Szakácskönyv-ajánló / Sky McAlpine: A table in Venice

Meseszép szakácskönyvet találtam, benne sok gyönyörűséges, velencei témájú fotóval. Skye McAlpine A table in Venice c. könyve még a tavasszal jelent meg. Ezt lapozgatva gyorsan álmaink Velencéjében találjuk magunkat, teraszokon ráérősen kávézva, középkori paloták között sétálva, piacokon ráérősen, ízletes zöldségek között böngészve - mindezeket művészien kivitelezett duplaoldalas fotók illusztrálják.

A Bloomsbury weboldalán most 14 GBPért lehet megvásárolni ezt a fotóalbumnak is remek kiadványt. Igazi, ünnepi élmény lesz ezt lapozgatnod a Karácsonyfa alatt, de ha ajándékba adod, valaki akkor is nagyon örül majd neki.

Cukkinis tészta koktélrákkal

Folyton változik az időjárás.. Néha mintha dézsából öntenék odafentről, úgy esik, aztán pedig szinte egyik pillanatról a másikra kisüt a Nap és ragyogó színekben pompázik a táj. Ezzel együtt is szerencsések vagyunk itt Salisbury-ben, mert rengeteg napsütéses órában van részünk. Ilyenkor az egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy élvezem a táj szépségeit, a csodás színeket a sokszor hihetetlenül kék ég alatt. Rozsdabarna, a sárga ezer árnyalata, változó mélyzöldek..bordó... Kicsit, ez a tészta is ősziesre sikerült a színeit illetően, már ha eltekintünk a spárga pimasz élénkzöldjétől.

Olíva olajon vékonyra szeletelt fokhagymát  és hagymát dinsztelek, hozzáadom a felszeletelt cukkinit, a spárgát, néhány paradicsomot és a koktélrákot, fűszerezem sóval, borssal, bazsalikommal, majd összekeverem a tésztával.Tálaláskor hozzáadok egy felszeletelt avokádót is, végül pedig parmezánt szórok rá.

Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.

Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.

A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta

Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!

Tojásos tészták zöldekkel - avagy (t)edd, amit szeretsz

Valami gyakorlott vegetáriánussal ideje lesz magamat felvilágosíttatni, hogy miért van az, hogy azzal párhuzamosan, hogy egyre kevésbé kívánom a csirke- és marhahúst (sertést meg pláne), viszont egyre jobban áhítom a tojást és a lazacot, sok-sok zölddel. Mintha mindenhol ez a két étel lebegne a szemem előtt, egyszerűen nem bírok róluk lekattanni. Nem mondom, hogy nem eszem húst, mert eszem, de egyre ritkábban. Ami jöhet, az a valódi húsból készült, jó minőségű szalámi, szélben érlelt sonka, vagy nagyon apróra vágott házi füstölt sonkaszerűség egy finom, zöldséges tésztán. Illetve, a napokban megettem Katherine Chapman nagyszerű kecskesültjét is...úúúúú, hogy az milyen finom volt! Magamtól, magamnak nem sütnék semmilyen húst, viszont a tojásnak és a lazacnak valahogyan minden varációja eszembe jut: tojás jöhet reggelire, délre, de este is. A kedvenc ételem mostanában a lágytojás rozskenyérrel és kígyóuborkával. A viszkózus sárgája, ahogy ráfolyik a meleg pirítósra.. mmmm..  Vagy mindenféle friss zöldek, buggyantott tojással. Esküszöm, Salvador Dalí büszke lenne rám, ha tudná, milyen erős hatást gyakorol rám momentán egy krémesen folyós lágytojás.

Ahogy mostanában egyre intenzívebben jógázom, magától jött a húsmentes fordulat. Nem vártam és nem is gondoltam, hogy ez az időszak eljöjjön, mert szerettem a húst. Viszont tudom, hogy mindig az a jó, ha magától, erőltetés nélkül alakul bennünk valami és ha így alakul, azt tiszteletben kell tartani, sőt, táplálni kell.

