--mai fotózás gyümölcsei--

--hogy elmúlt--

Hogy elmúlt életem egy szerves szakasza, egy csodálatos időszak, aminek most hűlt helyét találom csak, persze tudom,. hogy bennem ott van mindig, nem vesztettem el.
Ennek ellenére szomorúsággal vegyes öröm fogott el, amikor ráakadtam ezen képekre. Jó volt felidézni ezen csodás pillanatokat, amiket ténylegesen ajándékként éltem meg.
Felnőttek a gyermekeim, mint mindenkinek egyszer, nem vagyok ezzel egyedül tudom, viszont mindenkinek mást jelent. Apró koruktól velem maradtak, nekem szánta őket a gondviselés, most már tudom miért. Hibáztatásnak helye már nincs bennem, pontosan így kellett történnie mindennek, ahogy történt. Már mások a szerepek, felnőttek.
Nehéz ezt tudomásul venni, de mint tudjuk, ez az élet menete, amit vagy elfogadunk, vagy nem.
Én elfogadtam, azt hiszem, kicsi könnycseppel a szemem sarkában.

--felismeréseink--

Eltelt megint egy év.
Ezen időszak számomra a legnehezebbek egyike volt. Nem fizikális teherben mérve, hanem a tudatos felismerések súlyai miatt.
Összeomlott bennem a régi, mondjuk ezen összeomlás igazán folyamatos volt, de talán ezen évben érte el tetőfokát, ahol ténylegesen szembesülnöm kellett a saját magammal szembeni hazugságaimmal is.
Minél tisztábban megfigyelhetjük magunkat, annál jobban meglátjuk a világ képmutatását is, abban minden olyan részletet, aminek manipulációi az egész világot behálózták már. Nem könnyű ez a felismerés, de ezerszer így, mint egy perce úgy, ahogy régebben néztem magamra és a világra. Ilyenkor konkrét lemorzsolódások észlelhetők a környezetünkben, mert akiben a régi még teret kap, az nem tud azonosulni velünk, sőt támadásnak vesz minden szavunkat, gondolatunkat.
Az igazi képmutatás abból fakad, hogy már jól tudjuk, hogy kikkel vagyunk körülvéve, milyen hazugságokkal hitetjük el magunkat arról, hogy ennek semmi következménye nem lesz magunkra nézve és nyugodtan belesimulhatunk ebbe az érdek világba. 
Ezen gondolataimmal kívánok szép napot neked.

--igen--

https://www.youtube.com/watch?v=uxos-RWmLnc

--nehezen--

--bizalommal--

https://www.youtube.com/watch?v=So8F3QToniI

Már nehezen hiszünk a megfoghatatlanban. Ahogy telik az idő, egyre mélyebben határolódunk el attól a részünktől, ami anyagtalan. Persze ennek nem kellene így lennie, de ami jelenleg érződik, az leginkább e felé tart.

A Karácsony alapjainak  elfeledése még mélyebbre süllyesztik az embert az anyagi világba és annak csapdáiba.

Szentség nélkül Karácsonyozni annyit jelent, hogy felületessé váltunk, még akkor is, ha ezek a szép köntösök, amikbe burkoltuk látszólag pompásak.

Sokkal egyszerűbb és méltóságteljesebb ez az Ünnep, mint amivé tettük.

Az ajándékozás ceremóniájának szélsőségében pont eltűnt a lényeg, a meghittség, a konkrét összpontosítás arra, amiről szól, akiről szól.

Számomra ez elszomorító, mert ezen szabadosság  nem köti igazán egymáshoz az embereket, hanem jobban eltávolítja. Karácsony szellemének jutalma az, hogy a Karácsony utáni napokban is marad valami belőle, amit az év folyamán bármikor elővehetünk, felfakaszthatunk.

Sajnos a Vízkereszt ünnepe is elvesztette igazi méltóságát az emberi lelkekben, sőt olyannyira eltűnt, hogy említésre sem méltatják. Pedig ez az Ünnep is ugyan olyan fontosságú, mint a  Karácsony. Nem szabadna ennek így lennie, csak jó mélyen bele kellene néznünk a lelkünkbe, hogy mi a fontos.

Minél tisztábban megfogalmazódnak bennem ezen gondolatok, annál nagyobb erővel hiszem, hogy vannak olyan emberek a környezetemben, akiknek ez még ugyanúgy fontos, mint nekem.

