Somlekvár

Szépen érik már felénk a húsos som, sajnos a legfinomabb lekvár a teljesen puhára érett, lepotyogó somból készül. A termesztett somok alá érdemes ezért fóliát teríteni és begyűjteni a a potyogókat. Az erdőben pedig.... hát, ügyesnek lenni.

Én a lepotyogót, és külön a fákról a kevésbé érettet is szedtem. A fáról szedettet utó-érleltem, mégpedig úgy, hogy érő nyári alma közé tettem egy hálóban. Szépen puhára érett.

Az érett somot ízlés szerint lehet cukorral vagy édesítővel (térfogatra kb. negyed mennyiségű eritritollal/eritrittel) és kifacsart citromlével (a barnulás ellen), hidegen kikevertem, közben kézzel kinyomkodtam a magokat, majd hűtőbe téve hagytam pár órát olvadni és hatni a cukrot vagy az édesítőt és a citromot. Mindkettő nagyjából ugyanúgy működik szépen leszedte a magokról a gyümölcshúst. Az édesítés mennyisége, a gyümölcs érettségétől és ízlésünktől is függ, ezért kóstolgatással beállítható. A gyümölcsöt ezután felmelegítettem, még nem főztem, csak azért, hogy biztosan minden leoldódjon, feloldódjon, majd átpasszíroztam. Ezután már csak felfőztem, kb. 20 percet forraltam a hőkezelés miatt, mert egészen sűrű volt. Majd csírátlanított üvegbe töltve csírátlanított fémtetőkkel  lezártam. Száraz dunszt, betárolás télire, és kész. Nagyon finom!

hidegen kikeverve is ehető vitaminbomba, és itt látszik, hogy a magok kibújtak
a gyümölcsből már kavargatás közben.

A húsos sós-édes, sokféle felhasználásáról itt írtam jó bőven egy somos gyűjteményt.