Ahogy egy ászanát nem kell erőltetni, úgy az evést sem. A jóga célja nem az, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, hanem ennek éppen az ellenkezője. Azt eszem, amit kívánok.A bensőm tudja, hogy mi a jó nekem. Más kérdés, hogy néha elnyomom ezt a hangot...Mert nem mindig racionális. A jógázás iránti belső kényszeremmel is csinálom ezt néha, pedig nem kellene.Már az ókori görögöknek is volt egy külön kifejezésük arra, amikor az ember tudta, hogy mi a jó neki, de direkt az ellenkezőjét tette mégis. Mi is ez a szó...Most nem jut eszembe. És hányszor tettem már ezt életemben. Persze ebből is lehet tanulni. Legalább azt, hogy milyen jó azt csinálni, amit igazán szeretünk! Az csak az igazán jó. Ma reggel például Anitával lementünk a  Bodrog-partra, a stégre jógázni. Nos, kevés jobb dolgot tudok elképzelni.

Te mit szeretsz a legjobban művelni? Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életedet? Ami nélkül csak egy szárnyaszegett madár lennél? Csinálod? Csináld!

Reform tojásos nokedli fejes salátával

Kb. úgy készül, mint a normál tojásos nokedli, csak kb. 1/5 arányban van benne fehérliszt, a többi teljes kiőrlésű búzaliszt. Egészen más íze van, mint a hagyományos nokedlinek.Nem rosszabb, nem jobb, hanem más. Nem próbáltam volna ki, ha van itthon búzaliszt, de nem volt...

Majdnem szénégető rukkolával

Ez is roppant egyszerű: a kifőzött, bio durumtésztát belekeverem a még folyós lágytojásba. Előzőleg kevés füstölt tarját apró kockákra vágtam és megpirítottam olíva olajon. Csinálhatod csak a sárgájával is.

Füstölt lazacos penne rizstejszínnel, rukkolával, újhagymával, koktélparadicsommal

Mindig is odavoltam a füstölt lazacos, tejszínes pennéért, tettem kísérleteket rá, hogy olyan jót készítsek itthon, mint amilyet az Okay Italia-ban szoktam enni, de eddig bevallom, nem jött össze. Eddig. De most megvan. A tökéletes füstölt lazacos tészta. Múlt héten jól bevásároltam a Tescoban bio termékekből, valahogy ezeket szedtem össze mindenből, még a lazacból is, ez utóbbit csak itthon vettem észre, mármint azt, hogy az is bio. Egyébként nem vásárolok megrögzötten organikus termékeket, de mindenből szeretem a jó minőséget, barátnői hatásra ma már megnézem a húsoknál is, hogy honnan származik. Ok, ez biztosan a jóga hatása is. Hogy miért eszem akkor mégis állati eredetű termékeket és húst is? A válasz egyszerű: mert ez esik jól és azt eszem, ami jólesik. Tegnap például főtt kolbászt egy benzinkúton, mert útközben egy boros rendezvényre olthatatlan vágyat éreztem rá (ezúton is köszönöm a barátaimnak, hogy lehetővé tették számomra ezt az élményt). Származási hely: ismeretlen. Ez ellentmondás lenne? Egyik jógaoktatóm mondta nemrégiben, hogy sok jógi nem tagadja meg magától a finom ételek élvezetét, sőt, sok hedonista van közöttük. Én boldogan követem őket ebben, legyen az evés örömforrás.Persze csak mértékkel.
Mivel a rizstejszín is beugrott a Tesco kosárba múlt héten, a tészta ebben a verzióban gluténmentes. Ha "normál" verziót szeretnétek, akkor a rizstejszínt helyettesítsétek főzőtejszínnel.

Könnyű Tokaji Furminttal, például Pajzos T Furminttal ajánlom - már palackban a 2015-ös évjárat is!

Füstölt lazacos penne rizstejszínnel, rukkolával, újhagymával, koktélparadicsommal

Hozzávalók, 2 személyre:
250 gr bio durum penne
7 dkg füstölt lazac
10 mini paradicsom
1 doboz rizstejszín
1 maréknyi rukkola
5 szál újhagyma
3 ek olíva olaj
só, bors
érlelt kecskesajt


Felteszem főni a vizet a tésztának, forrás után kb. 12 perc alatt al dente-re fő. A füstölt lazacot kicsi darabokra vágom, a paradicsomokat kettévágom. Az olíva olajon megfonnyasztom a karikára vágott újhagymát - egy keveset a zöld szárából is vágok hozzá -  hozzáadom a rizstejszínt, sózom, borsozom.Amikor készen van a tészta, leszűröm és hozzáadom a tejszínes keverékhez. Érlelt kecskesajtot és rukkolát halmozok a tetejére.

Cukkinis curry-s spagetti

, avagy a jó étel egyszerű.

