Búzamentes piskótatekercs

Régen örültem már valamilyen eredményemnek ennyire: megsütöttem az első búzamentes süteményemet! Annak, aki már régóta búzamentesen tüsténkedik a konyhában egy piskótatekercs nem nagy tudomány. Én mégis féltem tőle. Pedig, ha tudtam volna előre! 

Na, persze a búzalisztből sütött sem az ördögtől ered. A szabályokat mindenki ismeri: a tojás sárgáját a cukorra habosra kell keverni, a fehér részét olyan keményre, hogy a fejünk fölé fordított tálból se csússzon ránk a hab, amennyi tojás, annyi liszt, amit kanalanként kell elkeverni cukros sárgájával, majd a legvégén, a lehető legóvatosabban kell belekeverni a fehérjéből felvert habot. Na kérem, a kutya ott van elhantolva, hogy a búzaliszt azonnal csirizesedig, nehezebben válik egyneművé a többi alkotóval. Vannak, akik ilyenkor buborékos és/vagy hideg vizet kevernek hozzá, de legalább sütőport. És ha meg is sül, a végén, ahogy elzárják a sütőt, kiemelik a sütőt az bizony összeesik. 

A speciális búzamentes lisztkeverék itt viszont annyira jól működik, hogy semmi trükkre nem volt szükségem. (félek erről a benne lévő stabilizátor és térfogatnövelő is tehet, de mindent nem lehet elsőre kiszűrni) Ráadásul pillanatok alatt megsült, és utána sem esett össze a tészta. Az íze meg szinte ugyanolyan, talán leheletnyivel édesebb.

A recept amúgy magán a liszt zacskóján szerepel, én csak minden alapanyagból egyel többet tettem:

5 ek. Glutenix Alfa-Mix Glutén-, és búzamentes lisztkeverék
5 tojás
5 ek. nyírfacukor

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra, alul és felül módon. Majd egy alufóliát fektettem egy jókora tepsibe, és azt jól kivajaztam. Ezt követően jött a lényeg: a tojások fehérjét kemény habbá vertem. A próba most a saját fejem volt, mivel Zalán már aludt ekkor (biztos, ami biztos, az első süti próbálkozásnál csendre és nyugalomra volt szükségem!) mivel nem ömlött rám, a sárgáját is habosra kevertem a cukorral. Majd hasonlóan a búzalisztes változatnál jött bele a liszt kanalanként, de nem csak önmagában, hanem  felváltva, a fehérje habjával elkeverve: 1 liszt, 1 tojásfehérje hab, 1 liszt, 1 tojásfehérje hab stb.
A sütőt alul sütés módra állítottam. A tepsiben elkentem a tésztát és alig tíz perc alatt megsütöttem. Nem vettem ki azonnal, elzártam a meleget és még a sütőben tartva  letakartam alufóliával. Pár perc pihenő után kivettem, fotóztam, megtöltöttem saját készítésű szilvalekvárral, feltekertem, fotóztam és ettem is. 

Az ősz slágere: csokoládés körtekrémleves

Nem vagyok valami nagy körtemániás, de Szép Heléna körtéjének nem tudok ellenállni. Igen, a csokoládé miatt. Viszont az, csak kívül feszes, belül viszont puha, és nem löttyedt Vilmos-féléből jó csak igazán. Csakhogy mire odajutottam elkészítsem, az én gyümölcseim kissé túlpuhultak. Így született a csokoládés körtekrémleves.

4 vilmos körte

4 szegfűszeg mozsárban összetörve

1/2 kk. kardemum 

1/2 kk. fahéj

2 csipet vanília vagy egy egész rúd kikapart belseje vagy fél zacskó/ 1 ek. vaníliáscukor  (nekem egy kis üvegben van a vanília)

fél citrom reszelt héja

2 ek. nádcukor

1 dl 20 százalékos tejszín

5 dkg 70 százalékos étcsokoládé

2 dl habtejszín

víz

A körtéket gondos háziasszony módjára megmostam, megpucoltam, felkockáztam. A körtét a fűszerekkel, a citrom reszelt héjával és a cukorral lábosba tettem, felöntöttem annyi vízzel amennyi jócskán ellepte, és hagytam közepes lángon puhára főni a gyümölcsöt. Kb. 5 perc. Ekkor lehúztam a tűzről, hogy beleöntsem a a tejszínt, és egy percig kevergetve a levest besűrítettem. Ezután botmixerrel a nagy részét összetörtem a körtekockáknak, a kisfiam kedvéért hagytam benne egész darabokat is. Ekkor a csokoládé egy részét nagy lyukú reszelőn belereszeltem a levesbe, míg a másik felét gőz felett felolvasztottam. 

Tejszínnel és olvasztott csokoládéval tálaltam a levest. Magamnak, friss hiányban, szárított mentát szórtam rá. 

Folytatódó eperszezon

Hosszú ideje nem írtam a blogomba, aminek számtalan oka van. Az egyik legalaposabb, hogy nem igazán főzök mostanában olyat, amivel "büszkélkedhetem".

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan "unalmas" menü jellemzi a konyhámat, mint amilyet most vezetek. Márpedig egy kiscsoportos óvodás mellett nem lehet nem tudom mire számítani, még úgy sem, hogy az én kisfiam kortársaihoz képest jóval színesebben étkezik. Különösképpen a gyümölcs és zöldség fogyasztását tekintve. Az előbbiből jóformán csak a málna és kivi, az utóbbiból a sóska nem jöhet szóba. Mégis a lehető legegyszerűbb ételeket kell felsorakoztatni és bizony vannak olyan megunhatatlan tételek, amik akár hetente kétszer is szerepelhetnek. Sőt, szerepelniük kell. Ilyen például a mákos tészta, a paradicsomleves, és a tejbegríz. Komolyan írom, hogy, ha egyszer valaki azt mondja nekem, hogy nálam a mákos tészta, mint önálló főétel, és véletlenül sem egy odatévedt desszert szerepel majd az étlapomon, akkor azt finoman szólva is lelükéztem volna...

Arra, hogy a fantáziám enyhén szólva is beszűkült, egy vacsora vendégem hívta fel a figyelmemet. Ugyanis a felkínált krémleves alapanyaga nem volt más, mint a becenevemben is szereplő gyümölcs. 

Amikor éppen ezen filóztam, jött a következő döfés: H. barátnőmtől kaptam egy eperszezonos kulcstartót. Aki meg is jegyezte, hogy mikor a kulcstartó elkészítését megrendelte, még nem gondolta volna, hogy felhagyok annak írásával. Szóval nincs mit tennem, főznöm kell és publikálnom.