Virágok a centrifugából

Ismét egy szokatlanságával szórakoztató tevékenység!

A salátacentrifugámat nagyon is szeretem, aki használja, pontosan tudja, csoda kis "masina", a szárazra tekert salátaleveleken szépen megmarad szósz, nélküle viszont esélytelenül indul az ember a levélszárítgatásban.
Innen tudtam meg, hogy létezik ez a szuperfunkciója is, a festékcentriző:

Mi kell hozzá?
Néhány papírtányér, vagy ennek híján fehér kartonpapír, gyümölcscentrifuga, tempera, ecset, olló, ragasztó, színes karton

Hogyan készül?

A papírtányér szélét levágjuk.

Jól felvizezzük a temperát egy műanyag alátéten, majd ecsettel gyorsan bepöttyözzük a papírt, tetszés szerinti színekkel.

Ezután betesszük a gyümölcscentrifugába és lehet forgatni!

A színek "elszaladnak".

Hagyjuk megszáradni a műveket, addig szépen elpakolunk és kimossuk a centrifugát is.

Virágokat vágunk ki belőlük, színes kartonból közepet ragasztunk nekik.
(Lehet vele tovább dolgozni, szárat, leveleket készíteni, mi így tettük fel őket a falra.)

Nyuszikák sablonnal

Ezeket a helyes kis nyuszikákat szűk fél óra alatt el lehetett készíteni, és nagyon jól mulatott rajta minden gyerkőc, hogy a szemük a papír mozgásával együtt mozdul, forog.
Különösen ajánlom olyan gyerekeknek is, akik még maguktól nem rajzolgatnak, alkotnak olyan szívesen, mivel látványos végeredményt ad anélkül, hogy bármilyen komolyabb rajzképesség meglétét feltételezné, ráadásul szokatlan eszközökkel lehet maszatolni a festéket.

Hozzávalók: sablon (kartonból vagy papírtányérból előre elkészítve), tempera, víz, ecset, mosogató szivacs, műanyag tányér a festék kinyomásához, A4-es színes karton, kis méretű mozgó szemek, ragasztó

Előkészítés:
Vágjunk ki gyerekenként 1-1 sablont (el lehet rugaszkodni bátran a nyuszimintától).


Daraboljuk fel a szivacsot (én 6felé vágtam), ha van rajta dörzsi, nyisszantsuk le. Készítsünk elő minden eszközt és lássunk neki!

A gyerekek válasszák ki az első temperaszínt, nyomjuk ki műanyag tányérra és ecsettel kicsit vizezzük fel.
A gyerkőc belenyomkodja a szivacsot és elkezdheti betölteni a festékkel a sablon közepét. A szivacsot oda kell nyomkodni a papírhoz -nem pedig kenni-, így nagyon szép felületet kapunk. Kicsiknél segítsünk a sablont tartani, hogy ne mozduljon el.

Színváltásnál mossuk és csavarjuk ki alaposan a szivacsot, szalvétával töröljük meg kicsit a sablont.
Végül fessünk orrot, bajszot a nyusziknak.


Ha elkészült a festés, épp annyi idő kell a száradáshoz, míg a gyerekekkel elpakoljuk a festékeket, kimossuk a szivacsokat és az ecsetet. Ezután fel lehet ragasztani a szemeket és készen is van!

Láb-móka

Még egy felnőttet sem hagyja hidegen a saját árnyéka, vagy a nedves láblenyomata a padlón.
A kisgyerek az első pár évben még csak "tanulja a testét", és ezzel párhuzamosan alakul nem csak testképe, én-tudata is. A saját testen való tájékozódás problémáira számos későbbi, iskolában megjelenő teljesítményzavar vezethető vissza.
Persze ne ezekre gondoljunk, amikor egy ilyen játékhoz hozzákezdünk, hanem a mókára, amit garantálok. A hideg festék és az ecset csiklandozása a talpon, a lenyomat, ami egy rész a kis tulajdonosból, majd az átváltozás -szerintem 1 éves kor fölött a gyerekek nagy része örömét leli benne.


Mi kell hozzá?
tempera, vastag és vékonyabb ecset, víz, popsitörlő kendő, újságpapír, fehér A4-es karton
Hogyan?
Távolítsunk el minden olyan ruhaneműt a gyerkőcről, amit nem féltünk, minimum a zokniját. :) Sárga temperával fessük be a talpát (ha többen vannak, egymásnak), majd készítsük el a lenyomatot a papírra. Popsitörlővel törüljük le a festék nagyját, majd amíg a fürdőszobában csiklandós lábzuhanyt vesznek, a lenyomat szépen meg is szárad.
A képen látható módon egészítsük ki a talpacskát kacsává, és persze lehet cifrázni, ki hogy szeretné.

Fanni kacsája természetesen hűen mutatja kis tulajdonosa stílusát.

A babaláb más alakú, így Máténak inkább csirkéje lett.

Külön ajánljuk ezt a mókát egy pöttyös királylánynak, persze csak ha a talpacskáit megkímélte a bárányinvázió!

Az ötlet innen származik, rengeteg hasonlóból lehet még válogatni!

Tavasz az ablakra 1.

Mikorra felkerültek az ablakra ezek az üvegmatricák, már nagy pelyhekben hullott a hó. Eldönthettük, hogy nézzük a tavaszt az ablakon, vagy átnézünk rajta, ki a télbe.
Mostanra már duzzadó jácint- és nárciszfejek vannak a háttérben, meg egy egész szomorkodó kert, amit a sok szél meg a betegeskedések miatt még nem tudtam kigyomlálni, rendbe tenni.

