Hosszúhétvége Innsbruck mellett

A sógoromnál töltöttünk pár napot Tirolban az október huszonharmadikai hosszú hétvége alkalmából. (Sajna nem most volt, de egyre ritkábban jutok a blogomhoz kikapcsolódni.) Ha valakinek van két napja Innsbruckban az alábbi látnivalókat és programot javaslom.

Először is szerezzen be egy Innsbruck kártyát, aminek az ára ugyan borsos, viszont ha már egy hegytetőre fel szeretne jutni, (felvonóval) meglátogatna egy kastélyt és egy látnivalót a hatalmas választékból a környéken, már olcsóbban jött ki, mintha külön vette volna a jegyeket.

A város szélén található például a szépséges reneszánsz Ambas kastély, ahol az angol stílusú parkjában pávákkal sétálhatunk együtt. Ha betérünk megtekinthetjük a Habsburg portré galériát, valamint a spanyol termet. (Lásd lent.)

Igazán különleges élmény a Swarowski kristályvilágba ellátogatni, ezt gyerekekkel, illetve gyermeklelkű felnőttekkel(bocs fiúk) is ajánlom, különösen a klassz játszótere miatt. 

Hangulatosra sikerült a "Kristallwelten" parkja, különösen az alább lebegő kristályfelhők tetszettek. Kár, hogy a fotók nem adják vissza azt a csodaszép szikrázást, amit tapasztalhattunk.

Nekem azonban igazán belül tetszett a kiállítás, aki szereti a fényes dolgokat ne hagyja ki.

 A belvárosban is van bőven látnivaló, méghozzá egymástól kényelmes sétatávolságra. Elsőként mindjárt a Hofburg, a vár, amely mai külsejét Mária Teréziának köszönheti. Az ő idejében nyerte el rokokó stílusát. Itt megnézhetjük a császári család portréival díszített látványos nagytermet, és a császári lakosztályokat.

 Közvetlenül a Hofburg mellett található a Hofkirche. Ebben a templomban található Mária Terézia férjének (I. Ferenc) a síremléke, amelyet hatalmas és roppant részletes, élethű bronzszobrok állnak körbe. A szobrok főhercegeket és császárokat ábrázolnak.

A belvárosban mindenképpen sétáljunk végig a Mariahilferstrasse-n, amely egy hangulatos bevásárlóutca és egy diadalívbe torkollik, és nézzünk le a folyópartra is. 

Jóidőben pedig kihagyhatatlan élmény a Nordkettebahn-nal felmenni a hegyre. A "felvonó" a belváros szívéből indul és néhány átszállással a hegycsúcsig visz. Nem kell rögtön felmenni, mert érdemes a körépső megállónál megpihenni ebédre. Az alábbi képen a napsütésben a hegyoldalban elfogyasztott sajtos-hagymás nokedlim látható.

A kilátás pedig ilyen volt:

Jó kirándulást mindenkinek!

Londoni városnézés

Londonban voltunk a múlt héten és megpróbáltunk három nap alatt annyi benyomást magunkba gyűjteni, amennyit csak lehetett.

Az első programunk a British Museum volt, amit annak, aki jól bírja a kúltúrát és a gyaloglást péntek késő délutánra vagy kora estére ajánlok , ugyanis minden más múzeummal/galériával/templommal ellentétben, ahová legkésőbb fél 5ig lehet bejutni, a British Museum péntekenként 20.30-ig tart nyitva. Itt minden megtalálható, az asszír óriásoktól a kínai mestermunkákon keresztül egészen a

kristálykoponyáig. Mi másfél órát bóklásztunk csak, mert másodjára jártunk itt, de aki először jár erre, annak inkább 2-3 óra minimum szükséges, attól függően, hogy melyik kiállításokat szeretné megtekinteni.

A múzeumi túra után jólesik egy kiadós ebéd, amelyet bármelyik autentikus pubban elfogyaszthatunk, mindegyikben ugyanazt az étlapot fogjuk megtalálni és mindenütt ugyanazt a jó minőséget kapjuk ugyanazon a csillagászati áron.

Ha olcsóbban akarunk étkezni, látogassuk meg a legközelebbi Sainsbury's áruházat, ahol valami zseniális a választék ALE-ből (csodafinom, ízes sörökből) és mindenből amit csak akarunk, vagy nézzünk el egy piacra. Az alábbi képen a Borough piacról láthatunk egy pités pultrészletet.

A piactól egy pár lépésnyire magasodik a Southwark katedrális, valamint a háttérben látható üvegmonstrum, ahol állítólag 40.000.- ember dolgozik nap mint nap. Félelmetesek az ellentétek.

