Gábor 9 éves - Visegrád

Döbbenetes, de Gábor meg kilenc éves lett. A "kócos zseni", (ahogy Dédapja hívja az országos matekversenyre való bejutása óta) egy távirányítós helikoptert szeretett volna, amiből aztán egy távirányítós UFO lett, mert ez kevésbé sérülékeny - a nap eseményei azt mutatták, hogy okosan döntöttek.

Reggel ünnepi reggelivel várta Emil a csapatot, a csodálatos kakaója megint hozta a formáját :-)- Aztán hosszabb játszás után útra keltünk Visegrádra. Nálunk az a szokás, hogy az ünnepelt otthon maradhat a születésnapján, de most úgy jött ki a lépés, hogy nevelés nélküli munkanap miatt a kicsiknek sem volt óvoda, és akkor már Rózsát is itthon fogtam, és végre elmentünk a nyári bobpályára, ami Gábor régi álma volt már.

A szánkózás valóban nagy élmény volt. Mindenkinek. Szerencsére ketten is voltunk 10 év felettiek (Rózsa és én), ezért mi kísérhettük a többieket. Kiszámolható, hogy így valakinek mindig egyedül kellett maradnia, de jól megoldottuk ezt a problémát, a nagyobbak fényképezték az éppen csúszókat, a kicsikkel meg maradtam én. Mókás volt, hogy csak az alpesi bobon tudtam irányítani a járgányt, de az kevésbé tetszett a gyerekeknek. A nyári bobon egyszerűen a pocakomtól nem értem el a fékkart. Így amikor Ibolyával mentünk, nagyon élvezte, hogy ő irányíthat. Nem csoda, hogy még egyszer ki akarta próbálni. Közben én lecsúsztam Gáborral, és bár nagyon vigyázott rám, mégis olyan gyors volt, hogy nekem elég is lett. Így alakult, hogy másodszorra Ibolya és Gábor ment együtt. De mindenféle kombináció előfordult, gyorsabb és lassabb csúszások, vidám gyerekek.
Kisebb sírást okozott, hogy Tika megpróbálta megállapítani egy növényről, hogy tényleg csalán-e, és amikor megfogta, kiderült, hogy igen... A kislányok meg szedtek némi kakukkfüvet, hogy a szobácskájuk, ahova mostanában időnként elvonulnak, kakukkfűtől illatozzék.

Ezt követően elmentünk a Fellegvárba, megnéztük a kiállításokat, és öröm volt látni, hogy milyen lelkesen hallgatják a fejhallgatókat, keresgélik a számokat a vitrineknél - tudják, hogy mi a teendő egy ilyen múzeumi helyzetben, és még élvezik is. Négyféle kiállítás is van a várban, a vár történetéről szóló, a visegrádi királytalálkozót bemutató panoptikus, egy vadászat-tematikájú és egy fegyverbemutató. Mindet gondosan megnéztük.
Nagy sikert aratott a kaloda, melyet mindenki kipróbált. Kreatívan...
Este elalváshoz reneszánsz zenéket hallgattunk az élmény elmélyítése érdekében.

A kislányok hoztak egy tábla csokit, melybe gyertyákat szúrtak, és a várnézés végén ezzel köszöntötték Gábort. Készítettek számára egy dinós társasjátékot is. Csillagocskák. Már otthon készültek rá, gondosan elrejtették a csokit, a gyertyákat sőt, a gyufát sem felejtették el.
Itthon gyorsan finom vacsorát készítettem, dinóhússal az ünnepelt (és öccse) számára, aztán megkapta a másik ajándékát: egy sárkányos takarót, amit az egyik barátnőmnél látott takaró alapján készítettem neki. Kék színe van, mint Gábor jelenlegi kedvenc könyvében, az Örökség-sorozatban szereplő sárkánynak. (Elképesztő egyébként, hogy ilyen hosszú könyvet olvas! És már a 3. kötetnél tart... Külön jó, hogy könyvtári - egy számomra munkával töltött szombaton az apjuk beiratta őket, és azóta lelkesen olvassák a könyvtári könyveket és nagyon vigyáznak rájuk.) Most éppen a takarójával alszik. Remélem, szépet álmodik, Isten éltesse sokáig.








