Nem panasz!

Boldogságot lehet fokozni? Ha lehet, akkor mindig csak egy kicsit vagyok boldog. Ez nem panasz, hanem tény. Márpedig azért, mert valami, vagy valaki, mindig hiányzik. Egy íz, egy érzés, egy ház, egy kert, egy mosoly, egy ember, vagy több....Miközben van íz, ház. kert, mosoly, ember, több is...
Állandóan keresem magamban a hibát. Mit csinálok rosszul, hogy nem tudom 100%-an megélni a pillanatot. Tegnap úgy adódott, tudtam beszélni, pár percet, nem idegennel, de mégsem Zsoltival, aki ugyanúgy benne van a sűrűjében mint én. Hallottam a hangomat, ami nem akart keserű panasz lenni, mert nem is voltam keserű, és panaszkodó. Hallottam a hangom, ami azokat mondja, amit azt hittem sosem fogom mondani. Közben míg mondtam, azon gondolkodtam, hogy ez sok, ez nagyon sok, ...lelkileg. De túl leszünk rajta, más is túl jutott rajta. És most igazán itt van az ideje megélni a pillanatot. Mikor jó, a csokor virág, az ölelés, egy finom kávé, egy jó szó! Szerettem azt az időszakot régen, mikor csak úgy mentek a napok, egyik a másik után, kiszámítható volt....

Bár borús az idő, mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok! :-)

Biggyesztés: húsleves, rántott hús, kukoricás rizzsel, és tejfölös uborka salátával.  Sütni is fogunk, én ennék egy kis pogit...

Írni..

Ülök  a kanapén, írni szeretnék a blogba. Mindegy mit, csak írni, mert hiányzik az írás.:-) Jó mi, azt hittem csak a történet visz, a csudát, az írás a fontos..:-D

Szóval nyitva  a gép, olvasok, már megnyitom a bejegyzés oldalt, mikor süvít a fülem mellett Zsömi, a hiperaktív nyúl. Majd ugrik egyet, le, fel, majd megint cél egyenesbe veszi a fejem, megijedek. Milyen ijesztő egy kisnyuszi..:-) Mikor cicánk volt, akkor volt hasonló érzésem, lesben kúszott Nina macska, szeme tágra nyílt, farka lassan tekerődzött, mi meg menekültünk, mert ilyenkor valakire ráugrott..most meg a nyuszi..:-D Zsolti még csak csukott ketrecben szereti, ha megmássza, zavarja, hogy karmolja. De úgyis a nyuszi győz!:-)

Biggyesztés: kelkáposzta főzelék, fasírttal. (nem aratott sikert, de majdnem elfogyott)

Vegyesen..

Nagyon jó volt a hétvége, ami azt a részét nézzük, amit ünnepeltünk. Még strandon is voltunk, jól le is égtünk. Meg kettesben, a kedvenc helyünkön délután.
A másik részéről nem írok, nagyon rossz volt, PONT!

Élvezzük, Zsolti szabadságát, minden reggel pecázik, tegnap elment gombászni, és igen, a kedvenc gombámból, vargányából, olyan másfél kilót szedett.:-)

Gyerekek nagyon gyűrik a sulit, téma záró, téma záró hegyek, ilyenkor nagy a hajrá.

Csenge meg minden nap menne az oviba. Nagyon izgulok, hogy felvegyék az oviba, nagyon szeretne menni. Nagy beszélőkéje van mostanában. Énekel, mutogat (nézd, ez itt, és itt), beszél, beszél...(meg hisztizik, hisztizik...).


És tegnap kiszemelt egy feketerigó család, a lila akácban, házikó helyet. Mást sem látok egész reggel, mint szorgosan építik. De jó lesz. Majd látni, mikor kirepülnek majd a kicsik.:-) Pedig már a patakon láttam, ahogy tanították a kicsiket repülni. Bízom benne, hogy ott is volt az ötből, aki nem arra akart repülni, ahova az anyuka rigó mutatta.:-))))

Biggyesztés: tegnap rakott krumpli, amiből maradt egy kicsi, és gombás tészta lesz.
(Kép:net)

Szép:-)

Kinyílt az első!:-) Még van 10 bimbós, ha azok is kinyílnak...Olyan szép!

