...írhatnék?
Jó volt ez a három nap. Két családi látogatás, vagyis egyszer hozzánk jöttek ünnepelni a sógornőmék, és anyósomék. Pontosabban tegnap, volt sütizés, beszélgetés, jó volt. Csak ez a bezártság, és a hideg. Kicsit nyomaszt, mindennapi sétánkat fázva, reszketve tettük meg.:-( Pedig mennyivel jobb lenne már a meleg.
Még volt a hétvégén minden féle, mint egy nagycsaládban lenni szokott, sok nevetés, együtt főzés, együtt evés, közös segítés, majd durci, dac, makacsság, hangosabb hangnem, sértődés...mint egy nagycsaládban. Ez van! Egyik pillanat ilyen, a másik olyan...az biztos, soha nem unalmas. :-)))
Volt kicsit mélázás is nekem, a múlton. Zsolti elővette azt az albumot, amit gyermekkoromban is nagy kincs volt. Talán a múltamból, ez az egyik emlék. És míg látom a fényképet előjön a múlt. Ott voltam, három évesen, ahogy anyukám ölébe kucorodok, biztos durciztam.:-) Ott voltam apukám ölében egyévesen, mikor a kedvenc elfoglaltságom, az nagy fém órájának a birizgálása volt.:-) Ott voltam, hat évesen, egy olyan lakásban, ami akkor maga volt a luxus. Majd egy huszárvágással lettünk, szinte földönfutók. Hogy miért ez egy hosszú történet, és nem is én döntöttem, hanem a szüleim. Mindensetre a következő 14 év, mély nyomot hagyott bennem, és a családomban is. Majd néztem a 23, 24 éves szüleimet az esküvői fotón, megismertem a mozdulatot, szinte éreztem, néztem a nagyszüleimet, akik ott álltak szüleim mögött. Micsoda múltjuk volt nekik is. Hiszen ők háborúban voltak fiatalok. Ott voltam velük, azokban a pillanatokban. majd azon gondolkodom, hogy tudnám átadni a gyerekeimnek a múltamat. Annyira sajnálom, hogy úgy nem tudom átadni nekik, mint amit én érzek. Természetes ez, míg én voltam annyi idős, mint most ők, soha nem kérdeztem meg Nagypapámat, milyen volt neki fiatalon, jobban érdekelt a tartóban van e savanyú cukor.:-) Pont úgy mint most az én gyerekeimnek, is ez a gondolata..
Ilyen vagyok én, sokkal többet tekerném vissza az időt, mint előre!
Tegnap karaj csontból volt leves, és csülköt sütöttem, meg baconba tekert csirke májat. Somlói volt a süti a név naposnak.:-)
Jó volt ez a három nap. Két családi látogatás, vagyis egyszer hozzánk jöttek ünnepelni a sógornőmék, és anyósomék. Pontosabban tegnap, volt sütizés, beszélgetés, jó volt. Csak ez a bezártság, és a hideg. Kicsit nyomaszt, mindennapi sétánkat fázva, reszketve tettük meg.:-( Pedig mennyivel jobb lenne már a meleg.
Még volt a hétvégén minden féle, mint egy nagycsaládban lenni szokott, sok nevetés, együtt főzés, együtt evés, közös segítés, majd durci, dac, makacsság, hangosabb hangnem, sértődés...mint egy nagycsaládban. Ez van! Egyik pillanat ilyen, a másik olyan...az biztos, soha nem unalmas. :-)))
Volt kicsit mélázás is nekem, a múlton. Zsolti elővette azt az albumot, amit gyermekkoromban is nagy kincs volt. Talán a múltamból, ez az egyik emlék. És míg látom a fényképet előjön a múlt. Ott voltam, három évesen, ahogy anyukám ölébe kucorodok, biztos durciztam.:-) Ott voltam apukám ölében egyévesen, mikor a kedvenc elfoglaltságom, az nagy fém órájának a birizgálása volt.:-) Ott voltam, hat évesen, egy olyan lakásban, ami akkor maga volt a luxus. Majd egy huszárvágással lettünk, szinte földönfutók. Hogy miért ez egy hosszú történet, és nem is én döntöttem, hanem a szüleim. Mindensetre a következő 14 év, mély nyomot hagyott bennem, és a családomban is. Majd néztem a 23, 24 éves szüleimet az esküvői fotón, megismertem a mozdulatot, szinte éreztem, néztem a nagyszüleimet, akik ott álltak szüleim mögött. Micsoda múltjuk volt nekik is. Hiszen ők háborúban voltak fiatalok. Ott voltam velük, azokban a pillanatokban. majd azon gondolkodom, hogy tudnám átadni a gyerekeimnek a múltamat. Annyira sajnálom, hogy úgy nem tudom átadni nekik, mint amit én érzek. Természetes ez, míg én voltam annyi idős, mint most ők, soha nem kérdeztem meg Nagypapámat, milyen volt neki fiatalon, jobban érdekelt a tartóban van e savanyú cukor.:-) Pont úgy mint most az én gyerekeimnek, is ez a gondolata..
Ilyen vagyok én, sokkal többet tekerném vissza az időt, mint előre!
Tegnap karaj csontból volt leves, és csülköt sütöttem, meg baconba tekert csirke májat. Somlói volt a süti a név naposnak.:-)
Szia Anikó! Boldog névnapot kívánok én is Zsoltinak és kérem, hogy hozzák már azt a meleget, mert itt a "végeken" is nagyon fázunk már. :-))
VálaszTörlésBevallom ma egy kis vigaszért jöttem hozzád, mert te mindig leírod, azt ami gond, probléma és én mindig kicsit elszégyellem magam, hogy lám, nem kell nyavalyogni máshol is zajlik az élet. :-))
Ui: a csizmán (téli kabáton) mi is mindig összeakasztjuk a bajszunkat, de már én is feladtam :-))))
Szeretettel ölellek: Piroska
Szia Piroska!
TörlésVigaszt mindig találsz nálam!:-)
És igen, mindig zajlik az élet. Sok humor, meg türelem, meg feladás kell, ezekhez a kamaszokhoz!:-)
Fiúk jól vannak? És Te? Olyan jó, ha néha jelentkezel.:-)
Köszönöm a névnaposnak átadom ma!:-))))
Remélem hozzák a meleget már..
Én is ölellek: Anikó
Szia Anikó! Köszönöm kérdésed, mindannyian jól vagyunk, a fiúk változatlanul "ölik" egymást, vagy éppen haverok, de akkor nem árt figyelni, hogy mi készül éppen :-))))))
TörlésAz utolsó bejegyzésedhez: a mieink épp most elsőáldozásra készülnek, várjuk már mindannyian. :-)
Puszi: Piroska
Nem láttam az előző blogruhádat, de ez a mostani csodaszép!!!!!!!!!!Sose tudtam,most se,hogyan lehet saját fotóból hátteret készíteni.
VálaszTörlésMegvígasztaltál a nagycsaládról írottakkal: mindig azt szeretném,hogy ne legyen sértődés és súrlódás,amikor végre összejövünk.DE valami mindig beüt.:(Ezeket én nehezen viselem.Pedig ilyen az élet,tudom....
De jó, hogy tetszik a blogruha!!!:-)
TörlésÉn is nehezen viselem, és mindig azon örlődöm, hol rontottam el? Persze én is tudom, hogy nem......de, mégis!