(A mai nappal megszűnt kócos zseninek lenni, mert levágatta a haját :-) )






És itt a kalodás rejtély megfejtése

Olyan büszke vagyok Rá...

Emilre.
1, Ideköltöztünk, nagyjából berendezkedtünk, Emil bekötötte a mosógépet, majd talán négy hét elteltével a mosógép folyamatosan eresztette a vizet, és nem mosott persze semmit, csak szivattyúzott. Rémülten kikapcsoltam, majd felhívtam az Emil által kikeresett egyik mosógépszerelőt. Ő elmondta, mit nézzünk meg, férjecském szétszedte, összerakta, de az nem segített. Ebben az esetben az elektronika a hibás, ki kell cserélni az egész gépet. Más mosógépszerelőket is megkérdeztünk, de egybehangzóan azt állították, hogy vegyünk egy újat. Végülis lassan 10 éves, egy szavunk sem lehet rá.
Erre Emil kiszerelte az elektronikáját, és MEGJAVÍTOTTA!!!! Újraforrasztotta a szétégett részeket, és most működik a mosógép!
2, Működik a mosogatógép, amit ő tölt meg mosatlannal és pakol ki, ehhez átszerelte a konyhabútor egy részét. Ezen kívül felszerelte Gábor polcait, a bordásfalat, rögzítette a szomszédoktól kapott hintát, szinte mindenhol vannak lámpaburák, ideiglenes, de igen praktikus függönnyel sötétítette el a gyerekszobát, megjavította, gyereküléssel látta el és kipróbálta a biciklimet, Gábor bicaját is megcsinálta, elhozta a fügefámat a régi kertből, elhelyezte az anyósoméktól érkezett ülőgarnitúrát és fürdőszobabútorokat, összeszerelte az általa készített könyvespolcot, felállított nekem egy munkaasztalt, és némi helyet csinált az én remek dolgozószobámban (mert ilyenem is van ám!)... Nagy biztonságot ad nekem, hogy ennyire lehet rá számítani a ház körüli ügyes-bajos dolgokban.
3, Nagyon jó Vele az élet! Szeretem a humorát, a kedvességét, a soha nem túlnyavalygó megértését, hogy mindig meghallgat, ha valami fontos (és jókor kezdem el mondani ;-) ). Nemsokára 10 éves házasok leszünk. Nagyon hálás vagyok.

Rózsára.
1, Nemrég kezdett el jazzbalettre járni, és úgy tűnik, fel fog tudni lépni a csoporttal együtt, akik már régóta gyakorolják a táncot. Közben gyönyörűen furulyázik, és még verseket is ír. Nagyon tetszik ahogy és amiken gondolkozik. Az alábbi szöveg voltaképpen egy ének volt, de a dallamát nem tudtam leírni:
Kisegér: Mi az a nyelv?
Nagyegér: A nyelv az olyan, hogy minden ember így beszél,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál nem értik meg egymást,
cincog, brummog, nyávog, ugat, VAÚ!

Kisegér: Mi az az ország?
Nagyegér: Az embereknél minden helyet országnak hívnak,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál minden helyen egy kis ország van:
odú, fa, fészek, lyuk.
Ha meg akarod érteni az állatok nyelvét,
menjél el Meseországba, és nézd meg,
ott minden állat érthető nyelven beszél,
nincs magyar, olasz, lyukak, szlovák, VAÚ!

2, Csodaszép virágcsokrokat köt mindenféle méretű, formájú és magasságú növényekből.
3, Szeretettel, odafigyeléssel játszik különböző életkorú testvérkéivel - olyan jó látni!