Ezzel kívánok minden olvasómnak, szép hétvégét!

Vannak napok..

Borúsabb napokon mindent sötétnek látok. Megkérdőjelezi a minden napi cselekedetemet. Az elmúlt 20 évet. A reményt, a várakozást, az őszinteséget, a hitemet.
Felhúzni az álarcot, még itt is. Pedig ez az én blogom, az ÉN BLOGOM!
Én, én, én....hol van az? Az ÉN -nemet feladtam 19 és fél éve, és holnap 17 éve, hogy papírom is van róla.:-) Ő az egyedüli, aki tud mindent. Aki előtt sosem kell álarcot húznom. SOHA! Ezután nem ÉN voltam, hanem MI! És én ezt annyira élvezem.
De, naiv is vagyok, azt hittem, ha én őszinte vagyok, más is az. Főleg akik közel állnak hozzám, nagyon közel. Sajnos nem így van. Álarcot húz előttem, álarcot húzok én is. Csak a szívem nem tud álarcot húzni, talán arra nem is lehet.
Jobb napokon, másképp látom, remény teljesebben.

Nem baj, ha néha, felhő jön, a napocska elé. Bizakodunk, minden nap, hogy ma sütni fog a nap. Legtöbbször így van, borúsabb napokon, meg el kell hessegetni a felhőket.

Holnap randim van, azzal akivel 19 és fél éve minden nap.:-) És elhessegetem a felhőket, hogy a legkisebbet, miért csak a 13, 14 éves fiúkra bízhatom. És most nem megyek ebbe bele miért is...(pedig megtenném).
És csak a mai napot kell kibírni, utána, akivel holnap randizok, egy egész hetet együtt töltjük.:-)(múltkor úgysem sikerült)

Mai biggyesztés: csirke ragú leves, tejberizs:-)

Ezek jók!

Azon gondolkodtam tegnap, mikor a szülőin ültem, és a kirándulásról beszélgettünk, milyen jó a gyerekeknek. Minden évben mennek két, három napra, osztály kirándulásra. Az azért olyan jó, együtt, barátokkal, tele programmal. Izgalommal, nálunk főleg, mert nem vagyunk egy minden héten utazósak. Tehát, az külön izgalom.:-)
Pont tegnap volt Mesi színházban is, ennek külön örültem. Mert ide végképp nem járunk, és ezt is át kell élni a fiatalságnak.:-) Úgyhogy azért ezek a programok, mindig jók szoktak lenni.
Sosem felejtem el, hét évvel ezelőtt, Dávid ment Balaton mellé 5 napra osztály kirándulásra. Déli pályaudvarról indultak, első osztályosak voltak, picik..csomagoltam neki minden félét, ruhát is, alsóneműt minden napra külön, külön...szerintetek? Ugyan abban a ruhába jött haza, és minden alsónemű ugyanúgy volt becsomagolva. Koszosan, éhesen láttam vissza, de jó volt..:-DDDD

Ma már másképp mennek...de mennek, még!

Biggyesztés: paradicsomos káposzta, friss káposztából.

Ma nagyon ráérek.:-)))

Mindig átsütöm a milánóit!

és egy kis diós meggyes kevert süti:-)

egy kis zene...

(net)

SZERETEM!:-)

Nem panasz..:-)

Minden nap van valami, de nem bánom, ha ilyen jó idő van. Hol színházba mennek, hol szülői van, majd kirándulás lesz, idemenni, odamenni...nem panasz, hiszen három hét kb. és vége  a sulinak. És jön a nyár...azért ez már milyen más, mint mikor kicsik voltak, és ment a legozás, meg a kocsi tologatás, meg a veszekedés.:-) Az most is megy.:-)
Éppen nemrég gondolkodtam el azon, hogy 14 évvel ezelőtt mikor ideköltöztünk, milyen nagyok voltak a szobák, meg a ház. Összement a ház:-D Vagy a gyerekek nőttek meg nagyon?:-) Inkább az utóbbi. Múlthéten a fiúk végleg száműzték a szobából a legós nagy ládát, helyette a kistrapált számítás kütyüket rakták be a szobájukba:-( Hát furcsa, nagyon is..Na, de hogy ilyen hamar megnőnek?:-)

