Új dimenziók nyíltak meg előttem a rákműtét után, amikor egy jó ideig mindössze tizenöt hozzávalóból válogathattam. Majd amikor már ehettem választékosabban, orvosaim javaslatára elhatároztam, ezentúl kerülöm az adalékanyagokat és nem fogyasztok húst, legfeljebb csak kéthetente egyszer.
Ezt azóta is tartom, bár bevallom, eleinte nagyon nem volt könnyű. Főleg kétfélét készíteni, ám ma már van olyan, hogy akár egy hónap is eltelik nekem hús nélkül.
Most újabb kapuk tárulnak fel, miután bezárom a búza, árpa, rozs és zab elérését, köszönve az egy hete kiderült ételallergiámnak.
A mai vacsorában van egyébként egy kakukktojás, mégpedig a konzervbab. A konzerv termékeket nem mindig szeretem emészteni, nem tudom miért, hiszen végeredményben puha zöldségekről van szó, de valami a konzerválástól megváltozik bennük. Egyébiránt, a bab magas rosttartalommal bír, ami fontos, de ugyanakkor puffaszt. Éppen ezért a káposzta, kukorica, borsó, bab termékek fogyasztása között igyekszem két-három, de akár négy napot is kihagyni, hogy ne terheljem önmagamat.
400 gramm nekem kukorica penne Pasta d' oro (illetve aki amilyet ehet, kíván, van a konyhapolcán)
1 jó nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 kaliforniai paprika (bármelyik színből, de lehet kápia, vagy paradicsompaprika is)
3-5 paradicsom
1 doboz vörös bab konzerv leöblítve
2 marok friss spenót, vagy a mirelitből 10 dkg (ha fagyasztott inkább, legyen a darabos fajta)
1-1 marok friss petrezselyem és koriander
10 csepp citromlé
olívaolaj
só, bors, őrölt római kömény
15 dkg cheddar sajt
Kifőztem a tésztát. A kisfiamnak búzából, magamnak kukoricából gyártottat. A hagymát megpirítottam, hozzáadtam a paprikát, a paradicsomot, átrázogattam, majd a spenótot, fokhagymát, a babot és a paradicsomot is. Kicsi vizet öntöttem alá, megfűszereztem és rázogatva öt perc alatt készre főztem.
Az egészet a tésztára halmoztam, majd megszórtam a sajttal. Az ötévesem, bocsánat a kifejezésért, zabálta.