Gáborra.
1, Egyre szebben, tisztábban beszél, magától is szépen gyakorol, csinálja a házi feladatokat. Gyönyörűen énekel, csengő hangon, meghatóan. Szépen mozog, táncol, felszabadultan pörög. Kedvenc zenéje mostanság Nox: Tűztánc.
2, Korát szerintem magasan meghaladó matekpéldákat old meg, különös örömmel akkor, ha dinoszauruszokat is sikerül belekevernem a szöveges példába. A dinókról jut eszembe: nemrég egy kiállításon voltak keresztmamája Rékával. Nagyon élvezte, örült neki, sokat mesélt róla, és a héten kiderült, hogy nyert egy 100 db-os puzzle-t. Elmentünk átvenni (kaland: metrón utazás és építkezésnézés), már többször kirakta.
3, Mélyen átéli az élet eseményeit, elgondolkozik, reflektál rájuk. Mostanában nagyon szereti az Önző Óriás című mesét, ami Papácsnak is szeretett meséje.

Ibolyára.
1, Mostanában tudatosan igyekszik kifejezni az érzelmeit végletes helyzetekben. Elképesztő látni, hogy ez a kis szőke tündér a hiszti és visítás helyett keresi a szavakat, és próbálja elmondani.
2, Nagyon szereti az állatokat, rendszeresen átmegy a szomszéd kerítéshez simogatni a kutyát. Számon tartja a virághagymákat, a halakat, és most hörcsögre vágyik.
3, Rajong a lovakért, a táncért. Ki tudja rakni a Húsvétra kapott 100 db-os lovas puzzle-t!

Tikára.
1, Gyönyörűen énekel, magyaráz, érdeklődik. Emiltől megkérdezte egyszer, amikor hazaért, hogy mi volt veled, Papa? Mit csináltál ma?
2, Szépen imádkozik evés előtt, és szól, ha elmaradna. Érezhető, hogy tényleg jelent neki valamit ez a dolog. Olyan jó vele összebújni, szorosan átöleli a nyakamat, és felsóhajt: HÁÁÁ! Ez abból a játékból maradt, amikor ő volt a kiscica, és nyávogott. Most nagyjából azt jelenti, hogy szeretlek.
3, Nagyon bonyolult mozdulatsorokat is tud utánozni. Tegnapelőtt a kislányokkal májtornát csináltunk (majd mesélek róla valamikor ;) ), és ő is jól követte a gyakorlatot.

Magamra is :)
1, Az esetek többségében türelmesen, szeretettel foglalkozom a gyerekekkel, rendezem a mindennapokat, és még a házimunka sem nő teljesen a fejemre.
2, Jól érzem magam a világban. Ami nem azt jelenti, hogy ne bénáznék, csak azt, hogy nem drámázok rajta - alighanem mással is előfordul. Ha meg nem, engem az sem kell, hogy szomorítson, sőt!
3, Már lassan 10 napja minden nap foglalkoztam a tudományos munkámmal.

Köszönjük Neked, Istenünk.

Bicikli és férfifog

Gábor szombaton megtanult biciklizni. Érdekes módon neki a pedálozás ment nehezebben (pedig az milyen fontos...), az egyensúlyozással már tavaly sem volt semmi gondja.
Már múlt hétvégén is gyakoroltunk, akkor egy kicsit bénább bicajjal, de aztán hét közben megcsináltattam a másikat (egy roppant precíz szerelővel, még a 12 perc munkaidőt is külön számlázta...), és így szombaton egy könnyebben tekerhető példánnyal nagyon gyorsan ráérzett. Vicces és számomra kicsit megható is volt, hogy múlt szombaton az "Élesebb legyél a késnél, harcosabb a szenvedésnél, mert az ember másokért él..." szövegű amerikai himnuszt énekelte biciklizés közben, amikor pedig végre megtanult, a "Gyermekember, az égre nézz, lelked már a jóra kész... gyermekember, férfikorba lépsz!" szövegű Disney-slágert énekelte fennhangon. Mind a két dal szövege teljesen vállalható (legalábbis értékrendi szempontból), örültem, hogy ilyenek jutnak az eszébe. És velem is gyakran előfordul, hogy valamilyen fontos tevékenység közben énekelni kezdek, dalok zsonganak a fejemben, pl. amikor síelni tanultam, a "Mit sem aggódom, nem féltem életem, csak hogy végigfussam a pályám..." Lehet, hogy ez is öröklődik?