Na megyek lábat lógatni...:-D Mert nem dolgozok!
Mai biggyesztés, csupa zöld fűszerrel, milánói, meg valamit sütni is kellene, azon még agyalok.
És szegény mosógép, csak mos, csak mos...:-)

Illatos:-)

Jaj, hogy én mennyire vártam ezt!
Mezítláb, kirohanni a kertbe, tenni venni, és meleg a talaj. Na, innen is látszik mennyire falusi vagyok.:-)
Amúgy az átcibálása a kanapénak nagyon bejött, és a családom már meg sem lepődött rajta.:-)
Imádom a napillatos ruhákat is. És nem bánom, ha feszít a fejem a melegtől, végre meleg lesz. Olyan illatos meleg!

Mai biggyesztés ugrik szerintem, mert a menün krumplifőzelék van, de valami tartalmasabbat kell főznöm. Úgyis, ma megyünk vásárolni Csengével, majd kitalálok valamit útközben.
(kép: net)

Ezért is...

....szeretnék vidékre költözni. Családias vidéki óvoda. Most jön az óvónéni. Sürgősen vigyek egy szándék nyilatkozatot az oviba, hogy szeptembertől vissza szeretnék menni dolgozni. Mert különben nem veszik fel Csengét az oviba. Jó mi? Hogy amíg nem veszik fel, hogyan keressek munkát, hogy fő állású anya vagyok, az nem munka. Persze, hogy akarok munkát, nem abból a fajtából vagyok aki nem keres munkát...de most akkor miről beszélünk? Dugig vannak az ovik itt a városban. De még a fizetősek is, pedig azok 50000ft/hó. És akkor hangoztatták, hogy három éves kortól kötelező lesz az ovi. Aha, ahhoz több óvoda kellene. Mondjuk ezt belátták, még mindig csak öt éves kortól kötelező az ovi. Ez is pro-kontra, mert azért már én is látom Csengén a közösség felé menne, és persze az én anyai szívem még nem küldené oviba. Kell nekik már ebben a korban az ovi. Vidéken, már két és fél éves korban szívesen látják a gyerekeket, itt meg három és fél évesen, még nem biztos, hogy mehet. Persze, jó pont az óvoda részéről, hogy ideküldték az óvónénit, hogy megsúgják, vigyek be egy bürokratikus papírt, mert ők szeretnék, ha Csenge mehetne oviba!

Bizony, bizony...:-)

Ezt a tortát csináltam Tegnap Anyósomnak. (dátum nincs beállítva, a kép is rossz...)

Szülinapoztunk, mostanában mindig lesz valami, nem baj, ha másokat ünnepelünk, szeretem..:-))

Elkezdett kattogni az agyam...a kanapékat, foteleket nézegetem. Ami van, fotel, örökölt anyósomtól, legalább ötven éves, olyan retro, a kanapé, meg csúszik szét, kicsi is. De nem tehetem most meg, hogy kanapét nézegessek, mikor a hűtő is, épphogy él...hogy rozsdásodik a legkisebb probléma.

Aztán rájöttem mi a megoldás, átrendezem a  nappalit. :-DDD Költség hatékony, nem?????? A porszívó, és a felmosó csodákat tesz!:-)

Mai biggyesztés, sült oldalas, és valamilyen köret, anyósomtól kaptunk, húslevest, és halászlét is tegnap.
És ma már süt a nap, VÉGRE! Ugyhogy nagy palántázás lesz, a kiskertben, a négy tő paprika palántát elültetem.:-) Jó, aki a kicsit nem becsüli....:-D

Ha valakit érdekel...:-)

Ma vásárolni voltam (többször is, mert elfelejtettem tejet venni), pénztárban egy idősebb hölgy van a kasszában. Hallom azt a gurulós kacajt, nem látom honnan jön. Majd megint...meglátom, hogy pénztáros hölgy az. Olyan jó volt hallgatni, olyan őszinte volt, olyan jó! Van így az ember.:-) Kicsit irigykedtem a kacajára..

Ha kérdezné tőlem valaki mit szerettem volna legjobban szülinapomra, most határozottan azt mondom, kettesben Zsoltival, Pünkösdkor elmenni vonattak, csíksomlyói búcsúba. Hát nem tudom...ez már a lehetetlen kategória számunkra. Sok minden miatt, nem is megyek bele miért nem lehetséges ez! Nem annyira bánkódom miatt, csak ha valaki kérdezné...:-)

Jé.....:-)))

ÉS OTT VAGYOK ÉN IS, vagyis a blogom.:-)Hát ezen most ledöbbentem...:-O Tényleg???