Amikor néhány éve elkezdtem főzni, mindig jó bonyolult ételeket választottam, vacsoravendégeket is több fogásos sorokkal vártam, így emiatt - és persze kellő tapasztalat hiányában -  a főzés egy hosszú órákon át tartó, inkább szenvedős, mint szenvedélyes folyamat lett. Ma már éppen ennek az ellenkezője zajlik: az egyszerű, tápláló ételeket részesítem előnyben,amelyeket lehetőleg minél rövidebb ideig kell főzni és általában kombinálom a főtt és nyers zöldségeket a mindenféle magokkal. Az Élet fokozatosan lökdösött ebbe az irányba, hogy finomabban, hol kevésbé finoman, de mondhatjuk, hogy kitartóan. A baráti körömben csupa zöldség-megszállottal van dolgom, akiktől folyamatosan tanulok: Évi barátnőm a répatortájával és a gyógynövényes teáival kápráztatott el (a bölcsességén kívül),  Katherine nemcsak szereti a zöldségeket, imád egy barátnője kertjében babrálni a zöldségekkel és a zöldfűszerekkel, aztán ha valamit begyűjtött, büszkén mutatja: milyen szép vacsoránk lesz! felkiáltással. Anita is szenvedéllyel vásárolja a zöldségeket és így beszél róluk: nézd meg, milyen gyönyörű ez a saláta! Nézd ezeket a színeket! Tavaly nyáron a fodrászomnál kötöttem barátságot egy másik Anitával, aki a paleo étrend megszállottja, mióta őt ismerem, mindig belebotlom Budapesten a paleo és raw food helyekbe, kóstoltam már spenótlét ananásszal és almával, sőt, chia magos kókusz desszertet is.

Szóval a külvilágban egyértelműen visszatükröződik, ami bennem van, ami bennem elindul. Ha kinyilvánítod a szándékodat arra, hogy egészségesebben étkezz, az utak egyszerűen megnyílnak előtted: hívogató piros almák, zöld salátafejek, világító citromok mosolyognak majd rád mindenhol. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne egyél csokoládét,mert persze, hogy egyél csokoládét. Csak kezdj el tudatosabban figyelni arra, hogy milyen étel az, amitől jobban érzed magad. Egy ilyen ételt összedobni kb. 25 perc.
Milyen bort ajánlanék hozzá? Félédes Tokaji Hárslevelűt.


Cukkinis curry-s spagetti

Hozzávalók 2 főre:
25 dkg spagetti
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
olíva olaj
2 tk curry por
fél maréknyi mazsola
só
egy maréknyi dió

A cukkinit battonra vágjuk, közben sós vízben megfőzzük a tésztát. A hagymát finomra aprítjuk,a fokhagymát egy kés pengéjével megroppantjuk.Az olíva olajon megdinszteljük a hagymát, meghintjük curryvel és kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a cukkinit, sóval, borssal fűszerezzük és csak addig pároljuk, amíg roppanós marad. Az al dente-re főzött tésztát (ez itt nem olyan lett :)  leöblítjük és hozzákeverjük a fűszeres-cukkinis keverékhez, kicsi olíva olajat öntünk rá, a végén pedig megszórjuk pirított dióval.

Bazsalikomos-rikottás conchiglie királyrákkal

Amikor olyan hideg van kint, hogy az orromat sem akaródzik kidugni a lakásból – márpedig most olyan van -, akkor következik a mélyhűtő tüzetes átvizsgálása és a húszperces kaják. Jó, persze a munkamegbeszélések a városban zajlanak és a barátaimmal is ott találkozom, de mégsem fogok átbumlizni a városon szatyrokkal, úgyhogy rendszerint akkor jut eszembe, hogy vásárolni kell, amikor hazaérek, a mínuszokban viszont egyáltalán semmi kedvem újra elindulni, főleg hogy pár napja már a madarak is mozdulatlanul gubbasztanak a Dunán úszó jégtáblákon.

Ezért én mindenkinek szívből ajánlom, hogy töltse föl a mélyhűtőjét télire, feledkezzen meg róla egy időre, majd meglepetéssel teli mosollyal bukkanjon rá a mindenféle kincsekre akkor, amikor annak itt az ideje. Én így találtam a héten spenótot, ami néhány fokhagyma és némi spagetti társaságában kisegített minket egy gyors ebédre, királyrákot, amire R. tett szert január elején kacsamell helyett, amikor egyetlen húsárus sem volt nyitva a városban, de mi éppen vacsoravendégeket vártunk, és végül tegnap előszedtem onnan két nagydarab, csupa-csont őzbordát, amelyekről aztán egy órán keresztül nyúztam a hártyákat egy késsel, tisztára mint egy thrillerben: de erről majd pár nap múlva tudok többet mondani, amikor már felboncoltam a másik kettőt is.

