Olyan büszke vagyok Rá...

Emilre.
1, Ideköltöztünk, nagyjából berendezkedtünk, Emil bekötötte a mosógépet, majd talán négy hét elteltével a mosógép folyamatosan eresztette a vizet, és nem mosott persze semmit, csak szivattyúzott. Rémülten kikapcsoltam, majd felhívtam az Emil által kikeresett egyik mosógépszerelőt. Ő elmondta, mit nézzünk meg, férjecském szétszedte, összerakta, de az nem segített. Ebben az esetben az elektronika a hibás, ki kell cserélni az egész gépet. Más mosógépszerelőket is megkérdeztünk, de egybehangzóan azt állították, hogy vegyünk egy újat. Végülis lassan 10 éves, egy szavunk sem lehet rá.
Erre Emil kiszerelte az elektronikáját, és MEGJAVÍTOTTA!!!! Újraforrasztotta a szétégett részeket, és most működik a mosógép!
2, Működik a mosogatógép, amit ő tölt meg mosatlannal és pakol ki, ehhez átszerelte a konyhabútor egy részét. Ezen kívül felszerelte Gábor polcait, a bordásfalat, rögzítette a szomszédoktól kapott hintát, szinte mindenhol vannak lámpaburák, ideiglenes, de igen praktikus függönnyel sötétítette el a gyerekszobát, megjavította, gyereküléssel látta el és kipróbálta a biciklimet, Gábor bicaját is megcsinálta, elhozta a fügefámat a régi kertből, elhelyezte az anyósoméktól érkezett ülőgarnitúrát és fürdőszobabútorokat, összeszerelte az általa készített könyvespolcot, felállított nekem egy munkaasztalt, és némi helyet csinált az én remek dolgozószobámban (mert ilyenem is van ám!)... Nagy biztonságot ad nekem, hogy ennyire lehet rá számítani a ház körüli ügyes-bajos dolgokban.
3, Nagyon jó Vele az élet! Szeretem a humorát, a kedvességét, a soha nem túlnyavalygó megértését, hogy mindig meghallgat, ha valami fontos (és jókor kezdem el mondani ;-) ). Nemsokára 10 éves házasok leszünk. Nagyon hálás vagyok.

Rózsára.
1, Nemrég kezdett el jazzbalettre járni, és úgy tűnik, fel fog tudni lépni a csoporttal együtt, akik már régóta gyakorolják a táncot. Közben gyönyörűen furulyázik, és még verseket is ír. Nagyon tetszik ahogy és amiken gondolkozik. Az alábbi szöveg voltaképpen egy ének volt, de a dallamát nem tudtam leírni:
Kisegér: Mi az a nyelv?
Nagyegér: A nyelv az olyan, hogy minden ember így beszél,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál nem értik meg egymást,
cincog, brummog, nyávog, ugat, VAÚ!

Kisegér: Mi az az ország?
Nagyegér: Az embereknél minden helyet országnak hívnak,
magyar, orosz, olasz, szlovák, angol.
Az állatoknál minden helyen egy kis ország van:
odú, fa, fészek, lyuk.
Ha meg akarod érteni az állatok nyelvét,
menjél el Meseországba, és nézd meg,
ott minden állat érthető nyelven beszél,
nincs magyar, olasz, lyukak, szlovák, VAÚ!

2, Csodaszép virágcsokrokat köt mindenféle méretű, formájú és magasságú növényekből.
3, Szeretettel, odafigyeléssel játszik különböző életkorú testvérkéivel - olyan jó látni!

Gáborra.
1, Egyre szebben, tisztábban beszél, magától is szépen gyakorol, csinálja a házi feladatokat. Gyönyörűen énekel, csengő hangon, meghatóan. Szépen mozog, táncol, felszabadultan pörög. Kedvenc zenéje mostanság Nox: Tűztánc.
2, Korát szerintem magasan meghaladó matekpéldákat old meg, különös örömmel akkor, ha dinoszauruszokat is sikerül belekevernem a szöveges példába. A dinókról jut eszembe: nemrég egy kiállításon voltak keresztmamája Rékával. Nagyon élvezte, örült neki, sokat mesélt róla, és a héten kiderült, hogy nyert egy 100 db-os puzzle-t. Elmentünk átvenni (kaland: metrón utazás és építkezésnézés), már többször kirakta.
3, Mélyen átéli az élet eseményeit, elgondolkozik, reflektál rájuk. Mostanában nagyon szereti az Önző Óriás című mesét, ami Papácsnak is szeretett meséje.

