Spenótos-krémsajtos, paradicsomos lasagne

Nem mondhatom,hogy nagy lasagne mágusnő lennék, de szeretem és ez elegendő ok arra, hogy nekiálljak konyhabűvészkedni. A kezdeti nehézségekkel megküzdöttem és csak fél doboz tésztát kellett kidobnom, mert a lapok  rendesen összeragadtak, hiába öblítettem le őket hideg vízzel. Ehhez a recepthez az alapot egy régebbi Kitchen Aid szakácskönyv spenótos canelloni receptje adta. Annyira klassz és szépen fotózott receptek vannak benne, hogy ma reggel már ébredés után ezt lapozgattam a kávémhoz.

Délelőtt a barátnőkkel elugrottunk a Tokaj-Hegyalja Piacra, mennyei sajtokat és fokhagymás krémsajtot vettem a Mádi sajtostól és friss házi joghurtot. A piacról eredeti terveimmel ellentétben autóstoppal jöttem haza. Várhattam volna ismerősökre, de ha egyszer menni kell, akkor menni kell, ahogy a bátyám mondta egyszer. Odaálltam hát az út mellé felfelé tartott hüvelykujjal, ahogy kell, közben a szél vízszintesre fújta a hajamat. Úgy öt percen át csak olyan autók jöttek, amik vagy lekanyarodtak, vagy elhúztak mellettem. Visszamentem a piacra, ittam egy kávét, aztán újra nekiindultam, de előtte beüzemeltem a gondviselésbe vetett hitemet. Talán mondanom sem kell, hoy felvettek. Két autóval hazajutottam és végül egy igazán klassz lasagne-t sütöttem.

Tanulság:  üdvözölnünk kell az életünkbe belépő váratlan helyzeteket, hogy a gondviselés megmutathassa nekünk, vigyáz ránk.

Spenótos - krémsajtos, paradicsomos lasagne

Hozzávalók 2 főre:
5 db lasagne tésztalap
1 zacskó bébispenót
10 dkg fokhagymás krémsajt
5 dkg darált dió
6 db aszalt paradicsom, apróra vágva
1 hámozott paradicsom konzerv
3 tk szárított bazsalikom
1 fej vöröshagyma
5 dkg reszelt parmezán
só, bors

A sütőt előmelegítem 200 Celsius fokra. A tésztát forró vízben 5 percig főzöm. A finomra aprított hagymát olíva olajon megdinsztelem, hozzáadom a spenótot és megfonnyasztom. A diót, a krémsajtot és a reszelt parmezánt hozzákeverem a spenóthoz. A hámozott paradicsomot bazsalikommal, sóval, borssal ízesítem és összeforralom. Egy 20 x 10 cm x 8 cm magas sütőedényt kivajazok, az aljára paradicsomot teszek, erre helyezem az első lasagne lapot, erre pedig a spenótos tölteléket, majd megszórom aszalt paradicsommal. Erre ismét egy lasagne lapot teszek, majd arra a paradicsomszószt. Addig rétegzem, amíg van a hozzávalókból, a tetején krémsajtos spenót maradt, meg egy kis maradék paradicsomszósz.

Őszibarackos spenótsaláta kecsesajttal és serranoval

Ebben a szemkápráztatóan szép nyárvégi időben annyira jólesnek a friss saláták, ezért mostanában jónéhány, számomra új variációt is kipróbáltam, a felfokozott sportélethez ugyanis vitaminban- és rostokban gazdag étrend dukál (legalábbis ezt mondják). Ennek eredményeként született ez a szupergyors őszibarackos –spenótos változat, ez most a favorit. Édes, lédús barackkal lesz igazán tutti, végre kaptam a zöldségesnél ilyet is, miután korábban kifogtam jónéhány íztelen példányt, amik téglaként jobban beváltak volna, mint gyümölcsként, na de most már ismét tapogatással mintavételezek, aminek ő (a zöldséges) szemmel láthatóan nem örül, de mi legalább igen.