Ha már Londonban vagyunk, mindenképpen sétáljunk le a Temze partjára, végtelenül bővelkedik látnivalókban. A sapkát és sálat viszont tavasszal se hagyjuk otthon, mert a szél igencsak jeges tud lenni. Ne tévesszen meg senkit, hogy a helyiek nem viselnek kabátot, a turistákon nem véletlenül van...

Esti séták alatt ne hagyjuk ki a Piccadilly Circus-t, ahol mindig zajlik az élet, innen indulhatunk a nyüzsgő Soho felé, és ha már erre sétálgatunk, a kínai negyedet se hagyjuk ki. Kivilágítva lenyűgöző látványt nyújt.

Természetesen nincsen London Tower és Tower Bridge nélkül, így ezeket is meglátogattuk. A Tower fantasztikus élmény volt másodjára nézve is, a hídon viszont véleményem szerint épp anyit ér az utcaszinten átsétálni, mint a tetején, így ha valakinek véletlenül nincsen London Pass-a, annak nem biztos, hogy megéri a 9 fontos belépőjegyet.

Ha olyan szerencsénk van, hogy kisüt a nap (meg egyébként is) mindenképpen látogassunk el a City parkjaiba, zöld nélkül nincs londoni hangulat. Az alábbi mókuskát a Saint James's parkban sikerült lekapnom.

A Green park, vagy a Saint James's felől attől függően honnan érkezünk, érdemes elsétálni a Buckingham palotához, ahol 11 óra környékén szokott őrségváltás lenni.

Ha valami igazán elegánsra vágyunk, High Kensington környékén tegyünk egy sétát.

A bejegyzésem végére hagytam London leghíresebb áruházait. A Harrods-ban az ember csak kapkodja a fejét a fényűzéstől. Maga az áruház gyönyörű, olyan mint egy múzeum, de az élelmiszer részét leszámítva az ember szinte semmit nem engedhet meg magának.

 

Az Oxford Circus-nél található Liberty Áruház szintén impozáns látványt nyújt. Be nem jutottunk, mert bezárt, mire ideértünk, viszont ha gyermekkel vagyunk a közelben található Hamleys üzletet semmiképpen se hagyjuk ki, ez ugyanis a világ legnagyobb játékboltja.

A közlekedés Londonban igen egyszerű, ha a metró és a gyaloglás kombinációját választjuk. Egy tipp a Londonba utazóknak: vigyetek magatokkal Pay pass-os bankkártyát, ezzel ugyanis lehet metrózni és buszozni így nem kell méregdrágán jegyeket venni (buszra már nem is lehet) és nem kell sorba állni Oyster vagy Travel Card-ért sem. Gyors és kényelmes megoldás és napi limitje van, azaz akárhányszor is metrózunk egy nap x fontnál nem von le többet, aszerint, hogy hány zónába léptünk át. 

Advent Graz városában

Próbáltunk családostul karácsonyi hangulatba kerülni, ehhez pedig a legideálisabb valamelyik osztrák városi advent felfedezése. Grazba mentünk, amit bárkinek csak ajánlani tudok, annak ellenére, hogy mint a képeken is látszik az idő idén nagyon nem volt kegyes hozzánk.

Graz óvárosa tele van kisebb-nagyobb adventi vásárokkal, odalátogatóknak ajánlom figyelmébe a www.adventingraz.at című honlapot. A legzsúfoltabb forralt ital és karácsonyi apróság lelőhely a főtéren található, az egyik legszebb kis kristályszerű bódékkal egy utcával feljebb, a személyes kedvencem, pedig a város közepén található hegy, a Schlossberg tetején. A kilátás a Schlossbergről egyébként fantasztikus, mindenképpen érdemes felmenni gyalog, Schlossbergbahn-nal, vagy lifttel. 

A másik "kilátó" a belvárosban, ahonnan a fenti kép is készült egészen más hangulatú. Ausztria legelegánsabb áruházának legfelső emeletén található egy tetőterasz, ahol szintén megihatunk egy pohár forró italt, vagy elfogyaszthatunk egy süteményt.

A forralt borok közül a helyi borfajtából a Schilcher(egy rozéfajta)ből készült a legízletesebb, az édesszájúak pedig feltétlenül kóstolják meg a tojáslikőrpuncsot. Ha jó kis étterembe és stájer ízekre vágyik valaki, annak a Glockenspielplatz-on (Harangjáték téren) található zegzugos kis éttermet ajánlom. Egypár forraltboros házikón kell átvágni a bejárathoz. Istenien főznek, többek között az alábbi pikáns vadragut is ott ettük.