Ibolyára.
1, Mostanában tudatosan igyekszik kifejezni az érzelmeit végletes helyzetekben. Elképesztő látni, hogy ez a kis szőke tündér a hiszti és visítás helyett keresi a szavakat, és próbálja elmondani.
2, Nagyon szereti az állatokat, rendszeresen átmegy a szomszéd kerítéshez simogatni a kutyát. Számon tartja a virághagymákat, a halakat, és most hörcsögre vágyik.
3, Rajong a lovakért, a táncért. Ki tudja rakni a Húsvétra kapott 100 db-os lovas puzzle-t!

Tikára.
1, Gyönyörűen énekel, magyaráz, érdeklődik. Emiltől megkérdezte egyszer, amikor hazaért, hogy mi volt veled, Papa? Mit csináltál ma?
2, Szépen imádkozik evés előtt, és szól, ha elmaradna. Érezhető, hogy tényleg jelent neki valamit ez a dolog. Olyan jó vele összebújni, szorosan átöleli a nyakamat, és felsóhajt: HÁÁÁ! Ez abból a játékból maradt, amikor ő volt a kiscica, és nyávogott. Most nagyjából azt jelenti, hogy szeretlek.
3, Nagyon bonyolult mozdulatsorokat is tud utánozni. Tegnapelőtt a kislányokkal májtornát csináltunk (majd mesélek róla valamikor ;) ), és ő is jól követte a gyakorlatot.

Magamra is :)
1, Az esetek többségében türelmesen, szeretettel foglalkozom a gyerekekkel, rendezem a mindennapokat, és még a házimunka sem nő teljesen a fejemre.
2, Jól érzem magam a világban. Ami nem azt jelenti, hogy ne bénáznék, csak azt, hogy nem drámázok rajta - alighanem mással is előfordul. Ha meg nem, engem az sem kell, hogy szomorítson, sőt!
3, Már lassan 10 napja minden nap foglalkoztam a tudományos munkámmal.

Köszönjük Neked, Istenünk.

Orrmandula és más nyalánkságok

Gáborunknak kivették az orrmanduláját. Minden logopédus fontosnak érezte a műtétet, mert a hangok képzését akadályozta az orron keresztül nem áramló levegő. A doktornő egy füst alatt a garatmandulán is elgondolkozott, de aztán - mivel egyébként nem egy beteges gyerek - azt nem vette ki. Viszont e nyelvfékét is felvágták.
A vérvételen nagyon bátran viselkedett, mert arra gondolt, hogy utána kap egy Kindertojást. Olyan jó, hogy egy kis ajándék reményétől ennyire fellelkesedik... nagyon hasznosnak bizonyult. Vagy két és fél órát várakoztunk. Közben Emil játszott a két kicsivel a közeli játszótéren - nagyon kedves tőle. Ez durva lett volna a három manóval. Így kiolvastunk egy hosszú dinós könyvet - 100 állomás, 100 kaland.
Persze a műtétre is ajándékkal készültünk, ha már ilyen jól bevált az ötlet egyszer. Gábort főleg az altatás riasztotta, hogy nem fogja tudni, mi történik vele, elveszti az önkontrollját. Látszólag nem stresszelt rajta sokat, de olykor éjjel is felébredt, kijött a szobából - szóval nem volt nyugodt.
Én sem voltam az, mert bent kellett aludni egyszer, és aggódtam Tikáért, aki még szopik éjjelente. De persze most Gábor volt az első. A Szent Imre Kórházban műtötték, mindenki nagyon kedves volt, és ott már nem kellett várni, időben, szépen folytak az események.
Igyekeztem az egész napomat Isten kezébe adni, és Ő meg is nyugtatott, hogy ez így rendben lesz. Érdekes, hogy nehéz helyzetekben könnyebben őrzöm a kapcsolatomat vele. Bár a különlegesen örömteli helyzetek is közelebb segítenek hozzá. Az átlagos, mindennapi pillanatok azok, amik időként kifolynak a kezemből.
A kórteremben már ott volt Pálma és a mamája. Nagyon aranyosak voltak, öröm volt velük megismerkedni. Gábor megitta a szerinte rossz ízű kábító italt. Arra készült, hogy nevetgélni fog tőle, de csak kábább lett, kásás volt a hangja, alig értettem. A számolás nem ment, 27 meg 12 az nála 20 volt. Aztán megjött az aneszteziológusnő, és betolták Gábort. Bevihetett magával egy játékot. Az ankylosaurusát választotta. Íme a doktornő beszélgetése az elkábított gyermekkel:
- Ez milyen állat?
- Ankylosaurus. (kissé kásásan, de érthetően, betűt sem tévesztve.)
- Aha, és ez mekkora?
- A hossza akkora, mint tíz felnőtt férfi, a magassága meg, mint egy felnőtt nő.
- Nem, ennél biztos nagyobb!
- Nem, ez ekkora! És ez a legnagyobb Ankylosaurida!
Nos, igen. Vannak fontos dolgok.