Őszibarackos spenótsaláta kecskesajttal és serranoval

Hozzávalók (2 személyre):

10 dkg kecskesajt
1 nagyobb őszibarack
1 maréknyi bébispenót
4 szelet serrano
1 ek pirított mandula

az öntethez:
2 tk méz
6 ek extra szűz olíva olaj
2 ek modenai balzsamecet


A mandulát egy edényben megpirítom, a kecskesajtot vékonyan felszeletelem, a serrano-t kb. 1, 5 cm-es csíkokra vágom, az őszibarack héját lehántom és a gyümölcsöt feldarabolom, majd összeállítom az öntetet. A bébispenótot két részre osztom és tányérokra halmozom, ezeken elosztom a kecskesajtot, a barackot, a serranot, megöntözöm a balzsemecetes dresszinggel, majd megszórom pirított mandulával.

Bortipp: Áldozóhegyi Zenit Tóth Sándortól

Spenótos árpagyöngyrizottó

Vajon honnan tudja ez a csokornyi ibolya az asztalon, kora reggel, hogy ki kell nyitnia a szirmait? Odakint még hagyján, de itt, ebben a kis pohárban?

Múlt héten még csak az enyhülő levegő és a faágakból kibújó, vörösesbarna rügyek tudósítottak arról, hogy tavasz készül, bár odahaza néhány hete már láttam a kiskertben születő hóvirágokat, Anyu pedig naponta bombázott a mindenféle lila, meg sárga krókuszok felbukkanásáról szóló hírekkel, de végre itt sem vagyunk már híján az életjeleknek.

Hétfőn Hűvösvölgyben a semmiből elém toppant három virágzó fa, üdék voltak, mint az első bálozók, akik hófehér ruhájukban várják a táncot, tegnap reggel pedig az ablakon kitekintve azt láttam, hogy néhány fán már leheletkönnyű, zöld fátyol hullámzik. Nagyon vártam ezt napot. Múlt héten, az első tavaszi Napsugarak hatására kicsinosítottam a biciklimet, azóta egyfolytában szemlélődöm, jövök-megyek, tegnap példának okáért kicsit kirándultam Szentendre felé és láttam, hogy a Római-parton már vendégekkel teli a Platán söröző, kinyitottak a hekk árusok, bár az eladók szemlátomást még maguk sem hitték teljesen, hogy újra ott vannak, egyedül a horgászok ültek úgy a vízmelletti kempingszékeikben, mintha el sem telt volna ez a pár hónap. Éppen ezen morfondíroztam és már az üdülőpartnál jártam, amikor eszembe jutott, hogy idén még nem láttam ibolyát, pedig milyen jó lenne, mert azért mégiscsak az nekem a tavasz hírnöke. Még meg sem fogant a gondolat a fejemben, amikor belevetődtem a lila virágtengerbe, meglepetésemben el is dobtam rögtön a biciklimet, ennyi ibolyát egy helyen én még nem láttam, az apró virágok terjedésének szemlátomást a kőkerítés sem állhatta útját:

Aztán jött az ébredező ártér a kanyargó törzsű, dűledező fákkal és bár az aljnövényzet még éppen csak ismerkedik ezzel a valósággal, már ennyi zöldtől is élettelivé vált minden…

Szóval lehet végre kirándulni, meg aztán ételekkel is jó mélyen magunkba szívni a tavaszt, csak hogy teljes legyen a megújulás. Ezt az árparizottót még múlt héten készítettem, sonka nélkül böjtölőknek is jó lehet. Az árpa a régi időkben a parasztok eledele volt, hús híján ezzel a tápanyagokban gazdag növénnyel tettek szert a napi földmunkához kellő erőre. A modern magyar konyhát vivő éttermek most kezdik újra felfedezni, húsok köreteként, vagy rizottóként kínálják.