Ez a kis manócska az én szívem csücske.

A nyuszilány a tojásban pedig Fanni ízlését tükrözi.

Nyuszóka

Ő pedig a kiskacsák haverja. Együtt kerülnek majd fel a falra, reményeim szerint ma este, amikor már minden csemete horpaszt. Holnap megmutatom őket együtt, jó?
Addig is itt a minta (bocsánat a kicsit verzett papírért):

Még egy kiskacsa

Íme az előző kiskacsa testvére. Alapanyag-szükséglet épp, mint az előzőnél. Természetesen a hóvirág szárát óvodáskorú műalkotó esetén inkább egy fölnőtt vágja ki.
Rövidesen elkészül a nyuszi is és hárman együtt mennek a falra!

Kiskacsa

Egyszerű papírkép a húsvéti-tavaszi készülődés kezdéseként, érkezik majd még sok tesója ide a blogra. Ezt a kiskacsát 4-5 évesekkel már nyugodtan meg lehet csinálni, kevés, viszonylag (a virág kivételével) egyszerűen kivágható elemből áll.

Hozzávalók: színes kartonok, olló, ragasztó (én a stiftet szeretem, jobban áll a kicsik kezében, mint a tubusos)
És hozzá a sablon:

Gipszállatkák galibával

Íme ők.

Ismét egy SES-termék, kreatív egységcsomag gipszkiöntővel, ragasztóval, festékkel, szőrmével. És hibával. Az állatkák ugyanis épp ellenkező irányba néznek, mint a mellékelt, előre kivágott szőrme. Még szerencse, hogy volt otthon egy kis színes gyapjú, ráragasztottuk azt, nem dideregnek az állatkáink, bár kicsit hippisebbek lettek.

A cég 2 termékéből egyenlőre kettőben találtunk hibát.
Van azonban egy nagyon pozitív élmény is: minekutána a múltkori félresikerült gyöngyfűzés után virtuális tollat ragadtam és panaszkodtam nekik, 2 nap múlva jött a válasz, 1 hét múlva pedig vígaszajándék egyenesen Hollandiából. Bár kis hazánkban is ennyire szívükön viselnék a termelők a vásárlói véleményt!

Tavaszi pillangóáradat

A pillangógyártás valahogy teljesen elkapott bennünket így, hogy néha már egy kis tavaszillat is lengedez a levegőben.
Ezúttal origamiztunk, aztán papírra ragasztva még egy kis rajzos körítést is kaptak a lepkéink.


Amint látható, Fanni meglehetősen formabontó szerelésben dolgozik. Nem, ő nem csak a kézműveskedésben kreatív: ha szépítkezésről van szó, nincs Nála motiváltabb. Ebben a turbánban is nagyon tetszik magának.

Ez pedig a leírás. Kicsit kiegészítve -ez Mátét dícséri. Meg persze Fannit, aki 3szori kérésemre sem pakolta el a filceket. (Máté a ruháját is kidíszítette természetesen. Talán azt is le kellett volna fotóznom, hisz tökéletesen vág ennek a blognak a témakörébe. :)

Ők hárman

A háttér elárulja, hogy ez az ablakkép múlt héten készült, természetesen nagylányom keze munkája. Mondhatnám, hogy hűen ábrázolja Fannit, Pocit és Mátét, bár a bohócsipka Poci kobakján lenne igazán a helyén.
A napokban tervezek majd hozzá körítést is, színes kis koronákat, csillagokat, liliomokat...

Mintát ezúttal nem tudok adni, egyszerűen csak kimásoltam Bartos Erika könyvéből.

Gyurmóka

Ismét egy szösszenetnyi kis móka, ami nálunk majd' kétórányi szabad gyurmázás része volt.

Készült rengeteg kígyó, csiga, gyurmababa, spagetti, meg persze kriksz-kraksszal teli lapított gyurmák. Máténak ez volt az első ismerkedése a gyurmával, nagyokat kacagott, amikor hengergette a kígyót és pödörte a csigát, és csodák csodája, az én kis mindenevő krétazabálóm ezt nem tekintette kulináris ínyencségnek.

Na és a betűprojekt:
Az ötlet onnan jött, hogy szenvedélyesen imádnak borsónyi kis gyurmákat gömbölygetni, és a betűkért is rajonganak. Papírra előrajzoltam a kezdőbetűjüket, és gyurmaborsókból összerakták őket. Holnapra ki is szárad majd, mert ez hőre keményedő gyurma volt.

Szabadon

Rengeteg csodás technika van, de szerintem mindennél értékesebb az, amit a gyerkőc szabadon alkot.
Alapelvem, hogy az első pillanattól, amikor gyermekeim rajzeszközt vettek kezükbe, csodáltam, de nem befolyásoltam őket. Nem tanítgattam, hogyan kell embert, állatot rajzolni, nem magyaráztattam el velük, mi van a rajzon, de ha mesélni kezdtek róla -mert egy-két vonalból néha sokkal izgalmasabb történet kerekedik, mint bármely képregény-, izgalommal hallgattam végig.
Az első néhány életévben a gyerekek még őszintén rajzolnak, korlátok nélkül, nem csak figurákat, hanem a teljes belső képet vetik papírra, érzelmeikkel együtt. Ha hagyjuk. Csak legyen a kezük ügyében jó minőségű rajzeszköz, papír, olló, ragacs.

Ez Fanni legutóbbi rajzainak egyike.

Ez pedig a hűtőm. :)