Már jön...

Már jön a front! A harmadik hisztin vagyunk túl.:-( Szegényt, azért a hiszti után, úgy sajnálom, mert mosolyog, közben piros, könnyes a szeme..de azért nem lehet mindent, például cukrot enni kanállal, vagy a forró leves előtt ugrálni, vagy míg a gombócokat csinálom, folyamatosan ugrálni, hoppá, hoppá...mert éppen, CSAK!

Különben, nagyon jó érzés, ma úgy lett szilvásgombóc, hogy maradt tegnapról krumplipüré, és nem szerettem volna kidobni, így csináltam gombócot. :-)
És még a biggyesztés, bableves, csülökkel, ami jó lesz, hidegen is majd. Olyan szépen nézett szembe velem tegnap az a  csülök!:-)))

Már várom azért a jóidőt, olyan igazi napsütést! Gondolom, nem egyedül vagyok ezzel így....

Nem itt fogom!

Lényeg a lényeg, igaz, hogy nem itt kellene leírnom a problémánkat!
Nem is fogom, ez egy nyílt blog, általában azok írnak, olvasnak, akik szeretnek, kedvelnek engem.
De olvashatnak olyanok is, akik félreértelmeznek valamit.

Bár vallom, nem csak 0-6 éves korig gyerek a gyerek! Amíg azon mosolygunk XY, hogy szoktatja le a cumiról a gyermekét, vagy, hogy lesz szobatiszta,  mit eszik, mi van a pelusban, és aggódunk, mikor adjunk neki először gyümölcsöt, és ha fáj a hasa, mit csináljunk, ugyanolyan nehéz dilemma előtt vagyunk, mikor nagyobbacska gyerekünkkel probléma van.

Én sokszor dilemma előtt vagyok, ez a blogban valamennyire lejön, bár szerintem semmi sértőt nem írtam Mesire, de befejezem, itt nem írok többet róla. A nehézségeinkről.
Persze jó lenne, őszinte hasonló sorsban lévőket olvasni, vagy gondolom aki olvasott, kicsit magára ismert, néha jó volt azt gondolni, na itt is hasonló probléma van, az enyém semmi ehhez képest...

De igaz ami igaz, nekem sem esne jól Mesi blogjában írna rólam, úgyhogy én sem teszem ezt többet!

De azért van még mit írnom, hiszen, ez a 1102. bejegyzésem!:-))))

És köszönöm az elmúlt időszakban az emaileket! Mind nagyon építő volt számomra!

lehetne...

Bejegyzés címe lehetne a szeretet! Mert, hát miért tud megbocsájtani annyiszor az ember? Ha nem a szeretet vezérli?
Mikor teljesen ellentétesen cselekszik a szeretett fél, és elfogadod...legalábbis küzdesz, hogy elfogadd.
Mikor felnőtt, talán könnyebb, az a teher nincs rajtam már, mint most. Mert már oké, felnőtt(ecske), de teher még ott van, eszik e rendesen, iszik e? Van e tiszta ruhája? Tanul e? Hazajön e? Mikor? Van e pénze? Mennyi pénz kell neki? Van e rá keret? Szólj hozzá? Most éppen kerüljem?
Megbocsássak? De van mikor nem elég az ígéret...Mikor látod, és mondod is, rossz úton jársz, nem így kellene..de nem mehetek én, azon az úton. És ha baja van, akkor legyél ott, felejtsd el, miket mondott, miket tett!
Mondjuk meg vagyok győződve lehet ezt másképp is, nem csak én fújom fel a dolgokat. Éppen a fiúk teszik másképp, ők is morognak, de megcsinálják amit kérek, figyelnek, szeretnek, kimutatják a maguk módján, tehát lehet ezt így is.
Nehéz úgy élni a minden napokat, hogy ő sem érzi itt jól magát...de mit csináljak? Mellette megvagyok győződve arról, hogy ő marad a legtovább itthon, majd felnőtt korában.

