Már bő egy év telt el a műtétemtől, és már egy év telt el azóta, hogy az első kemot kaptam, és fenekestül felfordult az életem. S végre túl vagyok egy teljes PET-CT-én is, ami szerint is teljesen egészséges vagyok, gyógyultnak számítok! Megünnepelhettem az egyéves szülinapomat! Napok óta meg akarom írni ide, s aztán mégsem tettem. (Aki aggódott, attól elnézést kérek, és köszönöm)
Vannak napok, órák és percek, amikor hiányzik a blogírás, és van, hogy pont fordítva érzem. Ezért nem írok. Néha törölném az egészet, és teljesen újat kezdenék, néha egyáltalán nem írnék blogot már.Az éjszakai izzadás posztomat 1891-en nyitották meg. 256-an a műtét előtti búcsú postomat, aminek Viszlát! volt a címe. És 195-en olvasták az első bejelentkezésemet a műtét után.
Első perctől tudatosan kevertem az énblog műfaját a gasztronómiával, amit a kezdeteknél úgy éreztem pont jónak. Hittem, hogy a főztem, a receptem nehezen elválasztható, vagy slankítható a mindennapjaimtól. Most is így gondolom. Ezért vagyok "bajban". A mindennapokról nem szeretnék írni, vagy ha igen, nem itt. S ha igen, máshol. Ott is, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon.
Így hát itt, míg nem gondolom másképpen, talán csak a konyhámról írnék.