Grazot Ausztria kulináris fővárosának is szokták nevezni, méghozzá azért, mert nemcsak a stájer konyha, hanem az egész világ remekeit végigkóstolhatjuk. A tradicionális osztrák helyek nagyon hamar megtelnek (és nemcsak az adventi időszakban), de van bőven alternatíva. az alábbi görög étterem (Dionysos) többek között mennyei ételekkel vár a belvárosban. A görög tulaj és személyzet pedig még autentikussá is teszik. Ha valaki olcsóbban szeretné a vacsoráját elfogyasztani, akkor pedig az egyetemi negyedet ajánlom, aminek szintén megvan a maga hangulata.

Pár nap Makarskán

Bár már elmúlt a nyár, de visszatekintésnek egy pár fotót még megosztanék, amik Augusztusban készültek.

A nyár lezárásaként eltöltöttünk egy meghosszabbított hétvégét Horvátországban, Makarskán. Nagyon szép vidék hatalmas hegyekkel és kristálytiszta tengerrel. Kirándulni vágyóknak is optimális, mert sok szép hely van a közelében. Viszont ha valaki nem szeret hering módjára összezsúfolódni a tengerparton, akkor augusztusban messziről kerülje el. A fenti képen nem látszik, mert már vacsora közben készítettem az étterem teraszáról, de nappal félelmetes tömeg van, ami a 8 kilóméter hosszú, de roppant keskeny aprókavicsos strandon nem tud eloszlani.

Ha valaki Makarskára menne nyaralni érdemes rászánni egy napot a hajókázásra. Hatalmas élményt tud nyújtani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Friss levegő, hullámok, napsütés, tenger és frissen sült halacska. Mi kell még?

A mi hajókirándulásunk célpontja Brac volt, azon belül pedig a bájos Bol városka, ahol a szép kis óvárosi kikötőből egy mesés pinea-sétányon keresztül könnyen le lehet sétálni a kék zászlós strandra. Itt is kavicsos a part, de épp ennek köszönhetjük a kristálytiszta vizet.

Alább egy kis ízelítő található arról, hogy mit együnk Horvátországban a tengerparton. Burekot, tengeri herkentyűket és grillezett husikat (az elmaradhatatlan ajvárral) minden mennyiségben. A tengerparton meseszép kilátással is találunk elfogadható árú és kiváló konyhájú éttermeket.

Hazafele, ha autópályán jöttök délről, feltétlenül álljatok meg a Krk folyó melletti autópálya megállóban. Építettek egy szép kis kilátót és onnan készítettem az alábbi fotókat.

Egy hét Toszkánában

Úgy vélem Toszkánáról írni nagyon is odaillő egy sütis, főzős blogba. A toszkán konyhánál nagyszerűbbel ugyanis én még nem találkoztam. Ez az a hely ahol néhány minőségi hozzávalóból mindenfajta faxni nélkül egyszerű és roppant ízletes ételeket készítenek. Olyanokat, amin a napfény és a frissesség íze érződik.

Júliusban eltöltöttünk egy csodálatos hetet Itália szívében, az Etruszkok utódai között Dél-Toszkánában, kisebb kiruccanásokkal a szomszédos Umbriába. Otthagytam a szívem. Minden tökéletes volt. Toszkána olyan, mintha a nagybetűs nyugalom szállt volna erre a csodaszép színes vidékre. Az ország belsejében voltunk ezúttal, így a tengerpartot nem láttuk de ezt leszámítva minden megtalálható ezen a részen. Minden dombtetőn elbűvölő középkori városkát, templomot, vagy várromot találunk és minden völgy gyönyörködteti a szemünket egyszerre színes és békés vidékével. A ciprusokkal szegélyezett utak és kis ligetek, a végtelen napraforgómezők, a bájos elhagyatott kőházak, a szőlők és olajfák jellemzik a toszkán dombokat. Találunk itt ugyanakkor vadregényes hegyeket, rengeteg termálforrást, és igazi csodavárosokat ahol a történelemkönyvek lapjain érezhetjük magukat. Toszkána a művészet bölcsője. Az építészet, a festészet, a szobrok, mind lenyűgözik az arra látogatót. A kisvárosok pedig a maguk meseszerű hangulatával, apró üzleteivel, galériáival, borozóival és számtalan étteremmel feltöltenek energiával. Alább mutatok egy kis fényképes ízelítőt arról, hogy miket is néztünk meg illetve, hogy mit kell feltétlenül megkóstolnia annak, aki erre jár.

