Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Figyelmeztetés: Ez nem egy normális könyves poszt, inkább csak egy eszmefuttatás a regényről. Nem kifejezetten spoileres (igazából az sem derül ki belőle miről szól a könyv), de nem ajánlom az elolvasását, ha nem ismered a történetet.

"Hiszek abban, hogy normális szülőktől is születhetnek torzszülöttek szerte a világon. (...) És ha vannak fizikai torzszülöttek, miért ne születhetnék valaki lelki vagy szellemi monstrumnak? Arca és teste talán tökéletes, de mint ahogy egy rosszul sikerült gén vagy idétlen pete fizikai rendellenességet idézhet elő, úgy válhat valami hasonló folyamat következtében lelki nyomorékká."

/John Steinbeck: Édentől keletre/

Ezek a sorok nagyon megragadtak bennem John Steinbeck regényéből, és ezt a könyvet olvasva is ez az idézet volt az első ami eszembe jutott. Addig úgy gondoltam, hogy mindig vannak meghatározó okok, amik alakítják az embert. De Steinbeck komolyan elgondolkodtatott, mi van ha az emberi lélek nem is különbözik annyira a testtől? Ha születhetnek emberek fizikai, vagy szellemi betegségekkel miért ne születhetnének beteg lélekkel? Végtére is az újszülöttek nem csupán fehér lapok, amit a környezetük majd kedvére kiszínez. Nem lehet kiszámítani, hogy ki milyen körülmények között mennyit bír ki. Még ha van is egy jól látható ok, ami miatt valaki kifordul magából akkor is tudnánk mondani tíz másikat akik ugyanazt kibírták, és még tízet akik sokkal szörnyűbb körülményekből erőt kovácsoltak maguknak és a magasba törtek.
Szerintem nincs olyan, hogy eredendően gonosz. Vannak az emberek valamilyen hajlammal, valamivel, ami erőt ad nekik, és valamivel ami megtöri őket, és ezekre gyakorol hatást a környezet. Például kelhetnék és feküdhetnék minden nap zenével, valószínűleg elég jól megtanulnám akár egy lagziban is felléphetnék, de sosem lenne belőlem egy Mozart, én nem születtem olyan zenei hajlammal mint ő. Ugyanakkor ha Mozart fejét kiskorában mindennap beleverték volna egy zongorába valószínűleg sosem kezd el zenélni.
És akkor pusztán a nagy számok törvénye alapján valószínűnek tartom, hogy időnként születik egy-egy olyan gyerek, mint Kevin akinek a gonoszságra van hajlama és már pusztán a létezéstől megtörik.

Kathryn Stockett: A Segítség

Ez a regény Mississippi állam egyik kis városkájába kalauzol minket, ahol néhány tiszteletreméltó fehér hölggyel és az ő fekete cselédjeikkel ismerkedhetünk meg (meg Skeeterrel, sőt elsősorban vele), mindezt az 1960-as években, ami több szempontból is nagyon érdekes időszak, jelen esetünkben azért mert ekkor kezdett enyhülni a szegregáció Amerikában.

Mindig is nagyon szerettem az amerikai dél világát, ezen belül is a feketék történetét is nagyon fontos és érdekes témának tartom. Ilyen könyvekkel még sosem nyúltam mellé. Szeretem  a különleges dél köré szövődő idillikus hangulatot, és ugyanígy vagyok a húsba vágó realizmussal, ami ennek a világnak a sötét oldalát tárja elénk. Így szinte mindegy is mit kapok egy komoly korrajzot, vagy egy kedves kis szívmelengető történetet.

 De ez egyik sem volt. Ez a regény olyan mintha valaki a kedvenc témádról beszélne, de szörnyen monoton és színtelen hangon (hehe, ez az, ha csak egy szóval jellemezhetném ezt a könyvet akkor az a színtelen lenne).