Köszönöm, hogy  eljutottál idáig az olvasásban és megtiszteltél a  jelenléteddel. Szép Karácsonyt kívánok mára is neked. <3 span="">

ui: Persze hihetünk a semmibe is, vagy a szubjektív meglátásaink tömkelegébe, az egyetemesség nélkülözésével, így is lehet "élni", de pont ezért ilyen(olyan) a világ jelenleg, mert ez a káosz van jelen. Ami tiszteletet érdemel, azt már nem tartjuk tiszteletben, de akiben a tiszteletlenség alapjai gyökereznek, azt emeltük  trónra. Elgondolkodtató, hogy ugyan miért?

--pillérei--

Kívánok Neked és a Családodnak tudatos, nyugodt, szép Karácsonyt.
Ezen Ünnepnek a méltóságát, szentségét nem érdemes bagatellizálni , holmi modern felfogással átírni.
Lelkünk békéjének, erősségének pillérei ezek a mélyen magunkba nézős szép napok.
Nem kötelező jelleggel kell Karácsonyozni, hanem szívből és tiszta lélekből. Elég a jelenlét, semmi más nem szükséges, ez az igazi ajándék mások és magunk számára. Számomra ezt jelenti a Karácsony, egy olyan csodás eseményt, ami megváltoztatta a világ menetét, ha még mélyebben tekintünk a lélekbe, akkor esélyt adott arra, hogy tudatossággal változzunk önmagunk felé. Érezd át ezen szavakat és ezáltal lesz Áldott Karácsonyod

--erről--

Köszönöm a figyelmed, azt a jelenlétet, amit azzal fejeztél ki, hogy gondoltál rám, akár csak egy pillanatra is. Ezen pillanatok ereje óriási, aminek értékét a lélek önmagára ismerésével egyre tisztábban megérezhetünk.
A figyelmetlenségünk hatalma egyre erősebben korlátoz a mostani világban, mert az egónk szélsőséges megnyilvánulásai mindig más felé terelnek. Az értéktelen felé nyomnak, ami még jobban kiüresítheti lelkünket, ami még silányabb lelkiséget ad. De ennek nem kell így lennie, ha megértjük a lélek fejlődésének fokozatait és életünk szerves részeinek tartjuk legnehezebb pillanatainkat. Szép fokozatos felépülésre szabad csak számítani, kisebb-nagyobb visszaesésekkel, de ez az egyedüli nem hiábavaló út. Nincs gyors fejlődés, minden tan, ami ezt állítja csak arra hajaz, hogy a könnyelműségünk és türelmetlenségünk erősebb lesz bennünk és elhisszük ezeket. De igazán ezen semmitmondó látszat tanoknak hosszabb távon semmi erőssége nem marad meg. Csak a lelkünk üressége, amit megint valamivel be kell tömködnünk.
Erről beszélek, nem mindegy mivel. Köszönöm a figyelmed.

--te magad--

--a negyedik--
(te magad légy)
A bölcsességed. Ami nem engedi meg, hogy eltávolodj önmagadtól.
Tehát még figyelj arra is, hogy a negyedik gyertyát is gyújtsd meg, a lelkedben is.
...és csak azután jön Karácsony.
(mert a modern "karácsony" ezt el akarja feledtetni)