Na de most vissza a tésztához: a recept totálisan egyszerű, ugyanakkor mégsem a szokásos: egy barátnőmnek kutattam tésztareceptek után a neten, azok között találtam ezt a rikottásat a: The Cutting Edge of Ordinary blogon, ami jó alkalmat szolgáltatott a mélyhűtőben állomásozó fagyasztott rákállomány megcsapolására. A többi hozzávaló miatt meg, nos…csak be kellett iktatni egy kisebb bevásárlást.

Bazsalikomos-rikottás conchiglie királyrákkal

Hozzávalók (2 személyre):

30 dkg conchiglie
1 doboz (250 gr) rikotta
1 citrom reszelt héja
3-4 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
30 dkg királyrák (fagyasztott)
3 ek olíva olaj
kb. 15 levél bazsalikom, finomra vágva
só, frissen őrölt bors
frissen őrölt szerecsendió

A mikrohullámú sütőben kiolvasztjuk a királyrákot. Feltesszük főni a vizet és közben kikeverjük a rikottás krémet néhány csipet sóval és kb. 1/3 teáskanálnyi frissen őrölt borssal, a citrom lereszelt héjával és reszelünk bele egy kevés szerecsendiót is.

A fokhagymát pár perc alatt megfonnyasztjuk az olíva olajon (alacsony hő fokozaton) egy kb. 30 cm átmérőjű serpenyőben, majd erősebbre vesszük a főzőlap hőmérsékletét, rádobjuk a királyrákot és 2-2 perc alatt mindkét oldalát narancsszínűre pirítjuk. Hozzáöntjük a rikottás krémet, elkeverjük, ha kell, akkor még sóval és borssal ízesítjük, majd belekeverjük a bazsalikomot. Hozzáadjuk a krémhez leszűrt tésztát, kb. fél dl vizet adunk hozzá a tészta főzővizéből, összekeverjük, egy perc alatt átmelegítjük és már tálalhatjuk is.

Gorgonzolás fusilli karamellizált körtével, pirított serrano-val és rukkolával

Miről írjon az ember lánya, ha odakint ilyen lassú tél van? Fázom, unom a szürkeséget és a monotóniát, ez az igazság. Szívesebben írnék már színes pillangókról, szikrázó napsütésről, meg mindenféle, élettől duzzadó rügyekről, amik virágba borulnak, de a tél fölött egyszerűen nem lehet csak úgy elsiklani.

Most ráadásul pont az a része van, ami jól odavág, szerintem ilyenkor januárban a leglassabb és legszürkébb minden. Keresem belőle a kiutat, mint egy jég alá szorult fóka. Vannak napok, mint a tegnapi is, amikor nem sikerülnek a dolgok, amikor jobb bele sem kezdeni semmibe, mert úgyis minden balul sül el. A tegnap elrontott sóskaramelles tortát ma kidobom, elmegyek végre futni és akkor majd talán jobb lesz. Nem tudom, mitől jobb a futás után, de jobb. Pedig csak futok egy szalagon jó negyvenöt percig és nem is jutok sehová, még az is lehet, hogy a végén ettől nyugszom meg. Utána kell egy kis szauna, meg egy banánturmix és akkor végképp jó. Helyükre kerülnek a dolgok. A dolgok bonyolultnak látszanak, pedig végtelenül egyszerűek, ha egy banánturmixtól jobb lehet.

Az ilyen napokat pedig, mint a tegnapi, dobozba kell zárni és kidobni, esetleg szekrény mélyére rejteni és onnan akkor kivenni, amikor túlárad bennünk a boldogság, hogy tudjuk, milyen az, amikor nem. De lehet, hogy elég megnézni, mi minden lenne ennél rosszabb. Na, hát ahogy belegondolok, jó sok minden van és most nem annak örülök, hogy azok ott vannak, hanem hogy itt nincsenek.

Na, már nem is olyan rossz.

Egyáltalán nem.