A szállásunk a fenti Chianciano Terme városában volt (Val di Chiana), ami ideális kiindulópont ahhoz, hogy bejárjuk Toszkána belső részeit. Itt is van egy kis óváros szép kilátással a dimbes-dombos vidékre és a Monte Amiata-ra, Dél-Toszkána legmagasabb pontjára. Mindenkinek ajánlom aki igazi toszkán kirándulós, jókat evős és ivós hetet szeretne, nagyon jól be lehet innen járni a vidéket.

1. nap
Castiglione del Lago (Umbria) és Cortona

A Lago Trasimeno Közép-Itália legnagyobb tava. Castiglione del Lago városa belenyúlik ebbe a szépséges tóba. Ha valaki hűsölni vágyik, fürödni is lehet benne, ha nincs negyven fok, akkor pedig mindenképpen érdemes felmászni az Oroszlán erődbe és körbesétálni a várfalon. Csodálatos kilátás nyílik róla a tóra. A várfosfalon belül egy hangulatos kisvárost találunk és egy bájos kis erődöt olajfaligettel.

Hazafele megáltunk a legtoszkánabbnak nevezett városkában. Ezennel mindenkit figyelmeztetek, hogy a legkényelmesebb cipőjét válassza Cortonához mert bár mindegyik toszkán város dombtetőre épült amiben jártunk, messze ez volt a legmeredekebb.

2. nap

Bagni di San Filippo

Ez az a kitérő, amit mindenképpen érdemes megtenni. Pár kilóméterre a szálláshelyünktől rejtőzik egy erdei kis termálforrás egy csöpp városka San Filippo mellett. Ez a forrás lefelé csordogálva természetes kis medencéket alakított ki, ahol megmártózhatunk egy kicsit és kikapcsolódhatunk. Nagy élmény volt számunkra.

Montepulciano

Itt találtuk a legjobb (és legdrágább) éttermeket, a leghangulatosabb boltocskákat (vettünk is mindent az olajtól az etruszk ékszerekig) és egy szuper középkori pincét, amit végig is lehet kóstolni. Montepulciano főterére pedig többek között az Alkonyat filmekből is ráismerhetünk, mert itt forgattak egy jelenetet. Az épületek ma is eredeti pompájukban tündökölnek, nem csodálom, hogy megihlette a rendezőket.

3. nap

Arrezzo

Ez a város sem arról híres, hogy sok benne az egyenes felület. A főtere is szép meredeken húzódik meg a címerekkel díszített középkori házak között. Nagyon hangulatos a történelmi óváros, a központban rengeteg templommal. Mindet érdemes megnézni, mert építészetileg is szépségesek és olyan műalkotások találhatók bennük, mintha múzeumban járnánk.

Pienza

Innen készítettük a bejegyzés nyitófotóját is, így könnyen elhihetitek, hogy mesés kilátás nyílik a szerelmesek utcájából. A városka egyébként a pecorino sajtról nevezetes, amiből az én gyomrom csak a kevésbé érett verziót  veszi be. Ami azt illeti elég penetráns a szaga és az íze is.

Egyébként kifejezetten bájos kis településről van szó, régi téglaházacskákkal festői környezetben. A templom mellett induljunk el kilátást vadászni.

4. nap

Assisi 

Assisi történelmi városa hatalmas óvárossal büszkélkedhet és gyönyörű. Az 1. számú látnivaló természetesen a Basilica di San Francesco (Szent Ferenc) templom, ahol belépőjegy nélkül járhatjuk végig az alsó (itt található a híres szent sírja is) és felsótemplomot, valamint a kincstárat. Nem kevés ideig tart amíg mindent végigjárunk, és már csak ezért a csodáért is érdemes Assisibe látogatni. Fotót még a hegy lábától javasolt készíteni, mert fent nincs az a látószög, ami be tudja venni. Jó pár templom található még a városban, ahova érdemes betérni. A Santa Chiara templomot (Szent Klára) semmiképpen sem hagyhatjuk ki, itt van az a kereszt is, amely a legenda szerint beszélt Szent Ferenchez.

Perugia

Perugia az egyetlen olasz város eddig, ahova nem mennék vissza. Lehet, hogy csak szerencsétlen napot fogtunk ki, de leszámítva a híres egyetemét, ami mellett parkoltunk és egy helyi hölgy sugallatára megnéztük a szépséges templomát és botanikus kertjét, valamint a főtér impozáns szőkőkútját (Fontana Maggiore) nem sok emlékezetes dolgot láthattunk. 

