A nyári hóember

.

Újabb gyerektakaró készült. Igaz Frozen hercegnőt akartam először, majd a rendelkezésre álló időt és képességeimet figyelembe véve - mivel a mesénél kellett maradnom - Olaf a hóember lett a téma. 

Kezdődött a "falra mászással". Pedig már vissza kellene adnom ezt a projectort, de mindig csak nálam marad. Nem véletlenül. Most is nagyon hasznos volt. 

Ezen a ponton érkezett haza a férjem, aki konstatálta, hogy megint csak nem a pókhálókat kergetni másztam a kanapé tetejére...... majd szólt, hogy hoz pizzát ebédre! Ujjé, ha varrni szeretnék, akkor nagyon tudom a pizzát szeretni! :-) Tehát így két egész nap áll a rendelkezésemre + egy délelőtt, persze az éjszakákat is hozzászámolva,  ettől még jobban ment a munka!  Falon mászás után földön rajzolás következett, némi anyag válogatással:

Közben kialakítottam a stratégiát, mert járatlan vizekre eveztem egy kicsit.

Olaf fejét külön alakítottam ki. Az applikáláskor a fóliára előrajzolt mintához igazítottam a darabokat. Az érfogó most különösen jó szolgálatot tett!!! :-)

Amikor minden részlet a helyére került, akkor ment a vasaló alá. Na jó a kukás-zsák nélkül :-)

A hátteret szabadon szabdalásos technikával varrtam össze. Képek nem készültek, mert közben inkább csúnya szavakat mormoltam. Annyi baromságot sikerült közben elkövetnem, hogy majdnem miszlikbe aprítottam az egészet. De végül felvasaltam szegény Olafot.

Aztán gombostűvel helyet kerestem a "dekorációnak".

Majd hosszas gépi varrás következett, mire minden darabot felvarrtam.

Közben a csodálatos (egy cseppet sem olcsó) tűzőtalpam újfent megadta magát. (Jelentem ez az 5. darab ami eltört Pfaff-os életemben)

De így aztán most elhatározásra is jutottam, majd ha meg is valósul, akkor írok róla. 

Na jó, több részletfotó nincs róla, mert jött az újabb éjszaka és a reggel, én csak varrtam és varrtam, tűztem ahogy tudtam, de végül csak elkészültem. A Budapestre tartó buszra fel is tettem, ahova meg is érkezett. 

Innen hosszabb útra indult és már egy mosolygós, gyönyörű kislányé! :-)

ui: Voltak félelmeim, hogy milyen hatással lesz a gyermek fejlődésére nézve az a tény, hogy a takarón virágok között örül egy hóember. Ráadásul az eredeti fotón még egy nap is volt amely erősen tűzött. Ezen aggódva varázsoltam önhatalmúlag hópelyheket a háttérbe. Ezt követően kaptam az információt, hogy a mesében ez Olaf álmaként valósul meg ez a jelenet, aki nagyon szeretne nyáron is boldog lenni. Így már nem aggódom a kislány esetleges pszichés anomáliája  miatt. :-))

Van aki új cipőre, én új talpakra vágytam............. applikáló talpak

.

Írok cikkeket a céhes újságba tapasztalataimról a varrógéptalpakkal kapcsolatosan. Teszem ezt úgy, hogy nem vagyok kitanult szakmabéli. Ez egyrészről talán jó, hiszen ha a foltvarrók táborát megvizsgálnánk, akkor persze be kell ismerni jópáran vannak olyanok akiknek szakmája a varrás valamilyen formában, de azt gondolom a többség nem hivatásszerűen ül a varrógép mellé. Így első gondolatom szerint hasznos egy olyan vélemény amely kimondottan csak a  tapasztalatokra épül, nem szakmabéli nyelvezetekkel. Másrészről én akkor is csak egy kozmetikus vagyok, igaz lelkem legbelső zugáig megszállott, lelkes foltvarró, igyekszem magam képezni foltos téren is amennyire lehetséges, de lehet, hogy valamit nem jól tudok, varrok, fogalmazok meg. Így aztán igyekszem minden lehetséges információt begyűjteni egy-egy cikkhez, nehogy tudatlanságom okán ostobaságokat írjak, esetleg a saját gépemhez (Pfaff) kapható talpakról írjak csak.