Aztán előkerült szegénykém. Nehezen ébredezett, hánykolódott, de az nagyon aranyos volt, hogy a popsiját pont úgy emelte az égnek, mint anno, kisbabakorában. Amikor már tudott beszélni az ajándékul választott dinók után kezdett érdeklődni, persze odatettem őket a párnájára. Erre később nem emlékezett még. Kiderült, hogy a korábban ankyló-nak hitt jószágok valójában egy pinacosaurus és egy euplocephalus.

Kellemes, pihenős nap következett. Én is befekhettem az ágyába, jókat aludtunk. Tika is túlélte az éjszakát, de egy pár napig bújósabb, nyűgösebb volt. Gábor gyorsan gyógyult, és amikor már nem fájt annyira a nyelve, meg is tudta pörgetni. Úgy tűnik, ez biztosan jól sikerült. Az orrmandulájának hiánya szerintem az énekhangjában jelentkezik a legjobban: sokkal csengőbben, tisztábban énekel.

Március 15.

Gábor volt a huszárkapitány a március 15.-i ünnepségen. Nagyon lelkes volt, sokat gyakorolta a szövegét: - Huszárok, sorakozó! Verbunk!
Megint olyan szerencsém volt, hogy videózhattam az oviban, és így láttam az előadást. Ügyesek, aranyosak, bátrak voltak. Persze főleg Gábor :) . (Kérésre szívesen küldök linket a videóról!)
Sok dinónak készített itthon huszárcsákót, úgy masíroztak. Vettük ugye a zászlót, azt szépen kitettük, és úgy alakult, hogy a gyerekek egész napját át-átszőtte az ünnepi készület. Közben a kertben játszottunk, gyönyörű idő volt. Készítettek zászlós-címeres repülőket, melyeket a teraszról hajigáltak lefelé. Persze rögtön az első átment a szomszédba... de ez nem zavarta őket, a többi szépen repült.
Aztán címeres kirakót készítettek, de azt hiszem, az nem készült el. Végül kokárdasütik készültek, kis linzerkorongok piros-fehér-zöld cukorszórással. Adtunk a szomszédoknak is, és még így is jutott mindenkinek, pedig egy tepsit odaégettem. Réka sütőjét használom, és olyan gyors, hogy még mindig nem szoktam hozzá.

Tika szövegel, kis ízelítő:
Öntudat - Én nem kettő éves vagyok, hanem Tibor és Tika!

Nyihagok - lovagolok
zongicsál - béka hangot ad

Kinyílt a karalábé, amit szembe-Zsófitól kaptam. Szép sárga virága van. Mutattam Tikának:
- Nézd, milyen szép a karalábé!
- Karmalábé? Jaj, megkarmol!

Próbálom magyarázni, miért nem veszem fel: - Én itt szeretnék ülni és enni!
De nem hátrál: - Én is ott szeretnék ülni, és ott enni!