Most olyan fázisban vagyok az elfogadásnak, hogy nyugodtan szemlélődök, nem vagyok ideges, csak feszült!

De azért zajlik az élet.:-)
Biggyesztés: Vasárnapról maradt pácolt husit kisütöttem, sok krumplipürével, és párolt brokkolival. :-)

Egy szülinap margójára...

Kikívánkozik belőlem, de nem vagyok csalódott, hozzáteszem.(csak egy kicsit)
Csak hát mégis kerek, meg minden...de nem szabad többet belegondolni, mint ami!
Tegnap a családdal ünnepeltünk. Anyósomék, és sógornőmék jöttek. Nem mindig jó sül el, de most úgy volt jó ahogy volt, az a része.

Persze én voltam a hülye, hogy azt hittem legbelül, ott mélyen, majd jönnek a fanfárok, és majd körülöttem forog a világ, meg majd jó nagy ajándék, virágcsokorral lesz. Ne higgyétek, hogy panaszkodom, na de mégis kicsit szülinapkor, meg karácsonykor vár az ember valami, valami olyan személyre szabottat, ami csak az övé. Kaptam ajándékot, virágcsokrt is, köszöntést is, volt finom enni való, finom innivaló, panaszra nincs is okom, NINCS IS!!!! Egész nap főzök, amúgy nagyon szeretett, vendégül látok, majd elpakolni...
De valahogy mégis vártam a meglepetést....gondolom minden önzőség nélkül mondhatom ezt!
Előtte héten, mindent megvettem. Szombaton sütöttem a tortákat, fotó nincs, mert arra meg nem futotta, hogy azt is lefényképezzem, magamnak, meg gyertyát sem vettem a tortára, nemhogy a mostanában divatos (nemtudomhogyírják) önfényképezést megvalósítsam. Zsolti pörgött mellettem, neki eszébe sem jutott, annyi dolga volt, finom bográcspörköltet főzött. Fiúk nagyon sokat segítettek, de Mesi? Semmit! Ez nagyon rosszul esett, megsértődött, le sem akart jönni...Hiába vártam, egy szál virágot tőle, vagy, hogy süt valamit, és a legjobban, hogy rajzoljon nekem, valami személyeset, amit eltehetek, hé emberek, ezt kaptam a 40.szülinapomra, nem kaptam.:-( Valami hiányzott, valami nagyon...
De túl vagyunk rajta, lassan elkerül az ünnepi evőeszköz  a helyére. Talán a hiány is megszűnik...talán...

40

Azt mondják, akik megélték, nem nagy cucc. Semmi változás, mert míg tegnap csak 39 éves voltam, ma meg már 40, egy nap alatt nem változik meg az ember. Igen, egy nap alatt nem is, ez egy folyamat. Hogy hosszú folyamat? Pont 40 év!:-) Nagyon jó negyven évesnek lenni, csak olyan állandó kérdések sorozata. Ki az a ráncos arc a tükörben, hiszen a vonások alatt látom azt a 20 évest, aki néha lélekben vagyok.
Érzem viszont már a generációs különbséget. Ezt nem olyan régen fedeztem fel. Máshogy gondolkozom már, mint a 20 évesek. Jól, rosszul? Máshogy!
Fáj már ez is, az is..fáradtabb vagyok, ritkábban kap el az "idenekemazoroszlántis" érzés. Néha siratom a múltam, néha félek a jövőtől, de jó most, 40 évesnek lenni.
Tanulok minden nap, minden pillanatban. tanulom az életet, a magam és környezetem jobbá tételét! 
Vágyakozom az elérhetetlenre, utána olyan elégedett vagyok azzal, ami van.
Furcsa belegondolni, hogy már nem építem az életet, hanem élem. Hogy már nem lesz, hanem van, és JÓ, ahogy van!:-)

Azért én azt hiszem, ez igazán mérföldkő az ember életében, még ha csak egy szám is.  Jó volt megélni ezt a 40 évet, ami nem kevés, de nem is sok!:-)

Bodzaszörp

Bár ez tavalyi kép, idén teljesen másképp raktam el, csak nem fotóztam. Nagyüzembe készült, télre is lett, és friss fogyasztásra is! Szép arany színe van, már a spejzban pihennek, Nővérem receptje szerint.:-)))

Mondjuk könnyű úgy bodzát szedni, hogy a langalétra:-D fiamat küldöm.:-)

