszorút, amin megmondom őszintén sokat dolgoztam, de ennek ellenére nagyon szívesen adtam.
Szóval a születésnapon hirtelen sokan összegyűltünk, gyermek is sok lett hirtelen, így hát mivel nem volt mindenkinek ajándékom (így már többször jártam), vártam a megfelelő alkalmat, hogy odaadhassam a ház kis lakosainak a nekik szánt játékokat. Vendég egyre töb, alkalom egyre kevesebb, és ekkor előkerült egy játékos doboz, amiből kiborítva a játékokat rámkacsintott az általam készített pamut koszorú, mindenféle játék alól szinte könyörgott, hogy vegyem fel, mentsem meg, ne hagyjam ott a sok játék alatt...  Dehát, hogy bányásszam én ki azt, amit már korábban ajándékba odaadtam...? Ne értsetek félre, az, hogy még egy köszönömöt sem kaptam egyik ajándékért sem, azt nem veszem figyelembe, de úgy éreztem abban a pillanatban, hogy talán ez egy olyan ház, ahol nem értékelik az ilyesmit. És akkor, a csalódottságom közepette, hogy nem tudtam megmenteni a koszorút a gyereklábak taposásától, úgy döntöttem, hogy nem adom oda az ajándékokat....Igaz alkalom sem igazán volt rá a sok kis láb között, és bár lelkiismeretfurdalásom volt bőven, mégis úgy gondoltam, lesz nekik jobb helyük is.  Azóta is úgy érzem, hogy rossz vagyok, hogy ilyet tettem, de ez már így történt.

És akkor íme ők, akik bár készültek elköltözni, most mégis egyenlőre velem élnek, és várják, hogy megtalálják szerető gazdájukat.

Szülinap és vásár

Eltelt ez a hétvége is. Kicsit hosszú volt és fárasztó, de hála Istennek minden jól alakult. Sikerült megszervezni a kerti partit párom 30-ik születésnapjára és sikerült kijutni a vásárra is, igaz nem annyit, amennyit szerettem volna.
Nagy segítségemre volt estibogár, akivel közös asztalunk volt, és aki hősiesen tartotta a frontot szombaton és vasárnap is, hogy mi tudjunk készülődni. Ezúttal is köszönet érte!
Eredetileg szombatra terveztük a kerti mulatságot, de az élet másképpen hozta, közbejött egy temetés, így vasárnapra tolódott át. Azt hiszem nem kell mondjam, hogy melyik Forma1-es csapat a párom kedvence... a képek magukért beszélnek. Piros autó tortát kért a szülinapjára, az emblémás eper torta csak ráadás volt, persze mindkettő meglepetésként.






És íme az ünnepelt...



Ez volt az asztalunk a vásáron. Az időjárás nekünk kedvezett, de a vásárlói kedv..hát az nagyon nem. Az utóbbi időben szinte semmi sikerélményem nem volt vásár téren, uh.azt mondtam magamban, ha most sem járok sikerrel, többet nem megyek...és hát nem jártam. Persze a magam kedvéért azért nem hagyom abba, mert nagyon szeretem csinálni, de ezután csak ajándékba fogok ilyen dolgokat készíteni, eladásra nem (legfeljebb rendelésre), mivel ezen a vidéken nagyon nem értékelik és ebből kifolyólag nem is fizetik meg a kézimunkát. Úgyhogy most úgy döntöttem, a vásározást abbahagyom, úgyis másfajta terveink vannak a jövőre nézve, amibe egyenlőre nem fér bele a nagybani foltozás.

Itt van néhány kép rólunk, az asztalunkról, a portékáinkról.

Kreatív nővérem

Talán a nővérem ezen aranyos kreációit ebbe a blogomba kellett volna megmutatnom, de a másikba sikeredett, mivel először más munkáit akartam bemutatni, de úgy döntöttem, ezek legyenek az elsők. Így jár az, akinek több blogja is van...

Íme egy kis ízelítő, a többit itt.