..

 Mínusz 1 fog... Oda a bölcsességem 😬🙃

Csütörtök

Újra mínusz egy fog... 

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Fogas kérdés(ek)

Ma is fogászat. Már elő volt készítve a szuri. A fogorvosom ugyanis már a múltkor tudta, hogy nem lesz menthető a fogam, csak nem akarta, hogy izguljak a húzás miatt mostanáig. Tehát kihúzta. Szerencsére nem így. :D

A műveletből semmit nem éreztem, csak amióta elmúlt az injekció hatása... 😳 Egy hét múlva kell mennem ellenőrzésre.

Komolyan nem tudom, a gyermekmegőrző funkció mellett mit várnak el az iskolától. És főleg a gyerekektől. Legyenek ott napfelkeltétől lementéig, viselkedjenek, sajátítsák el az irtózatos mennyiségű -egy része totál fölösleges- tananyagot, a napköziből maradt házit még otthon fejezzék be, 3 hét alatt tanuljanak be egy verset versmondóra és 2 műsor legyen kész, de közben barkácsolják meg az ajándékokat (anyák napja) és ugye tanulják az anyagot... Mi, felnőttek is rogyadozunk a feladatok súlya alatt, de szegény gyerekeket nagyon sajnálom.

Az is szomorú, hogy az iskolában a mai társadalom leképeződését látom. Mintha Facebook-kommenteket olvasnék: megy a gyűlölködés, a kötözködés, a nem bírom elviselni magamat sem, a másikat meg főleg, mert "rám nézett", "hozzámért", mert nem játszik velem, mert "azt mondta, hogy"... Ordítanak, ölik egymást, durvák, türelmetlenek... Én minden nap gyomorideggel megyek be reggel, hogy ma vajon mikor üt be megint a krach, és gyomorideggel jövök haza, mert ez meg ez történt. Tudom: bennem van a hiba...

(Egy ismerősöm tanár. 16 éve nem dolgozott a szakmájában. Az idei tanévre hívták, elment óraadónak. Már az első héten látta, hogy valami nagyon nem oké. Most azt mondja, csak becsületből csinálja végig a tanévet, aztán köszöni, elég volt.)

A foghúzás miatt megint nem lehet mindent enni. Ezt rittyentettem (serpenyőben sült zöldségek, tészta):