Spenótos árpagyöngyrizottó

Hozzávalók (4 személyre): 30 dkg árpagyöngy 30 dkg friss spenót 0,5 dl száraz fehérbor 1,5 l szárnyas alaplé 4 gerezd fokhagyma 1 közepes fej hagyma, finomra aprítva 8 dkg serrano, apró négyzetekre vágva 5 dkg friss parmezán 5 dkg vaj 2 x 2 ek olíva olaj Az árpagyöngyöt aprólyukú szűrőbe tesszük, megmossuk és kicsepegtetjük, a spenót leveleit megtisztítjuk, a szárát kitépjük. Megtisztítjuk a fokhagymát, egy kés lapjával összeroppantjuk, egy nyeles serpenyőben olívaolajat hevítünk, alacsony fokozaton óvatosan megfonnyasztjuk rajta a fokhagymát, vigyázva, hogy éppen csak kicsit piruljon meg, majd kivesszük a fokhagymát és a fokhagymás olajon pár perc alatt, lefedve megpároljuk a spenótot, sózzuk, borsozzuk, félre tesszük. A serpenyőbe ismét két evőkanálnyi olíva olajat teszünk, alacsony fokozaton megfonnyasztjuk rajta a hagymát, majd erősebb fokozatra kapcsolunk és kicsit megpirítjuk rajta az árpagyöngyöt, megöntözzük a borral és amikor elpárolgott az alkohol, egy merőkanál segítségével elkezdjük hozzá adagolni az alaplét, mindig csak egy kanállal öntünk rá, azt elpárologtatjuk s ezt így ismételjük jó 35-40 percen át. Közben 10 percre letakarjuk, de közben is folyamatosan kevergetjük és nézzük, hogy nem párolgott-e el róla a folyadék, s ha igen, akkor pótoljuk. A végén kevés folyadék maradjon a rizottó alatt, vegyük le a tűzről az edényt, keverjük hozzá a parmezánt és a vajat és keverjük hozzá a serrano-t. Finomra vágott petrezselyem sem árt neki.

Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

„Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, elapadhatatlan forrás az élet. Pedig minden csak néhányszor esik meg velünk. Az élményeink csak ritkán ismétlődnek. Hányszor emlékezhet még vissza az ember egy gyerekkori délutánra, egy délutánra, mely úgy belénk vésődött, hogy nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket..., talán még négyszer, ötször vagy annyiszor sem. Hányszor látjuk még fölkelni a teliholdat? Talán még hússzor. És mégis végtelennek tűnik minden.” - ez a Paul Bowles regényéből készült Oltalmazó Ég (Sheltering Sky) című film híres idézete, elgondolkodtató, nem igaz?

Végtelennek tűnik minden, csak éppen EZ az élet véges. Mégis az embernek sokszor olyan nehéz valamit kezdeni az életével, a mindennapjaival, pedig az egyetlen igazi akadály a változtatásban mi magunk vagyunk, ez biztos. Amikor egy irodában ültem naphosszat, azon nyűglődtem, hogy nem máshol vagyok. Amikor már nem ott voltam, az volt a bajom, hogy nem tudtam, hol akarok lenni, aztán meg arról nem volt fogalmam sem, hogy mi lenne igazán nekem való. Azt hiszem, ez sokaknak ismerős helyzet, legalábbis jó néhány barátom erről számol be, már aki egyáltalán beismeri magának…

Nálam is el kellett telnie egy kis időnek, amíg megérkeztek a válaszok saját magamból. Eleinte bizonytalanul, aztán egyre hangosabban. Amikor szakítani akartam a korábbi életformámmal, hasonló munkákat kaptam, mint korábban. Mintha azt kérdezte volna, hogy komolyan le akarsz zárni? Amikor már tudod, hogy mit szeretnél, kicsit könnyebb, felerősödik a belső hangod, vagy ha úgy tetszik, jobban támaszkodhatsz a megérzéseidre és egyre kevésbé mész majd saját magad ellen. Nálam sokkal okosabbak azt mondják, hogy az akadályok mind arra szolgálnak, hogy megerősödj magadban és próbára tegyenek. Tény, hogy ott vannak, én legalábbis ezt tapasztalom.