--negyedik--

Lassan meggyújthatjuk a negyedik adventi gyetyát.
Ez most egybeesik a Szentestével.
Ennek ellenére ugyan olyan fontos a gyertyagyújtás és tudatosítás, a negyedik erény felébresztése magunkban.
Ezen a majdnem négy héten ideális esetben nem hagyjuk magára a lelkünket, hanem a 4 erény fontosságára, tanítására helyezzük a hangsúlyt.
nem könnyű dolog ez manapság, sőt egyenesen nehéz, de azért vagyunk megáldva választási lehetőséggel, hogy olyan döntésieket hozzunk, amivel lelkünk higiéniáját tartjuk szem előtt.
Ez nem divatos mostanában ebben a formában, csak instant módon, mert a türelmetlenség ereje óriási.
Ezért is Advent ünnepe elhomályosodott az emberek lelkében, a Karácsony  méltósága is átváltozott külsőségekké, sima ceremóniává, aminek a legmélyebb értelme nem fakad fel az emberi lelkekben.
Számomra ez rossz érzés, mert az évek folyamán egyre tisztábban megértettem, hogy mindennél fontosabb az a belső biztonság, ami  semmi külső dologhoz nem kapcsolható.
Az ember Adventkor, Karácsonykor ösztönszerűen megenyhülhet, valami magasztos érzéssel még magába is nézhet, de egyre kevesebben teszik ezt, aminek következményeként olyan lényegtelen dolgok vették át a mondanivalóját, aminek semmi haszna nincs a lelkünkre nézve.
Korunk szomorú valósága az, hogy aki mélyebben tekint ezen Ünnepekre, azt már ferde szemmel nézik(tisztelet a kivételnek).Az év körforgásában ezen Szent, tiszta megemlékezések nélkül kiüresedik a világunk, egy személytelen masszává megy össze, ahol a szubjektív vélemények uralma miatt egyre nagyobba  káosz.
Betegségeink alapja ez.
Amiről beszélek, az nem dogmatizmus, nem valami rám erőltetett vallási nézet. Sokan érthettek félre az utóbbi időben, de mivel a lelkemben ez stabilan, elasztikusan megélt minőség, ezért nem törődöm velük. Egy dologra összpontosítok csak, a lényegre, arra a folyamatra, aminek fényében igazán segítségére lehetek embertársaimnak.
Félreértés elkerülése végett semmi kiválasztott funkciót nem töltök be, viszont amit úgy érzek, hogy el kell mondanom, azt elmondom.
Advent negyedik vasárnapján azért gyújtunk gyertyát, hogy a bölcsesség erénye megvilágítsa utunkat ebben a sötét, fény nélküli világban. Advent negyedik vasárnapján  érezhetjük a legtávolabb magunkat a kozmikus intelligenciától, attól a szellemtől, ami biztonságot adhat számunkra, a lelkünket összekapcsoljuk vele.
Ebben az időszakban ez a  bölcsesség segít bennünket emlékezni, hogy van remény, hogy ne anyátlanodjunk el, mert a Megváltás , a megváltoztatás ereje már közel.
Ez az erő, ami közelít felénk, ami a lelkünkben meggyújta a Karácsony fényét, arra emlékeztet.
Megszületik egy ember, akit később isteni erővel hat át Krisztus szelleme.
Jézus gyerekként még nem egyenlő Krisztussal. Ez a kapcsolat csak Vízkeresztkor történik meg, január hatodikán, ami pontosan ugyan olyan nagy ünnep, minta  Karácsony.
Ez is a feledés  bűvkörébe került már sajnos és úgy megyünk át Vízkereszten, hogy egy tudatos, tiszta , ösztönző gondolatot nem táplálunk felé.
Nagyon fontos dolgok ezek, mert egyre nagyobb szükség van ezen információkra, amivel ténylegesen átvészelhetjük lelki válságainkat, és  a világ felől áradó butaságok tömkelegétől így védekezhetünk. Tudom sokaknak nem fontos, amiről írok, de aki idáig eljutott az olvasásban, annak már a lelke nyitottabb és befogadóbb.
Türelmetlenségünk gyümölcseit is megtaláljuk később és a türelmünk gyümölcseibe is beleharaphatunk, ami finom, édes biztonsággal lát el bennünket.
A bizonytalanság hozta depressziókat csak lelki szinten megoldani nem lehet, csak látszólagos javulások lehetnek, de igazi áttörést csakis az hozhat, ha megértjük a lélek és a szellem közötti különbséget és azt, hogy Advent negyedik hetében már szoros kapcsolatot ápolhat a lelkünk a magasabb Énünkkel, amit másképpen  Szellemünknek nevezünk.
Ezen gondolataimmal kívánok neked egy tudatos negyedik gyertya gyújtást és ezután következő áldott Karácsonyt.

--még harmadik--

https://www.youtube.com/watch?v=anh59_Q212A

Még nem a Karácsonyfán kell meggyújtani a gyertyát, még a Karácsonyfa szimbólumának nem kellene megjelennie, egyedül csak az Adventre lenne ildomos összpontosítani.

Mi is úgy az értelme Adventnek, a belső tiszta, őszinte várásnak, ha már ennek a várásnak a közepette tele van feldíszített Karácsonyfával minden?

Előrehozott Karácsonyfákkal csak eltompítjuk ezt a mélységes szembesülési időszakot, amit minden évben szeretettel és tudatossággal meg kellene élnünk.

Elkorcsosult világunkban ez természetes, ami meg igazán természetes, azt elkorcsosultnak tekintik, ideje múltnak.

Lelkünk higiéniája alapvetően ezen Ünnepek tisztaságától, megértésétől is nagy mértékben függ.

Mégis kevesen méltatják alázattal ezen időszakokat.

Csodaszép fényeket kívánok a lelkedben, azt kívánom érezd át Advent harmadik hetének erényét, gyógyító érintését.