De azért nem árt bevetni egy-két Napcsalogató ételt:

Gorgonzolás fusilli karamellizált körtével, pirított serrano-val és rukkolával

Hozzávalók (2 főre):

25 dkg fusilli
8 dkg gorgonzola sajt
1,5 dl tejszín
5 szelet serrrano sonka
1 körte
1/3 doboz rukkola
3 kanál vaj
só, frissen őrölt bors

2 liter vizet odateszünk főni a fusillinek. A serrano sonkát kb. 2 x 1 cm-es darabokra vágjuk és egy serpenyőben pár perc alatt mindkét oldalát megpirítjuk, majd félretesszük.

Ezután meghámozzuk a körtét, kb. 1 cm-es kockákra vágjuk és a nyeles serpenyőben a vajon, alacsony fokozaton kb. 6 percig karamellizáljuk.

Ezután hozzáadjuk a gorgonzola sajtot, hozzákeverjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, magasabbra vesszük a főzőlap hőmérsékletét és kevergetve egy perc alatt összeforraljuk.

A megfőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a mártással és együtt felmelegítjük. A végén hozzákeverjük a serrano-t és a rukkolát, utóbbival a tányérokra halmozott tészta tetejét is díszíthetjük.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti (molto allegro)

Tegnap éppen nagy rohanásban voltam, amiből általában nem sok jó szokott kisülni, és ez szó szerint értendő, ha a sietséget főzéssel tetézem (szoktam...). Szerencsére a mostani eset kivételként erősíti a szabályt: nemcsak hogy időben odaértem a megbeszélésre, de előtte egy tutti, keleties ízvilágú pasta-t is összedobtam.

Pedig ha kapkodva főzök, akkor néha tényleg elképesztő dolgok történnek: a múltkoriban például azt gondoltam, hogy a murgh makhani-hoz (ez az indiai csirkepörkölt) az olajban elősütött csirkemellet és az egyébként nagy műgonddal elkészített mártást majd jól összemelegítem a főzőlapon egy üvegtálban. Feltettem a jénait,benne az étellel, feltekertem a hőmérsékletet, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy estére a Pintér Béla társulat előadására is vettem jegyet azon kívül, hogy a barátnőmmel délutánra találkozót beszéltem meg a Római-parton. Miután az előadás címe A soha vissza nem térő volt, gondoltam, jobb lesz áttenni a baráti találkozót egy másik napra. Zs. is, meg én is kicsit szomorúak lettünk a meghiúsult randevú miatt, én még elméláztam egy sort azon, hogy vajon milyen okból szervezem a hét ugyanazon napjára az összes programomat, aztán egy másik barátnőmmel is roppant fontos megbeszélni valóm támadt, így amikor folytattam volna bokros konyhai teendőimet és már éppen csak úgy nyolc lépésnyire voltam a tűzhelytől, na akkor az edény egy rémisztő pöffenéssel szétrobbant a főzőlapon. A hő hatására keletkező belső feszültség a szélrózsa minden irányába röpítette a kisebb-nagyobb üvegdarabokat, meg szilánkokat, a piros szószban úszkáló csirkehús pedig veszélyes terjeszkedésbe kezdett a főzőlapon.

A múltkoriban meg, amikor főzés közben szimultán a laptopon dolgoztam, egyszer csak lángoló edénnyel rohantam ki a nappalin át a teraszra: az edényben magokat pirítottam (volna), csak éppen elfeledkeztem a dologról, ezért a serpenyő lángra kapott, amit én megpróbáltam egy bögre vízzel eloltani, mire az már nemcsak lángolt, de elkezdett vészjósló, sötétszürke füstfelhőket eregetni. Végső kétségbeesésemben segítségért kiabáltam, mire R. személyében, meg egy kancsó víz formájában nagy komótosan megérkezett a helyi tűzoltóság, végül sikerrel abszolválva a feladatot.

R. szerint a fentiekből nekem le kellene vonnom a tanulságokat. Olvasatomban tegnap minden adott volt ahhoz, hogy a főzést egyáltalán el se kezdjem, így hát nekiláttam.

Ezúttal Stahl Judit Gyors, olaszos tészták című könyvében található, nagyszerű füstölt lazacos spagetti receptjéből indultam ki, csak a harmincöt fokos hőségre való tekintettel én egy könnyebb, fűszeres - oliva olajos öntettel készítettem a tejszínes helyett, kihagytam belőle a törkölypálinkát, viszont adtam hozzá némi julienne-re vágott sárgarépát, egy kis cayenne-i borsot, meg egy kevés apróra vágott petrezselymet.