Az Oltalmazó ég a marokkói sivatagban játszódik, van benne nő, férfi, szerelem, élet és halál. Sokak szerint Bertolucci egyik leggiccsesebb filmje, de ezt azt hiszem pasik mondták, mert nekem tökéletes. Árnyalt képet rajzol az emberi érzésekről és jellemekről, szövevényes élethelyzetekről, van benne súlyos vihar, verőfényes napsütés és jó sok varázslat, szóval tükröt tart.

A film apropóján Marokkóból kölcsönöztem egy izgalmas és tartalmas levest, kicsit izgultam a fahéj miatt, de éppen amiatt lett különleges.

Ajánlás: ZsZs-nek, aki jó kis kihívások elé állít a leves mániájával, de én ezt nem bánom.



Marokkói csicseriborsó leves bébispenóttal

Hozzávalók (4 főre):

4 ek olíva olaj
3 doboz csicseriborsó konzerv, leszűrve
1 doboz hámozott paradicsom (390 gr)
1,2 liter szárnyas alaplé (vagy bio leveskockából)
1 közepes fej vöröshagyma, finomra aprítva
3 gerezd fokhagyma, finomra zúzva
1 doboz bébispenót
1 teáskanál fahéj
1/8 teáskanál cayenne-i bors
1 teáskanál édes pirospaprika
1 teáskanál cukor
1 teáskanál őrölt római kömény
frissen őrölt fekete bors
1/3 citrom leve
friss koriander levél a tálaláshoz (opcionális)

Az olíva olajon addig fonnyasszuk a hagymát és a fokhagymát alacsony hő fokozaton, amíg a hagyma áttetszővé válik, de legyünk óvatosak, hogy ne barnuljon meg. Adjuk hozzá a fűszereket (őrölt kömény, cayenne-i bors, pirospaprika) és egy kicsit magasabb fokozaton pirítsuk együtt őket egy-két percig. Adjuk hozzá a paradicsomkonzervet, a csicseriborsót, szórjuk rá a cukrot és öntsük hozzá az alaplét (vagy a biokockából főzött levet) fűszerezzük fél teáskanálnyi őrölt borssal és néhány csipetnyi sóval. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük 40 percig.

Amikor levesszük a levest a tűzről, egy burgonyatörővel pürésítsük benne a csicseriborsó kb. 1/5-ét, szórjuk bele és keverjük el benne a megmosott bébispenótot (pár perc alatt összeesik majd a forró levesben), ismét fűszerezzük néhány csipetnyi sóval és borssal ízlés szerint (én még kb. háromnegyed teáskanálnyival tettem bele), csavarjuk bele a citrom levét, s ha éppen van, tálaláskor szórjunk rá durvára vágott, friss koriandert.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Halat általában akkor sütök, ha R. elvisz a piacra. Ez pedig általában szombaton történik, úgy dél tájban. Mármint akkor indulunk a piacra. Azért akkor, mert péntek éjszakánként mulatírozunk a barátokkal és mire szombaton a piacra érünk, a halat már felvásárolták előlünk a korán kelők.

Hogy miért nem megyek egyedül a piacra? Mert messze van. Vagyis tulajdonképpen itt van a kerületben, de csak sok átszállással közelíthető meg, nekem legalábbis a kettő már sok. Főleg zöldségekkel megrakott szatyrokkal, amikből jobbra-balra bólogat a sok petrezselyem, meg zellerlevél. És azért sem megyek egyedül, mert R. nem adja kölcsön az autóját, mert nem tudja, hogy tudok-e vezetni, legalábbis két éve nem akar róla megbizonyosodni...