Másik nagy hír: Gábornak kikapta a biztonsági öv az egyik mozgó fogát! Ez már a harmadik kiesett foga, de az előzőeket mindig lenyelte. Ez meg leesett az autóban, de sikerült megtalálnom.
Gábor: - Honnan tudtad, Mama, hogy ez egy fog?
Én: (Nem akartam lerontani a büszkeségét némi Rózsa-fogra való hivatkozással, ezért:) - Hát, nekem is esett ki jópár fogam.
Gábor: - De ilyet, hogy egy kiesett férfifog, ilyet még nem láttál, igaz?!

Ibolya pedig azt mondta a teliholdra, hogy szárnya van a Holdnak.

Szeretetbomba

Gábor egyik nap észrevette, hogy kicsit szomorúbb hangulatban érkeztem az oviba, mint máskor. Úgy látszik, elhatározta, hogy felvidít, mert a parkolóautomatához ő szaladt le, hogy bedobja a pénzt. Ilyenkor mindig kéri, hogy stopperrel mérjem az időt. Most azonban:
- Ne mérd stopperrel, mert nem az a fontos, hogy milyen gyorsan futok, hanem az, hogy mennyi szeretettel!
Elindult, és minden lépcsőfokról küldött nekem egy puszit.
Aztán itthon:
- Biztos éhes is vagy, meg szomjas, mert egész nap az egyetemen voltál. Tedd nyugodtan tisztába a Tikát, én közben készítek neked felvágottas kenyeret.
Valóban, Rózsa vágott kenyeret, megkenték, ott várt a helyemen. Még teavizet is feltettek.
Olyan drágák!!!

Amúgy azért voltam lehangolt, mert egyszerre két hülyeséget is csináltam aznap: a Ferenciek terén odajött hozzám egy koldusnő, hogy kéri, menjek be vele a boltba, és vegyünk valamit ebédre nekik. Tetszett ez a megoldás, bementem. Sajnos nem voltam elég határozott, és valami 1500 forintot fizettem, pedig végül még a sarkamra is álltam, hogy több dolgot nem vagyok hajlandó venni. Eléggé haragudtam magamra, hogy amikor teljes gőzzel spórolunk, ilyen sok pénzt kiadok csak úgy. Ezért aztán nem vettem magamnak két kiflit, hogy arra már ne költsem a pénzt.
Erről jut eszembe, eltűnt a kedvenc koldus bácsink. Jobban mondva, nincs ott, ahol szokott. Ha nem kerül elő hamarosan, leírom a vele való kapcsolatunkat, mielőtt elfelejtem. Aggódom érte, de úgy tűnik, nem tudom megtalálni. A helyén a múlt héten kétszer egy nagyon lepusztult nő koldult, de ma nem volt ott. Pedig már rászántam magam, hogy beszélek vele, hátha tud valamit Gyula bácsiról. Lestük is a gyerekekkel.
Ibolya (egy út szélén álldogáló nénire mutatva): - Nézd, Mama, ott a lepukkant néni!
Rózsa: - Az nem a lepukkant néni! Az csak egy utcanéni!