5. nap

Bagno Vignoni

Ezt a napot "pihenőnapnak" szántuk így csak nagyon közel lévő apró helyeket választottunk a napsütötte délutánunkra, a délelőttöt pedig egy helyi termálfürdőben töltöttük. Bagno Vignoni egy pöttömke kis település szintén eredeti állapotában tárul elénk. Az a különlegessége, hogy a falu főterén tör fel egy termálforrás, így a "főtér" valójában egy kis tavacska. Ide járt a reumával küzdő Lorenzo Medici is mártózni, de sajnos ma már nem fürödhető. Egyébként az egyszem ajándékbolt ára csillagászati, viszont az éttermecskék bizalomgerjesztőek voltak. 

Rocca d'Orcia

A szomszéd hegytetőn található kis várrom, volt a következő megálló. A fiúk felcaptattak a hegy- és toronytetőre, én csak a kilátóig jutottam, valamint egy helyiek által látogatott kávézóba ültem le egy kis jeges kávékrémre. Ez utóbbit mindenkinek ajánlom, mert amellett hogy kellemesen hűsít és a desszert iránti vágyat is elűzi, ellát a délutáni koffein adaggal is.

6. nap
Siena
Búcsúzóul még rászántunk egy napot erre a csodás téglaháztengerre, ami ugyanígy festett már a 14. században. A legutóbbi toszkán utunkon nem jutottunk be a dómba így most egyértelmű volt, hogy Sienába vissza kell jönnünk. Megérte a második látogatást is a dóm, hiszen lenyűgöző volt kívül-belül egyaránt. Ne sajnáljuk rá a belépőjegy árát.

A dómon kívül a Piazza del Campo, ez a híres kagyló alakú tér az, ami mindenkinek eszébe jut Siena hallatán. A harangtoronyba csak edzettek kaptassanak fel, méghozzá olyanok, akik nem küzdenek klausztrofóbiával, mert a lépcsők szűkek. A kilátás viszont bámulatos.

Lehet látni az egész várost. A sok kis középkori téglaház és az egyforma tetőcserepek alapozzák meg az utánozhatatlan látványt. Egyenes vonalú utca nincs, minden kanyarog és sok a meredek utcácska is. Mint ahogy a fenti látnivalók közül is a legtöbb, Siena egész történelmi belvárosa is a világörökség része. 

Az alábbi képen pedig a Piazza del Campo látható felülnézetből. Itt zajlik a Palio, a Sienai városnegyedek híres versenye is.

Végül egy kis gasztro összefoglalót osztok meg veletek.

Mit igyunk Toszkánában?
Bort. Méghozzá ebben a régióban leginkább vöröset. Ha boltba megyünk keressük a DOCG jelzésű fajtákat, ez mind élvezhető. Személyes kedvencem a Chianti, de aki a testesebb borokat kedveli ruházzon be egy üveg Brunello-ra. Ha étteremben szeretnénk bort fogyasztani és nem szeretnénk ott hagyni az utosló centünket is, a Vino della casa, azaz a Ház bora a mi választásunk. Általában könnyű, környékbeli borok.

Mit együnk Toszkánában? (Mindent... hála a rengeteg dombon felfele sétálásnak úgysem hízunk meg.)
Először is Pici-t, kézzel gyúrt, szabálytalan hengeres tésztát, bármely elkészítési formában amit kínálnak.

Húskedvedvelőknek ajánlom a vaddisznót, ami körül Toszkánában úgy tűnik szinte kultusz alakult ki. Olaszul Cinghiale a neve, így ezt keressük az étlapon. Montepulciano-ban én pappardellével (házi szélesmetélttel) és paradicsomszósszal ettem. Nem vagyok nagy húsrajongó, de szerintem életemben ennyire finom ételt még nem ettem. Ez volt a búcsúvacsorám. Egy pohár Chianti-val páratlan ízélményt nyújtott.

Válogatósaknak biztos pont a kemencében sült pizza. Nehéz vele mellé fogni.

Ha pedig vacsoraidőben úgy érezzük egy falat sem menne le a torkunkon annyit ettünk a héten, egy kis bruschetta akkor is könnyen lecsúszik. Borharapónak sem utolsó.

Búcsúzóul még annyit, hogyha valaki Toszkánába készül, hangulatébresztő gyanánt feltétlenül olvassa el Máté Ferenc Toszkána hegyei, valamint Bor, Mámor, Toszkána című könyvét. Remekül "felkészítenek" a toszkán életérzésre.