Füstölt lazacos, gyömbéres spagetti

Hozzávalók, 4 főre:

400 gr spagetti
20 dkg füstölt lazac

2 közepes sárgarépa
5 dkg fenyőmag és mandula
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál chili pehely, vagy 2 chili paprika
½ dl oliva olaj
1 kávéskanál őrölt gyömbér
só, frissen őrölt fehér bors
½ kávéskanál cayenne bors
a tálaláshoz: citrom, egy csokor petrezselyem

A tésztának bő 4 liter vizet forralunk.

Vágjuk apróra a hagymát, zúzzuk finomra a fokhagymát és pirítsuk meg őket az olajon egy közepes serpenyőben.

Ezalatt alacsony fokozaton egy száraz száraz serpenyőben pirítsuk meg együtt a magokat, ezután daráljuk meg. Vágjuk julienne-re a sárgarépát, szeleteljük vékonyra a chili paprikát.

Ha a víz már forr, szórjunk bele egy kávéskanál sót,tegyük bele a tésztát és főzzük 10 percig.

A hagymás olajra szórjuk rá a darált fenyőmagot és mandulát, az őrölt gyömbért.

Aztán hozzáadjuk a lazac csíkokat és a chili pelyhet (vagy a vékonyra szeletelt friss chili paprikát), megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a cayenne borsot is.

A megfőtt tésztát hozzákeverjük a fűszeres, olajos öntethez, adunk hozzá 1 dl vizet a tészta főzőlevéből, jól összeforgatjuk és összemelegítjük.

Apróra vágott petrezselyemmel és negyed citromszelettel tálaljuk.

Pad Thai Koong

Hű, nagyon szeretnék Thaiföldre utazni….de nem ám a turistaszédítő phuketi és pattayai szállodákba, nem azok vonzanak. Sokkal inkább Bangkok szédítő forgataga, meg a klasszikus történelmi, kulturális helyek. A Khao San Road-on bóklásznék az egymást kerülgető tuk-tukok és a mindenféle színes, ismeretlen zöldségeket és egytálételeket áruló utcai árusok között, sőt egyiktől a másikig cikáznék naphosszat, ahogy magamat ismerem. Megnézném persze a modern bevásárlóközpontokat, a magasba kúszó modern épületeket is, aztán lecsorognék a Chao Praya folyón és elmennék egy igazi vízipiacra is, megnézném a Wat Arun kertjében meditáló narancssárga ruhás buddhista szerzeteseket és kirándulnék egyet a thai királyság egykori fővárosába, Ayutthaya-ba is. Aztán elrepülnék az északi magashegyek közé, Chiang-Maiba, a többszáz buddhista kolostor városába, meg Sukhotai-ba és na jó, ha már ott vagyok, hát lógatnám a lábam egy kicsit az Andamán tengernél.

Addig is, amíg ezt az utazást realizálom, még ismerkedem kicsit a thai ételekkel. Egy biztos: ízeltlábúakat nem fogok sütni, egyébként semmitől sem zárkózom el. Chili & Vanilia receptje alapján már többször készítettem Tom Kha Gai-t, ami egy izgalmas, kókusztejes, csípős-édes-savanyú ízvilágú csirkeleves, most pedig a brit delicious. magazin júniusi számában találtam egy nemkülönben kitűnő Pad Thai receptet. Ehhez a tésztaételhez egy halomnyi különleges összetevő szükségeltetik: szójababcsíra, pálmacukor, tamarind koncentrátum, thai újhagyma, friss koriander, chilli, szárított rák, na meg kell hozzá egy wok is, amivel nekem speciel még nincs, de ez nem lehetett kizáró tényező: egy teflon serpenyővel manőverezve is életem egyik legjobb tésztájához volt szerencsém.