Körömtündér

Van-e fogtündér? Azt hiszem, manapság ezt a kérdést minden anyukának fel kell tennie magának, amikor kihullik az első tejfogacska.
És egészen addig a pillanatig fogtündérellenes voltam, de Rózsa akkora örömmel dugta a párnája alá A Fogat, és várta a csodát, hogy azonnal megváltoztattam a véleményemet. Fogtündér van. Ez eddig rendben is volna, de mit hoz? A pénzajándékozás nekem nem tetszik, nem érzem jónak, ha egy tündér mintegy kifizeti a fogat. Van egy barátnőm, akinél rejtvényt hoz. Ez már sokkal jobban tetszett, de nem éreztem magam elég ügyesnek a rejtvények igényes elkészítéséhez. Végül abban maradtam, hogy valami kis meglepetést kapnak majd a gyerekek. Rózsa, aki nagyon szeret alkotni, eddig mindig valami kézműves dolgot kapott.
Gábor szerint a legjobb ajándéka az volt, amikor egy lyukas fogért papírlyukasztót hozott. Tényleg vicces, de őszintén szólva csak véletlen.
És igen, egyszer elfelejtettem bármit is odarejteni. Szegény gyerek felforgatta az egész ágyat, de sehol semmi. Nagyon csalódottan jött át hozzánk. Te jó ég, teljesen kiment a fejemből! Gyorsan felkaptam egy porcelánfestő tollat, ami éppen ott hevert egy polcon, és a hálóingem alá rejtve eljuttattam a célállomásra. Szerencsére a lepedőt nem rángatta le, ezért egy óvatlan pillanatban, amíg a kis hölgy felmászott a létrán, sikerült elrejtenem. Volt nagy öröm - részemről meg nagy megkönnyebbülés...

Ez eddig még talán rendben is van. De tegnapig eszembe sem jutott, hogy körömtündér is létezik. Nos, az úgy történt, hogy Gábor még a szüreti mulatság estéjén ráborított egy széket a lábára, és csillapíthatatlanul zokogott. Emil Körmenden volt, de Mamács segítségével elvihettem a kórházba. Nem volt semmi baj, de a körömtől szépen lassan búcsút vettünk. Gábornak egyébként azóta kibújt egy vasfoga, de olyan különösen, hogy nem lökte ki maga előtt a tejfogat, tehát a Fogtündérnek még nem adott munkát. Szerencsére éppen akkoriban esett le a körme, és lelkesen megbeszélték, hogy ezt is elrejtik a párna alá, hiszen a Körömtündér bizonyára kicseréli valamire - leginkább dinóra.
Valóban, másnap egy helyes, foltos Deinonychus bujkált a párnája alatt, ami tudvalevőleg óriási karmokkal büszkélkedhet a hüvelykujján...

Tudom, hogy nem vagyok komplett. Ez van...

Pásztorhörcsög és csavarkuka

Gábor lelkesen mesélte, hogy az oviban a kreatív táncon egy plüssállatot hozott be az óvónő, amely valamilyen érdekes hangot adott, és azt utánozták.
Én: - Milyen állat volt az?
Gábor (kis gondolkozás után): - Pásztorhörcsög.
Na most tudni kell, hogy Gábor beszédét időnként nehéz megérteni, ezért azt hittem, hogy rosszul értem a szót. De többedszeri elmondás után is csak így tudtam értelmezni, ezért megkérdeztem Lilit, az óvónőt, hogy mi volt az az állat.
Kiderült, hogy egy jódlizó mormota :-).

Hazafelé jövet pedig néhány játékát ottfelejtette az ovikertben.
Én: - Gábor, hol vannak azok a dinók?
Gábor: - A csavarkukán.

Megtaláltam őket az elemgyűjtő konténeren.

Családmodell dinóéknál

Gábor nagyon szeret dinoszauruszokkal játszani. Azt hiszem, ez az első, amit megtud róla valaki, ha egyszer is találkozik vele. Mindig van nála néhány dinó, amiknek persze minden tulajdonságát ismeri, és szívesen meg is osztja.
Nagyon szeretett volna Lego Duplo dinókat is, ezért kapott is két csomagot, az egyikben egy hosszú nyakú dinó volt és a kicsinye, a másikban egy repülő dinó és a kicsinye. Ezen a ponton merült fel Gáborban az a kérdés, hogy miért nincs egyik dinónak sem apukája és testvére.
A kérdés teljesen jogos... bár magamtól nem gondoltam volna rá. Szerencsére tudtam rendelni hozzá további figurákat, így most mindenkinek van testvére, és néhány apuka is megjelent a képben.