Az elmúlt egy évben minden második hónapban jelent meg írásom a céh újságjában, próbáltam tematikus rendbe szedni a rendelkezésünkre álló varrógéptalpakat. De mára már egy kissé kedvem szegtem, hiszen olyan kevés visszajelzést kaptam, hogy nem is tudom van-e értelme ennyi időt foglalkoznom vele. Pedig sokat járok foltosok közé, de bevallom eddig  csupán 4, azaz négy ember mondta/írta, hogy örül, vagy hasznos, hogy írok. Persze tudom az újságcikkre nem lehet reagálni közvetlenül, de így nekem is nehéz. Persze önszántamból, foltvarró-társadalmi munkaként vállaltam el az egészet, szabadidőben, segítő szándékkal írok, így néha egy pozitív (vagy akár negatív is!!! )  visszajelzés azért jólesett volna.

Azt gondolom, hogy sok nem-céhtag is varr foltot, használja a varrógépét, így a cikkeimet folyamatosan ide is fel fogom tenni.

Így aki céhtag, annak ez a bejegyzés nem lesz újdonság, de remélem, hogy az olvasóink  között lesz akinek talán hasznára válik, ha  olvashatja véleményem, meglátásom.

 Most az applikáló talpakkal tett kísérleteimről, tapasztalataimról írok.

Foltvarrott munkáink készülhetnek applikálással is. Az egyszerű cikk-cakk öltéssel is,-  de akár kihasználva a legmodernebb varrógépek számtalan öltésprogramját -  dekoratívan lehet felvarrni a rátétnek szánt darabokat.  Hosszú ideig ehhez az egyszerű cikk-cakk varrótalpamat használtam. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy inkább kerültem az applikálást? Akkor szép a munkánk, ha egész pontosan a ráhelyezett anyag szélénél fut a varratunk, az íveket szép egyenletesen követjük, az éles szögleteknél pontosan követjük a sarkokat, az applikáló öltésünk követi az applikálandó darab vonalát. A cikk-cakk varrótalppal is természetesen felvarrható, de ha egyszer a varrógépünkre felkerül a nyitott applikáló talp, akkor minden gond nélkül egyszerűen és legfőképp pontosan, egyenletesen és szépen varrhatunk!

Hogy miért is más ez a talp? A képen jól látszik, hogy széles – azaz stabilan rögzíti az anyagot a tűlemezhez- ugyanakkor középen nyitott, így teljesen belátható számunkra varrás közben az összes kényes részlet. Végre biztonságosan tudom a tűt pontosan a két anyag találkozása mellett vezetni! Ez különösen a gépi pelenkaöltés esetében elengedhetetlen. 

Természetesen majdnem minden géphez beszerezhető ilyen talp, de általános talpként is, amely talpkonvertálóval a felfüggesztésnek megfelelően szinte bármelyik varrógépre felhelyezhető.  Létezik fém illetve műanyag kivitelben is. Én személy szerint a fém talpakat jobban kedvelem, de mivel elöl teljesen nyitott talpról van szó, így a műanyag is teljesen jó. (Open toe foot néven kell a külhoni honlapokon keresni, de hazánkban is  egyszerűen beszerezhető! A Bernina gépekhez nyitott hímzőtalp néven találtam meg)

Ez az a talp, amit őszintén ajánlani tudok minden kedves foltvarró társamnak!

Bevallom olyannyira megkedveltem ezt a talpat, hogy gyakran inkább ezt használom kényesebb varratok esetén is, ha nagyon-nagyon pontosan szeretnék varrni. Mert végre mindent látok varrás közben!  Biztos segítőtárs ez a talp az íves vonalú árokban varráskor is. (pl íves formák ferdepántjainak rögzítésekor)

 Az igazat megvallva kipróbáltam egy másik – kimondottan applikálásra tervezett – talpat is. Az oldalnézeti képét fényképeztem hátulról.

Ezt a talpat azért tervezték (egyes prospektusok szerint), hogy ha nem valamilyen lazább öltéssűrűségű öltéssel dolgozunk (pl pelenkaöltés, ahol nem halmozódik fel nagyobb mennyiségű cérna), hanem  pl szatén öltéssel – sűrű cikk-cakk öltéssel -  szeretnénk az applikációt díszíteni, akkor elvileg ezt ajánlják. Mert az alján fut egy rés, amely a felvarrt cérna által keletkezett magasságot szépen elvezeti, miközben a talp az anyagot változatlanul a tűlemezen tartja. Persze nekem ilyen talpat be kellett szereznem. Amikor egyenes részeken haladtam a varrógéptalppal, akkor tökéletesen lehetett vele dolgozni. A talp maga keskenyebb, a lábak viszont szélesebbek, így tökéletesebben rögzíti az anyagszéleket, a talp belső felét neki lehet illeszteni a felvarrandó darabnak, így az egyenes részeken tökéletes varratképet ad, nem is engedi „eltáncolni” a talpat az anyagszéltől.  Ám nem csak négyzeteket és téglalapokat applikálunk! A talppal egy virágot próbáltam szaténöltéssel felvarrni próbaképp és bevallom összességében nagy csalódás volt. A legkényesebb részeknél – az íveknél - a műanyagon keresztül nem is láttam tisztán, hogy hol is varrok, az eleje nem volt nyitott, így fordulásoknál csak úgy varrogattam és egy cseppet sem voltam biztos abban, hogy jó helyen is járok. Összességében a nyitott applikáló talppal jobban lehetett dolgozni a kényes részeken, a zártabbal pedig csak az egyenes szakaszokon, akkor, ha a két anyag színe jelentősen elüt egymástól.

 Az első képen ez látható, a másodikon ugyan annak a mintának ugyan az a kényes íve a nyitott applikáló talppal. Talán nem kell tovább magyaráznom a különbséget!  Messze a nyitott applikáló nyert a versenyben, amelyik a második képen látszik!!!!!!! (Jól látható az első képen, hogy a műanyag talp hogy torzítja el látványilag az alatta lévő anyagszéleket- na ezért nem szeretem a műanyag talpakat!)

Trixi írt egy e-mailt nekem, hogy beszerezte a nyitott applikáló talpat a cikk hatására és "zongorázni lehet vele a különbséget". Köszi Trixi az e-mailt!

Ezen aztán felbuzdulva elővettem az összes olyan varrógéptalpamat, amit „valami felvarrására” terveztek.  Minden ilyen talp hátoldalának (az egyszerű cikk-cakk talpnak is!) egyforma a kiképzése, azaz egy rés van a fenekükön, hogy amit felvarrunk (anyag vagy több cérna) annak legyen helye, hogy ne emelje fel a talpat az anyagról.  (tehát a nyitott applikáló talpon is van, nem csak a szaténöltéshez kimondottan ajánlotton) Az egyenes varráshoz használatos talpakon ilyen nincs.

 

Ha applikálunk, akkor mindenképp érdemes próbavarratot készítenünk, mielőtt a kész darabot varrjuk. Így ellenőrizhető, hogy a megfelelő öltésszélességet, öltéshosszt és öltés távolságot választottuk-e. A szálfeszítést is érdemes ellenőrizni, hiszen  pl. ahhoz, hogy a szaténöltésünk plasztikusabbá válhasson egy kicsit lazítani kell a felső szál feszességén, így jobban kidomborodhat a varrat a munka színén.

Ha nagyobb munkához állítottuk be a megfelelő paramétereket (öltéstípus, öltésszélesség, feszesség, stb…), akkor azokat mindenképp jegyezzük fel egy papírra, így ha másnap – vagy következő héten – tudjuk csak folytatni a munkánkat, akkor ugyan olyan beállítások mellett dolgozhatunk tovább!

 Az applikálás egyedivé teheti a munkánkat, érdemes hozzá beszerezni egy speciális talpat, hogy élvezetes és könnyű legyen vele a varrás!

Adventi kalendárium

.

Tegnap elkészült. Mondhatni monumentális darab lett, de ez volt a kívánság. 120 cm széles és mind a 24 zsebe remélhetőleg kedves kis ajándékokat fog majd rejteni, melyek akár színes ceruzát, gyurmát, kisautót is be tudnak fogadni.

Az igazat megvallva nem is hittem, hogy ennyi apró részlettel kell majd megkűzdeni. Amikor rájöttem, hogy a zsebekre számokat kell varrnom, akkor egy kicsit megijedtem. A nyomtatható számsablonok keresgélését elvetettem, mert tudtam, hogy akkor ott fogok a számítógép előtt több órát ücsörögni, így inkább magam rajzoltam meg őket. Majd kivágtam. 

Eleinte azt hittem, hogy csak felragasztom a zsebekre és kész, de aztán elképzeltem a kíváncsi kis kezecskéket, matató kis ujjacskákat, ahogy oda-oda tévednek a zsebekhez és akkor eldöntöttem, hogy bizony azokat fel is kell géppel applikálni.

A zsebek felvarrásánál is ügyeltem, hogy bírják majd a "terhelést", huzigálást ezért minden csíkot külön varrtam. A zsebek elválasztóit külön szabtam, amibe befogattam a zseb-sort. Így szebben is áll és így minden sort külön is lehetett plusz varrattal rögzíteni. 

Az egészet egy nagyon merev vatelinszerű anyagra varrtam, így az összerögzítés  is biztosítva lett. A zsebeket külön jól levarrtam az elválasztásnál. majd arcot varázsoltam a mikulásoknak. 

Francia csomó szemük lett és apró csörgőkét varrtam a sapkájuk végére. 

Hátlapoztam, szegtem és bújtató került a hátára. Már csak egy hétig kell valahol pihenniük :-)))

Az én mikulásgyáram

.

Egy kisgyerekeknek szánt adventi kalendáriumon dolgozgatok. Nem szeretem ha az idő szorít, de mese nincs, ennek egész biztosan időben el kell készülnie.

Teljesen szabad kezet kaptam, csak a végleges darab szélessége adott és a funkció. 120 cm szélességű és pakolható zsebek a cél. Legyen hely színes ceruzáknak, gyurmáknak és más nem csak csokoládé-féle ajándéknak is.

Miután vagy két napot eltöltöttem a kigondolással. (rettentően irigylem azokat, akiknek csak ÚGY kipattan a fejéből jobbnál jobb ötlet !!! ) lett egy A-terv, majd kiderült róla, hogy nem jó, aztán jött a B-terv, aminek aztán neki is álltam.

Az alapminta Art to Heart motívum. A mikulások sora adja a dekorációt a falvédő funkciót is ellátó adventi kalendáriiumnak.  Mivel a szélesség adott, így 10 db mikulás gyártásának álltam neki.

Zsuzsa mutatta ezt a fantasztikus ötletet!!! Ha több darabból áll egy applikált darab, akkor egyesével kell öket összeilleszteni. Ez most nekem nagy könnyebbség volt, hiszen el sem fértem volna sehol a széles anyagommal amelyiken egy halom fecni várja, hogy pontosan felvasaljam.

Sütőpapír darabra szépen megalkottam a mikulásokat egyesével.

Majd a sütőpapíron levasaltam őket darabonként. (Vigyázat!!!! Nem minden sütőpapír alkalmas erre, egy próbadarabon ellenőrizni kell, hogy tényleg lejön e kihülés után a kétoldalán ragasztós anyag!)

Kihülés után lehúztam a mikulásokat:

Most várják, hogy az anyagra felvasalljam őket :-))

Felvasalás után jön a körülapplikálás és a 24 zseb elkészítése.

Kisfiúk szobájába

.

Egy ismerősöm kért meg, hogy unokája szobájának díszítéséül felhasznált anyagok maradékaiból készítsek ágyneműket. A finom kékes-zöldes üde anyagok nagyon kellemesek voltak összhatásukban. A díszítést a takaróhuzatok közepére applikálással oldottam meg, a bajuszukat szabadgépi tűzéssel kanyarítottam rájuk

Syverkstan honlapján ingyenesen letölthető mintákat már nézegetem egy ideje. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje végre életre kelniük!

Nem kimondottan fiúsnak, inkább kedvesnek és játékosnak mondanám ezeket a  macskákat.

