Ha kő, ha nem kő, én ma csak ezzel szolgálhatok. :)
Nálatok is van időnként kavicsinvázió? Ha jó az idő, a mi lakásunkban olyan svunggal vándorolnak be a kavicsok, hogy hegyet lehetne belőlük építeni. Mert azok nem is kavicsok. Hanem drágakövek. Az meg pont olyan, mint egy virág. A két nagy meg kovakő, lehet szikráztatni a takaró alá bújva.
Aztán jön a lila fej, amikor egy hatalmas kübli kavics lefigyel a cipőspolc tetejéről, mind a 43 pár cipőnket megtöltve. Vagy amikor becsempészik a fürdőkádba, búvárkavicsnak, aztán retteghetek, hogy egy óvatlan pillanatban nem kezdi-e meg vándorútját a lefolyóban...
Egyébként meg totális "dezsavü", gyerekként én is órákig ültem a homokozóban, amiben persze nem ilyen mai elit finomszemcsés homok volt, sokkal inkább sóder, de épp ez volt benne a jó: eljátszottam kavicsokkal, mindben volt valami különleges, jó volt elképzelni, hogy mind valamiféle hegyről vagy szikláról származhat és talán folyóvízben kopott ilyen alakúra...
A kavicsból készíthető játékok sora végtelen, ezúttal nálunk nyaklánc lett néhányból.
Hogyan készül?
Válasszunk szép, sima felületű kavicsokat.
Akrilfestékkel fessük meg őket.
Amikor tökéletesen megszáradtak, lakkozzuk le őket -mi egyszerű decoupage lakkot használtunk.
Ékszerkészítők biztosan birtokolnak helyes kis akasztókat, amellyel a mi maceránk elkerülhető lenne, de mivel hirtelen felindulásból dolgoztunk, ilyesmi nem volt otthon, így iratkacsot vágtam el és hajlítottam fogó segítségével akasztó alakúra, majd ragasztópisztollyal a kavics hátoldalához rögzítettem.
A megoldás nem bizonyult tökéletesnek, nem kellett nagy behatás ahhoz, hogy a ragasztó elengedje a követ. Végül a Pattex Folyékony szög fantázianevű ragasztója oldotta meg a problémát, a ragasztópisztonyból származó anyag sem volt viszont hiábavaló, mert befedte az akasztó szúrós végét, védve így viselőjét. Hátulról tehát imígyen néz ki a dolog:
De ti azért ha tudtok akasztót venni, ne szöszmötöljetek kapocshajlítgatással.
Ezután már csak egy selyemszalag és lehet illegni-billegni a művekben.
