Adventi napok

Először is szeretnék mindenkinek békés, boldog Advent vasárnapot kívánni. Ezekben a a napokban nem túl sok időm van a blog felé járni, lefoglal a készülődés, a meglepik készítése. 

Megszeretném Nektek mutatni a mi Adventi naptárunkat. A lényeg nem a naptárban van, azt már nagyon régen varrtam Ádinak. Ha megfigyelitek a számoknál papírok vannak bedugva. Térképek. Most senkit nem sokkolnék a rajzaimmal:-)) Minden reggel felkötök egy kis térképet, és Ádi  elindul keresni. Mind a ketten nagyon élvezzük:-) És imádom, ahogy az izgalom sugárzik az arcáról, szinte teljesen mindegy mit talál.

Az idén elég minimál lett a koszorúnk, de szerencsére a családnak tetszik így.

Az Adventi sütihez, mézeskalácshoz pedig van ám egy kis segítségem:-))

Legdrágább kincsem

Zoo séta

A héten még itthon voltam szabin, így kihasználtuk az utolsó hétköznapokat, többek közt egy Állatkert sétára. nagyon sok minden újdonság van a legutóbbi látogatásunk óta. Pozitív és negatív is. 

Mi általában viszünk magunkkal enni és innivalót is. Viszont 32 fokban nem tudtunk annyit vinni, ami ne fogyna el. Na most, lehet velem van a baj, de felháborítónak találom, hogy egy üveg (250 ml) sima, szénsavmentes víz 300Ft!!
De félre ború búbánat, jól éreztük magunkat, és ez a fontos.

Csodás volt.... rövid volt

Tábor

Holnap kezdődik a focitábor. Oda nem lehet csak úgy menni! Focis séró, stopli cipő:-)

Édesanyámnak

Ádi és én megajándékoztuk a Mamát:

Köszöntés:-)

Boldog születésnapot szeretnék innen is kívánni az én drága páromnak.

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során. (Pam Brown)

Őrségi napok

Nagyon gyorsan eltelt ez a pár nap az Őrségben.Fantasztikusan szép a táj. Csönd és nyugalom.

Rengeteget kirándultunk, jártuk az erdőt, sétáltunk és fürödtünk a tavaknál. Szerencsénk volt, mert mindegyikre jutott megfelelő időjárás. Természetesen ettünk igazi őrségi tökös-mákos rétest:-))

Ádám azért megjegyezte, hogy nagyon jól érezte magát,de itthon mégiscsak jobb:-)

Csatlakozom. Az ember elutazva érzi meg az otthon nagyságát..

Miután egy kicsit magunkhoz tértünk az éjszakai autózásból, muszáj volt varrnom, mert már hiányzott Bernykém :-D

Egyszerű kis pzs. tartókat.

Ugyanis a nyaralásra nem vittem magammal csak két gombolyagot, és egy horgolótűt. Bevallom azzal sem sokat haladtam.

Végezetül, de nem utolsó sorban begyűjtöttem egy-két vásárfiát. Már nagyon régen bele vagyok szeretve ebbe a tevékenységbe, de még sohasem próbáltam. Most sem:-( 

Nyakasné Czúgh Zsuzsanna (Fazekas, Népi iparművész) kezei munkáját dícséri.

Szöveg nélkül,

mert szerintem a képek magukért beszélnek:-)

Szabadság

Bocsi, de a nyári szünidő jobban inkább erről szól nálam. CSALÁD
A héten szabadságon vagyok. Ebben az évben ez az első olyan szabim, mikor nem kell valahová mennem, korán kelnem. Ezt a hetet teljes egészében kis nagy fiammal szeretném tölteni. Sajnos Apának vidékre kellett menni dolgozni:-( Nem is tudnám megmondani mikor volt utoljára olyan,hogy Ádival szó szerint a nap 24 óráját együtt töltöttük. Annyira örül, hogy itthon vagyok, el sem mozdul mellőlem. Délelőtt bicikli túrát tettünk. Posta(:-D), bolt, játszótér, fagyizás. Ja, esetleg nem mindenki tudja, hogy postai dolgozó vagyok.Ezt csak félve írom.

Ebéd után pedig uv. sugárzás és kánikula ellen, Monopoly csata.

 

Egy kicsi kreativkodás belefért a napba, de csak olyan amit a vízparton is lehet végezni, amíg a nagy felfedező kutakodik.

Kánikula van..

..amit nem lehet elviselni, csak a vízparton. Szerencsére ehhez nekem nem kell csak kettő lépést tennem. Kis nagy fiam délelőtt horgászgatott. Nálunk mindenféle található az akváriumban: béka, csiga, bogarak, rák..

Közben az én édes uram ebédet készített:-)

Szegény Fidó kutyi pedig hűsölt:-)

Ez ám a jó munkamegosztás, nem?

Szünidő, varrás, miegymás

Azt gondoltam jön a nyári szünet, egy kicsit több időm lesz. Milyen kis naiv voltam :-)  Most aztán végképp alig van időm a kreatívkodásra. De nem baj, jól van ez így. Estére mire az ember lánya hazaér a munkából, felüdülés a családdal tölteni az időt. Persze mikor van egy kis időm, belenézek a blogokba, és mardos a lelkiismeret furdalás, hogy megint nem alkottam semmit. Vagy csak alig. Viszont mikor ránézek az én kis bohócom vidám arcára úgy érzem, minden perc megéri, és még ráérek majd alkotni.

Azért elkészült egy táska. És lassan, de biztosan egy másik is készülődik.

Ígértem én a barátnőm két lányának egy -egy táskát. Aranyosak. Türelmesek. Ők választhatták ki a fazont, a színeket. A nagyobbik leányzó ezt a táska fazont választotta:

A pillangós anyagot kicsit vadásznom kellett, de ráleltem:-)

Végül aztán nem tudom mennyire hasonlít, de neki nagyon tetszik:-D

Családi terápia a lelkemnek:-)

Zoo séta

 Csodás nap volt:-D