Kár, hogy nincs még unokám, hogy sok ilyen bohó macsekot varrhassak. De tudom, mindennek ki kell várni az idejét :-)

Nyári tábor ........az utolsó fecniig

.

Ó, igen tudom, hogy nagyon is eltűntünk. De nyár van és ilyenkor minden olyan sűrűvé tud válni körülöttünk A gyerekek is többet járnak haza és ha tehetjük, akkor velük töltjük a szabad perceket.

Minden nap készültünk írni, de aztán elmaradt. Pedig van restanciánk :-))

Zsuzsa hívott meg bennünket egy közös hétvégére. Csodás program, fantasztikus technika, jó társaság. Kell ennél több? Valljuk be: NEM! 

A helyszín ismerős lehet (már bevált máskor is)de most  a csapat tagjai : Zsuzsa,  Kati, Adél, Marcsi, Nóra, és  teljes létszámban Csokifolt.

Zsuzsa jóvoltából minden napra jutott új tanulni való (volt, hogy kettő is). Mind más, de mégis hasonlóak. Vagdaltunk és vasaltunk........és valami csodás dolgok születtek így.

"Fusible aplique" technikát több verzióban tanította nekünk meg Zsuzsa. Az "ó", meg "á"  többször elhangzott - kivétel nélkül fantasztikus lehetőségeket láttunk a technikákban.

Rengeteg kétoldalán ragasztós anyagot felhasználtunk és főleg festett anyagokból dolgoztunk.......Nórival és Marcsival elméleti síkon már a tábornyitás után javában varrunk-eleinte csak fejben.......

A minta rajzolgatása pedig nagyon is komoly dolog :-))
A felhelyezgetés is odafigyelést igényel. De látványos volt a haladás!

Az  éjszaka sizzix-party volt (meg napkozben is egy kicsit)  :-))

Az idő kedvezett nekünk, így a szabadban is sokat időztünk (na jó...............ott készítettül elő a varrni valót).

 

Rengeteg elkészült darabunk lett, pedig meg sem örökítettük mind.

Utolsó nap pedig az összes maradék felhasználásával készültek újabb darabok. (ugye igazam van, amikor a kukából is visszaszedem az apró színes darabokat?)

Nagyon köszönjük  Zsuzsának, hogy megtanította nekünk ezeket a mesés technikákat,  de a  többieknek is ezt a csodás hétvégét! Rengeteget tanultunk,  fantasztikus dolgokat alkottunk és közben nagyon jól éreztük magunkat!

Ági, Marcsi

Nyaralunk - 2

.

Nehéz a dolgom, mert annyira sok jó dolog történt Csödén. Nem lehet írásban visszaadni mindent, hiszen a hosszú közös beszélgetések és nevetések, rengeteg fejben megvarrt dolog nem fényképezhető, de aki ismer bennünket az talán a képek mellé mindezt hozzá tudja képzelni :-))

Második nap is egy applikált darabot készítettünk. Az előzetes terv az volt, hogy minden évszaknak megfelelően választunk tábori munkákat, de végül csak ez a karácsonyi valósult meg ezek közül. 

Disa Design mikulása egy asztalközépnek megvarrva. Már tapasztalatból tudom, hogy a karácsonyi munkáknak nyáron kell nekiállni, akkor van esély arra, hogy időben, kapkodás nélkül elkészüljön. (bocsánat, ha valaki ezt másképp tapasztalta meg)

Reggel előkészítettem a szabáshoz szükséges részleteket, mintákat.

Már javában folyt a munka, amit néha egy kis hangulatjavítóval fokoztunk.

Miközben a mikulások készülődtek egy másik darab - egy táska -  is született. Éva a "kifutón" be is mutatta a nagyérdemű közönségnek :-))

A mikulások - igaz szegélyezés nélkül - estére már majdnem el is készültek. Íme:

Mártika pedig privátban megalkotta a "tesco-egeret".  Sajnos nem fényképeztem a fázisfotókat, pedig érdemes lett volna. (mi tudjuk, hogy miért :-))

Sajnos elröpült ez a napunk is, de még lesz folytatás..........