Ezen időszak számomra a legnehezebbek egyike volt. Nem fizikális teherben mérve, hanem a tudatos felismerések súlyai miatt.
Összeomlott bennem a régi, mondjuk ezen összeomlás igazán folyamatos volt, de talán ezen évben érte el tetőfokát, ahol ténylegesen szembesülnöm kellett a saját magammal szembeni hazugságaimmal is.
Minél tisztábban megfigyelhetjük magunkat, annál jobban meglátjuk a világ képmutatását is, abban minden olyan részletet, aminek manipulációi az egész világot behálózták már. Nem könnyű ez a felismerés, de ezerszer így, mint egy perce úgy, ahogy régebben néztem magamra és a világra. Ilyenkor konkrét lemorzsolódások észlelhetők a környezetünkben, mert akiben a régi még teret kap, az nem tud azonosulni velünk, sőt támadásnak vesz minden szavunkat, gondolatunkat.
Az igazi képmutatás abból fakad, hogy már jól tudjuk, hogy kikkel vagyunk körülvéve, milyen hazugságokkal hitetjük el magunkat arról, hogy ennek semmi következménye nem lesz magunkra nézve és nyugodtan belesimulhatunk ebbe az érdek világba.
Ezen gondolataimmal kívánok szép napot neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése