Nosztalgikus hangulatban

A nosztalgia jegyében születtek tegnap a legújabb képeslapjaim. Papírokból nincs hiány, ötletem is van, az idő meg.... szalad, mit ne mondjak.  Röptében még néhány pillangó is rátelepedett a képeslapokra.

Meg aztán nehogy a kedvenc írott tojásaim nélkül maradjon a húsvét :

Azt hinné az ember, hogy ha nem a munkahelyén csücsülve kell leülni a napi nyolc órát, hanem itthon van két kicsinykével, akkor mennyivel több idő jut mindenre :) De lehet, hogy csak az a baj, hogy aaannnyimindent szeretnék csinálni.
 

A képeslapok elérhetősége mit sem változott :)

Húsvétra hangolva

készülgetnek a képeslapjaim. Itt a tavasz, visszavonhatatlanul megérkezett, és már nem lehet olyan hideg, hogy fázzak :)
Színesebbnél színesebb papírok várnak az asztalon, hogy felaprózódva, megdomborítva, nyuszikként, madarakként, virágokként, pillangóként jókívánságokat tolmácsoljanak a közelgő húsvét alkalmából.

 

Vagy névnapra. Vagy születésnapra. Vagy csak úgy.
Elérhetőségük is van ám!

Játékos kedvembe

A virágok hirtelen felindulásból készültek, egy láb alatt kószáló karton darabból, ami néhány napja csomagolásként érkezett. Gyorsan fel is fűztem őket, legyenek kedvesek a tavaszt hívni...
 

 Az egyhangú barnaságuk nem zavar cseppet sem, gondoltam, ha megunom őket, még ráérek később is színesíteni, mondjuk színes újságpapírral. Úgyis akad néhány lejárt babás magazin :)

Háát, lányok én agyaltam, de hiába újrahasznos, még mindig csak a papírig jutok el...

Rózsás angyal

Az úgy kezdődött, hogy a keresztlányomnak születésnapja volt. Kérdeztem hát Annámat, hogy mit vigyünk neki ajándékba. Gondolkozás nélkül rá is vágta, hogy angyalkát. Hát jó, legyen. Aztán a kivitelezésen agyaltam egy kicsit, hogy legyen-e külön ruhája, meg hogyan is lesz egyáltalán haja. Végül a kezembe akadt egy rózsás blúz ujja, és nem is volt kérdés, hogy megvan a ruha. A haját pedig fonalból készítettem, rávarrással. Profinak korántsem mondható, de copfba fogva egészen mutatós lett.

Kívánom, hogy óvón vigyázzon kis gazdájára!

Ha elindul a kishangya

Télen homokozóba menni? Mikor hóembert is lehet építeni? Nemcsak lehet, hanem igencsak mulatságos. Még játszani is lehet, meg barátkozni. Aztán elindul a kishangya, és az ember azt nézi, hogy a tejesdoboz, meg a kávés zacskó meg a nejlon miként mutatna másnak öltözve. Azért megjegyzem, hogy a szemlélet igencsak szimpatikus, az alkalmazással mégis akadnak gondjaim. A műanyag és az esztétikum... , hát hogyismondjam, még aludnom kell rá egyet-kettőt. Valahol onnan kell kiinduljak, hogy jó-jó a zománcos kislábos a játékkonyhába, de milyen szívesen játszik a lányka a színes duplo elemekkel is...
A kísértésnek addig sem lehet ellenállni, így bemelegítésképpen készítettem egy tányéralátétet Annapannának:

Mivel azonban nálam már szinte kimeríti az újrahasznos fogalmát az is, ha a maradék színes anyagok kevesebb helyet foglalnak, így elővettem őket. A pirosakból virágot vágtam, a zöldekből az apraját random ráhelyeztem egy darab levágott nadrágszárra, aztán a virágokat, bele egy bugyiba őket, és végigvarrtam piros cérnával.

Legalább gyakoroltam a szabad vonalvezetést is, és nem mellékesen színesebb lett az ebéd :)

Egy kicsit tél van

Igaz, szinte csak átmeneti állapotnak lehet nevezni a mai hóesést, de nagyon jólesik, hogy egy kicsit végre tél van. A lánykámnak meg pláne. Eddig úgyis csak az jelentette neki a telet, hogy jéghideg a keze, most ez kicsit háttérbe szorult, mert lehetett lábnyomot nézegetni, hógolyózni, meg hóembert építeni.

Mondhatom, ilyen jól még sose szórakoztam hóember építés közben, én is gyerekké váltam fél órára. Ami igaz is, mert anyukám is aktívan kivette részét a szórakozásból, és akinek van anyukája, az mindig gyerek marad... (és kinek nincs?)