Pad Thai egyébként annyit jelent, hogy „thai stílusú sütés”. A sima Pad Thai tofuval készül, a név végére biggyesztett Gai csirkés, a Koong pedig garnélarákkal készült verziót takar. Ebben a thai ételben is feltárul a Tom Kha Gai levesnél megismert komplex ízvilág: a sós ízeket a halszósz és a szárított rák adja, az édeset a pálma cukor, a savanyút a tamarind és a tálaláskor a kész tésztára csepegtetett lime leve, a csípős íz pedig a piros, vagy zöld chilli-ből jön. Táplálkozás szakértők állítják, hogy megtalálható benne egy ötödik elsődleges íz is, az umami, amelynek jelentése „finom íz”. Ez az íz állítólag felerősíti és fokozza az előző négy érzékelését, természetes formában fordul elő a halszószban, szárított halaknál,de Európában sem kell nélkülöznünk, mert ezt érezzük a paradicsom, a parmezán sajt, a tej és bizonyos vörösborok fogyasztása során is. Hogy ezekben mi lehet a közös, azt nem tudom. Lehet, hogy egyszerűen a jól megválasztott összetevők közötti harmóniáról van szó? Mindenesetre, ha az umami a finom jelző szinonímája, akkor a Pad Thai nekem umami.

Pad Thai Koong

Hozzávalók (4 személyre):

300 gr széles rizstészta (3 mm)
2-3 evőkanál szárított rák
3 evőkanál tamarind paszta (helyettesíthető citrom, vagy lime levével)
3 evőkanál halszósz (nam pla)
3 evőkanál pálmacukor (helyettesíthető barna cukorral)
2 evőkanál növényi olaj
3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
2 salottahagyma, finomra aprítva (helyettesíthető mogyoróhagymával)
1-2 teáskanál chili paprika, apróra vágva
2 tojás, felverve
500 gr apró főtt, tisztított garnélarák(nekem most csak 250 gr-os fagyasztott garnéla volt a mélyhűtőben, és ez a mennyiség is éppen elegendő volt)
2 maréknyi szójabab csíra
1 csokor thai újhagyma, karikákra vágva (helyettesíthető újhagymával)
1 maréknyi sózatlan, pörkölt mogyoró, durvára vágva
1 csokor friss koriander levél, durvára vágva
2 lime, negyedekbe vágva

Az összes fenti hozzávalót készítsük el előre, legyen minden a kezünk ügyében, mert a Pad Thai készítési ideje kb. negyed óra, nem jutna idő sütés közben zöldségeket aprítani és összetevők mennyiségét méricskélni. Csak egymás után öntögetjük, szórjuk majd a serpenyőnkbe a hozzávalókat.

Tegyük a tésztát egy mélyebb tálba, öntsünk rá forró vizet,hogy ellepje a tésztát. Tegyük a szárított rákot egy másik edénybe, erre is öntsünk forró vizet, takarjuk le. Mindkettőt áztassuk 20 percig, amíg megpuhulnak, majd csöpögtessük le róluk a vizet, a rákot szárítsuk meg konyhai papírtörlővel.

Készítsük el az édes-savanyú szószt: hígítsuk fel a tamarind pasztát egy kis vízzel, adjuk hozzá a halszószt és a pálmacukrot, egy arányosan édes-sós-savanyú ízvilágú szószt kell kapnunk. Elsőre kicsit furcsa ízvilág, de nem ilyen koncentráltan lesz jelen a kész ételben, sütés közben ez az íz szépen megszelídül majd.

Forrósítsük fel az olajat a wokban (vagy egy kb. 30 cm átmérőjű, mélyebb vas/ teflon serpenyőben).Amikor az olaj már forró, pirítsuk meg benne a fokhagymát és a salottát (vagy mogyoróhagymát).

Adjuk hozzá a lecsöpögtetett, megszárított rákot és a chili paprikát, jól keverjük össze és ezeket is süssük együtt két-három percig.

Ezután jön a lecsöpögtetett tészta, kevergetve ezt is pirítsuk három-négy percig, majd toljuk a serpenyő egyik felébe.

A serpenyő másik, üres felébe öntsük a két, felvert tojást és süssük két percig. A tojásból készítsünk egy lágy rántottát, majd gyorsan keverjük össze a tésztával.

Öntsük a tésztára az édes-savanyú szószt, majd keverjük össze jól a tésztát, hogy a szószból mindenhová jusson. Adjuk hozzá a rákokat, a szójabab csírát, a karikára vágott újhagymát és a mogyoró felét. Jól keverjünk össze mindent és három-négy percig süssük együtt, majd vegyük le a tűzről.

Szedjük a Pad Thai-t 4 tálkába, szórjuk meg korianderrel, mogyoróval és kínáljunk mellé 2-2 negyedekbe vágott lime-ot.

A delicious. magazin citromos ízvilágú rizlinget ajánl hozzá. Legközelebb.