Ezért nyáron biciklivel megyek a madaras áruházig és éppen annyit vásárolok, amennyit a kormányra akaszthatok, ilyenkor úgy egyensúlyozgatok hazafelé, mint valami kezdő kerékpár akrobata. De télen mégsem biciklizhetek, mert hideg van és sötét van ésésés egyébként is minden kies, meg ilyenek.

Gasztronómiai célú bevásárlásokra ezért általában a Római térig megyek, az ilyenkor felér egy egészségügyi sétával is. Ott viszont csak húsos van, pék, zöldséges, újságos, meg Ofotért, de ez utóbbiak ebédügyben nem játszanak. A szupermarkettel meg nem nagyon tudok mit kezdeni, mert a dolgozókat valószínűleg megszállták a lassító típusú földönkívüliek: félóra akkor is kell ott a bevásárlásra, ha egyedül én vagyok az üzletben, célirányosan csak egy túró rudit veszek és utána rögtön a pénztárhoz megyek fizetni.

Most szombaton viszont úgy esett, hogy egy óra tájban nyitva találtunk a piacon két húsos standot és csodák-csodájára jónéhány pisztráng is tátogott még a halas pultban. Még válogathattunk is, hogy nagyot, vagy kicsit kérünk, és mivel roppantul élveztük a helyzetet, kértünk két közepeset:

A bezsákmányolt marhaszegyből, meg velős csontból etalon húsleves kerekedett a' la Fűszer és Lélek, a pisztrángok meg afféle mandulás sellőként végezték.

Mandulás pisztráng fokhagymás spenóttal és héjában sült burgonyával

Hozzávalók (2 személyre):

2 db pisztráng 1 dl száraz fehérbor 0,7 dl olíva olaj só, frissen őrölt bors 6 ág friss kakukkfű, 2 ág rozmaring és néhány bazsalikom levél 5 dkg szeletelt mandula 3 dkg vaj 1 doboz mélyhűtött spenót (persze jobb a friss, ha kapunk) 4 gerezd fokhagyma 10 db közepes méretű burgonya A sütőt előmelegítjük 200 ۫C-ra.

A burgonyát egy tálba tesszük, három-négy kanál olíva olajat öntünk rá, megsózzuk és jól összekeverjük, hogy az olaj és a só mindenhol egyenletesen befedje, és alufóliával lefedett sütőrácson fél óra alatt megsütjük.

A halakat megmossuk, vágódeszkára fektetjük és egy éles késsel a farkuktól a fejük felé haladva leszedjük róluk a halpikkelyeket (a kést ne merőlegesen, hanem kicsit megdöntve tartsuk, különben mindenfelé pikkelyek repülnek majd) a halgyomorból eltávolítjuk a gerinc mentén futó alvadt vércsíkot. A lepikkelyezett halakat alaposan megmossuk és egy papírtörlővel megszárítjuk, majd kívül – belül bedörzsöljük őket sóval és frissen őrölt borssal, hasüregükbe friss zöldfűszereket teszünk.

Egy sütőtálba beleöntjük a bort és 0,5 dl olíva olajat, ebbe beletesszük a befűszerezett pisztrángokat, fedővel lefedve 20 percig sütjük a sütőben, majd fedő nélkül még 5 percig.

Közben egy nyeles serpenyőben alacsony fokozaton olíva olajat hevítünk, egy szélesebb pengéjű kés lapjával egyesével összeroppantjuk a fokhagymákat, majd néhány percig kevergetve, anélkül, hogy megbarnulnának, megfonnyasztjuk őket az olajon. A fokhagymához hozzáadjuk a még fagyos spenótot és kb. 15 percig alacsony hő fokozaton, fedő alatt megpároljuk.

Egy kisebb edényben vajat olvasztunk és közepes fokozaton megpirítjuk rajta a mandulát.

A pisztrángok hasából kivesszük a zöldfűszereket, egy-egy tányérra helyezzük őket, a tetejüket a vajban pirított mandulával díszítjük, melléjük spenótot és a burgonyát halmozunk.