Álljatok neki bátran ti is, nem nagy dolog, és milyen finom! (nem hiszek a boltos fiúnak, akitől kértem a citrom savat, inkább vegyek tőle bodza szörpöt, nem, nem...:-)

Fenci kérésére beírom a receptet.:-)
5 l üveg, 15-20 fej szép kinyílt bodza virág, amit leszedtem a száráról, 5dkg körül citromsav, 2 citrom karikára vágva. Én citrom füvet is tettem bele. Nem szeretem nagyon cukrosan, így másfél kiló cukrot tettem bele úgy, hogy fél kilót karamellizáltam , majd felöntöttem vízzel, óvatosan!!!! A többit felfőztem cukorszirupnak. Aki édesebben szereti, tehet bele több cukrot. Kihűtöm a szirupot, és beleöntöm az üvegbe, kipótolom a vizet, hogy tele legyen az üveg. 3-4 napig ázik, naponta megkeverem. Majd üvegekbe töltöm, és a hűtőbe teszem, frissen fogyasszuk. Nekem ez nem áll el télre, mindig felforr, de akinek nagyon szuper pincéje van, elmarad. De amit télre raktam el, abba tettem 1 kávéskanál nátrium-benzoátot. Nem szeretem, de így elmarad télre.

Tőletek..

Ti is vagytok úgy, hogy eszedbe jut valaki aki blogját olvasod, valamiről? Pedig csak párotokkal  találkoztam már élőben.:-) Volt akivel emaileztem, nagyon fontos dolgokról. Volt akitől postán kaptam csomagot.És van akivel csak itt beszélgetek pár szót, és mégis valamiről eszembe jut.
De a legtöbbetekkel itt találkozunk.:-)
És azért több mint négy éve írom a blogot, volt akit már az Nlc-n olvastam, ismertük egymást.
Ennyi idő alatt vannak dolgok amik ottmaradnak az ember szívében.
A piacon járva a napvirágot látva, vagy a szappan illatáról, vagy a horgolt bagolyról, vagy a kedvenc sütiről, vagy a könyvről, a vonatról, a paradicsom tövekről, a kecskéről, a nyúlról, a sajtról, a messze idegen országról, az anyuka hiányától, a pár hiányáról, a nagycsaládról, a kirándulásról...tehát mindenről Ti juttok az eszembe!((()))
 Remélem még sok sok élmény jön Tőletek!:-)
(kép: net)

Örülök!:-)

Azt hittem már nem érint meg. De mégis...
Annyira szép és aranyos és tündéri Adriennek, tegnap éjszaka született kislánya Olivia Léna.
Irigylem ezeket a napokat, ezt az időszakot. Pedig emlékszem, fájt itt, ott, de mikor benéztem a kocsiba, vagy az ágyra mellém, mindig olyan boldog voltam, olyan mámorosan boldog, négyszer. Kicsit fáj, hogy már nem fogom ezt átélni.... Persze, majd az unokákkal, de az más lesz már, nagyon más!
Addig örülök, hogy egészségesen megszületett, a kicsi lány! És várom a következő blog babát! Hajrá!!!!:-D

Boldogság

Hosszú hónapok óta tegnap, először éreztem, nyugalmat, a lelkemben. Ami testi tünetekkel is jár, nem érzem a mázsás súlyokat, nem zúgott a fülem, kavarogtak a gondolatok bennem. Nem tudom mi változott meg, talán most értem fel a létra következő fokára mindkét lábbal, és most jó onnan körbenézni. Olyan fél úton járhatok, talán kicsit tovább. Valamit elengedtem, érezzük mindketten, az érintettel. És hogy érthető legyek, azt engedtem el, hogy nekem mindenről tudnom kell, és irányítanom. Jobb nem tudni mindent, majd cipelni a válladon, hiszen ő, nem én, még ha annyira azt hisszük, mi anyák. Na, de most boldogság van bennem, koncentrálok arra, hogy nemsokára itthon lesz Zsolti szabin, és akkor együtt leszünk, persze addig, szegénykémnek, sok munkája van.:-( Tegnap Csenge lefektetése előtt hívott telefonon, akkor indult hazafelé. Pár szót beszélt Csenge apukájával, majd mikor letettem a telefont, hüppögve mondta Csenge, de nem is tudtam mondani apának, hogy oviban voltunk. Még biztatni sem tudtam, hogy ma elmesélheti neki.:-(
De volt is ez így, sajnos lesz is...
Én meg lassan készítem az ebédet, borsólevest készítek, és palacsintát. De előtte beveszek egy fájdalomcsillapítót.:-( (boldogság sajnos, nem függ össze a fejfájással:-)
(kép:net)

Életképek:-)

Egyik fotó sem műtermi! Ennyit talán megengednek nekem az érintettek, hogy feltegyem őket ide! Hiszen ők is én vagyok..:-)

Ma nagy esemény volt. Beiratkoztunk az oviba. Bő két órát álltunk a központi oviban  sorban, de minden rendben volt, szerintem felveszik ide a közelbe Csengét. Ahova a többiek is jártak. Pedig én, hogy mondtam, nem ide fogom, stb...mert nem szerettem, hogy zárt minden ünnep, kicsi a hely. De családias, ismerek mindenkit. Szeretnek minket, a vezető óvonéni nagyon örült nekünk. Majd kiderül milyen lesz. :-)
Nemrég értünk haza, rakott kelt csinálok. Kéne vasalni...de olyan fáradt vagyok.Úgyhogy iszok egy kávét és megyek a dolgomra. Ki kér?:-))

Ma ünnepelünk!

Nem kellett senkinek sem a kávé tegnap?;-) Hát jó, megértelek benneteket! Én is azért maradtam csendben inkább, mert olyan sötét gondolataim voltak, hogy csak közeli barátnőnek meséltem volna el legszívesebben, de az nincs, tudom az én hibám.

Ma jó kis nap lesz, tortát sütök, kedvencet főzök, de előtte boltba kell mennem, és drukkolok, hogy az ünnepelt időben jön haza, és kicsit ünnepelhetjük! Isten éltessen, itt is MINDENEM!

:-)

HAHÓ... Csak itt jártam!

(kép:net)

Zöld fűszer

Eddig is használva voltak a zöld fűszerek a kertben, de idén új értelmet nyert az egész. Mert a saláta is finomabb, ha aprítok bele egy kis csokorral, vagy a pizza is finomabb amikor rászórom. Amit én használok, az a lestyán, a levesekbe, szinte minden levesbe kiváló. A bazsalikom, az minden paradicsomos saláta, vagy étel mellé szeretem. Kakukkfű az télen is, nyáron is hű társunk, télen megfázáskor tea formájában, nyáron a sültek mellé kerül. Rozmaring ugyanúgy, és a zsálya is. Ezek ráadásul télen is megtalálható a kiskertben. Citromfű kiirthatatlan, nem is akarjuk, ilyenkor limonádénak, de már ázik az első bodza szörpim, abba is került bele, majd a mostanában sokszor készült tortára is kerül díszítésnek.  Volt tárkony is, de az nagyon elterült, annyit nem használtam, kikerült. Meg van majoránna, azt szárítani szoktam.
Ti használtok a zöld fűszert?

Édesanyámnak, Édesanyáknak!

Kint voltunk ma a temetőben. Nem tudom megszokni, 15 éve nem tudom megszokni. 15. alkalommal nem tudom mondani az édesanyámnak, boldog anyák napját. Sok idő, és mégsem tudom megszokni a gondolatot, hogy nincs nekem édesanyám.

Már anya vagyok én is, 17.alkalommal hivatalosan is ünnepelt vagyok.  Ünnepelt????? Na igen, ünnepelt....

Igen, ez jó volt!:-)

Megszólal a zene, dübörög, a gyomrom megremeg. Elönt a jóérzés, szökik fel az adrenalin. Elkezd járni ütemre a lábam, majd a csípőm, önkéntelenül mosolygok. Majd a mosoly után kezd mozogni a szám, jóérzés üvölteni az ismerős dalt. Körbenézek, mennyien teszik ugyanezt. Előttem anyuka két gyerekkel, néha megáll, majd vizet ad a gyereknek, majd valami nasit vesz elő, közben énekel, megsimogatja a gyerekeit, mások is ezt teszik, én is...
Idén is köszönöm Ismerős Arcok! Jó volt köztetek lenni.:-))))